Gyógyító aromák, vészjelző szagok

Talán meglepő, de az alternatív orvoslás hívei is csak a XX. század végén vették fel palettájukra az illóolajokat. Korunk doktorai persze mindmáig kétkedve olvassák az aromaterápia gyógyító hatásait igazoló tudományos kísérletekről szóló beszámolókat.

A szkeptikusok még azt sem ismerik el könnyen, hogy a szaglás révén nemcsak az általános közérzetünket tudjuk javítani, képesek vagyunk az immunrendszerünket erősíteni, de előre jelezhetjük egyes betegségek kialakulását.

A szaglás gyógyításban betöltött szerepét a kétkedők ellenállása dacára egyre több fehér köpenyes és laikus is belátja. Mind többen fordulnak aromaterápiával foglalkozó szakemberekhez azzal a céllal, hogy a hagyományos kúrát ily módon kiegészítsék, vagy csak egyszerűen azért, hogy segítségükkel minél tovább megőrizhessék egészségüket.

Figyeljék az orromat, csalok!

Az aromaterápia hatásmechanizmusának a lényege, hogy az illatanyag az orrunkban található „szaglókészülékekből” egyenesen az agyunkba jut, mégpedig egy olyan területre, amely közvetlen szomszédságban áll az úgynevezett vegetatív idegrendszeri központokkal. Ez utóbbiak nem csupán az általános közérzetünket határozzák meg, hanem számos, pszichés eredetű szervi betegség (az úgynevezett pszichoszomatikus kórformák) kialakulásáért is felelnek.

Az aromaterápiával – bizonyos értelemben – idegrendszerünk döntéshozóit becsapjuk. A különböző illóanyagok helyes megválasztásával az automatikus, akaratunktól és szándékunktól független működés helyett „kézi vezérlésűvé” tehetjük e bonyolult rendszert.

Nem véletlen, hogy – a kezdetekben épp’ úgy, mint napjainkban – főként a stressz oldására, természetes nyugtató gyanánt használják az aromaterápiát. A levendula illatát belélegezve például a vegetatív idegrendszerbe egy olyan „üzenet” érkezik, amely szerint minden rendben van, vagyis nincs szükség készültségre. A stresszre hangolódott szervezet előbb-utóbb engedelmeskedni fog a parancsnak, és visszaáll a „normál üzemmódra”.

Az aromaterápia alkalmazása során tehát mesterségesen, kívülről küldünk állapotjelző impulzusokat az idegrendszer azon központjaiba, ahol eldől, hogy a szervezetünk miképp reagáljon az adott helyzetben. Izgalmi állapotban a belső állapotjelző üzenet szirénázva, kék lámpával érkezik, így a szervezetünk vészhelyzethez illő módon reagál. A riadóztatás tényét általában úgy érzékeljük, hogy izzad a tenyerünk, szaporábban ver a szívünk és összeszorul a gyomrunk. E produkciók együttesét nevezik stressz-reakciónak, amely tartós fennmaradása előbb-utóbb komoly problémákhoz, szív- és érrendszeri betegségekhez, gyomorfekélyhez vezet.

Tévedés ne essék, az aromaterápia rendszeres alkalmazásával nem a stressz-helyzetet szüntetjük meg, hanem annak úgymond “észlelését” csökkenthetjük. Némileg leegyszerűsítve a folyamat lényege, hogy a stressz-oldó illatok bevetésével a kellemetlen ingerekre adott reakciókat minimálisra tudjuk csökkenteni.

Nem csupán a stressz oldására használhatóak az illatok. Az aromák ügyes megválasztásával nemcsak az általános testi és lelki állapotunkat javíthatjuk, de bizonyos betegségekkel szemben is eredményesen felvehetjük a harcot. Természetesen a növények, illetve azok kivonatai önmagukban csak ritkán képesek leküzdeni a kórt, de rendkívüli módon tudják növelni a gyógyszeres terápia hatékonyságát.

Kellemeset a jóval

A leggyakrabban emésztőszervi problémák, magas vérnyomás és egyes szívbetegségek esetén javasolják az illóolajok rendszeres használatát. A növényi olajok antiszeptikus, vagyis fertőtlenítő hatását még a XVII. században felfedezték, alkalmazásukra egészen a második világháborúig várni kellett. Ekkor is csupán elvétve, a hadikórházakban munkálkodó apácák használták például a kamillavirágból készült olajat a sebek tisztítására, illetve a főzet párologtatását fájdalomcsillapításra.

Vannak olyan növények (így az imént említett kamillavirág is), amelyek külső és belső alkalmazása egyaránt javasolt. A külső alkalmazás, vagyis az illatanyag belélegzése, illetve a főzet elfogyasztása együttesen megsokszorozza a gyógyhatást. Ez esetben ugyanis nemcsak „becsapjuk” a szervezetünket, hanem valódi hatóanyagot juttatunk a véráramba. Legelterjedtebb a kamilla ilyetén való alkalmazása meghűlés esetén.

A főzetek elfogyasztásához hasonló, fokozott eredményt érhetünk el az illóolajokkal történő masszázzsal is. A masszázs során eleve egy kellemes, ernyedt állapotba kerülünk, amelyben az általánoshoz képes jóval fogékonyabbak vagyunk az ingerekre, így az aromákra is. A masszázshoz használt anyagok egyrészt a bőrön át a vérbe jutnak, másrészt az illatuk a korábban leírt módon, az idegrendszeren keresztül fejti ki áldásos hatását.

E felismerésnek köszönhetően a kozmetikai cégek mostanság kiugró bevételeket könyvelhetnek el. Se szeri, se száma a különböző, aromaterápiás hatásmechanizmusra építő tusfürdőknek, szappanoknak, samponoknak. Ezek a többé-kevésbé hatásos termékek szinte észrevétlenül váltak a mindennapjaink szerves részévé.

Vészjelző szagok

Egyre többen vannak, akik – orvosuk, avagy józan eszük tanácsára – tudatosan figyelik szervezetük apróbb-nagyobb jeleit. Akik így tesznek, megtapasztalhatják, hogy szaglásuk némileg megváltozik egy-egy betegség közeledtével. Nem kell súlyos, halálos kórra gondolni, olykor egy könnyű lefolyású influenza előjele is lehet az ismert illatok észlelésének a módosulása.

Érdekes összefüggést tártak fel a közelmúltban a Melburne-i Egyetem kutatói. Kísérletekkel igazolták, hogy több pszichiátriai kórkép kialakulása kezdetén jelentősen romlik a szagok felismerésének a képessége. Az illető nem gyengébben észleli az illatokat, hanem összekeveri azokat. A pizza illatát például a narancséval, vagy a cukorkáét a cigarettafüsttel. Ezekben az esetekben tehát nem egyszerűen érzéklet-romlásról, hanem kifejezetten észlelési hibáról van szó.

E felismerés jelentősége nemcsak abban áll, hogy az immár világhírűvé vált tudósok újabb tucat kitüntetést és hivatalos gratulációt zsebelhetnek be a későbbiekben. A szaglás megváltozására ezentúl vélhetően nagyobb figyelmet szentelnek majd az orvosok is. Mivel ez a „tünet” a pszichózisok (elsősorban a skizofrénia) kezdeti stádiumában jelentkezik, a megelőző beavatkozást és a gyógyítást is hamarabb meg lehet kezdeni.

A gyógyítás szolgálatában

Az illatok észlelésének módosulása, avagy a szagingerek hatásának fokozódása nem minden esetben jelez betegséget. A nők jelentős hányada hónap mint hónap tapasztalhatja önmagán e jelenséget. A menstruáció érkezése sokakat megvisel, így a kellemetlen tünetek között szinte fel sem tűnik, hogy a szagingerek is némileg megváltoznak. Pontosabban nem az ingerek, hanem azok észlelése változik.

Van, akinél fokozott érzékenység, és van, akinél átmeneti érzéketlenség alakul ki. Ennek mértéke azonban nem olyan nagy, hogy az zavaró legyen. A jelenség kialakulásának hátterében – valószínűleg – a nemi hormonok szintjének hirtelen változása áll.

A pontos eredőjét még nem sikerült egyértelműen kimutatni, de tény, hogy a tartósan „egy fedél alatt” élő vagy dolgozó nők többségénél csaknem egyszerre jelentkezik a havi vérzés. Egyes kutatók feltételezik, hogy a háttérben igen egyszerű magyarázat áll. Sejtésük szerint még az őskorban, a közösségben élő nők egyszerre „vonultak félre”, távol tartva „tisztátlan” testüket mind a munkától, mind a férfiaktól.

Mint a legtöbb, úgynevezett evolúciós hatásnak, így ennek is roppant praktikus okai vannak. A csoportos menstruálás során a nőket egyszerre és nem külön-külön kellett nélkülöznie a közösségnek. A biológiai okok kapcsán a kutatók azt állítják, hogy a nők minden bizonnyal úgymond „megérzik” a másikon az állapotváltozást. Az orrból az agy megfelelő központjába kerül a jel, amely folyamányaként azt a parancsot adja a szervezetnek, hogy – az „ősi protokollnak” megfelelően a másik nőhöz hasonlóan induljon be a folyamat.

A menstruáció és a szaglás összefüggésére már több szakértő is felfigyelt. Tapasztalták például, hogy a havi vérzést megelőző időszakot jellemző rossz közérzet javításában igencsak hatékonyan lehet alkalmazni bizonyos illatanyagokat. Kifejlesztettek egy vegyületet, amelyet orrspray formájában adtak azon kísérleti alanyoknak, akik nagyon szenvedtek a nehéz napokat megelőző még nehezebb napokban. Az eredmény megdöbbentő volt: az orrspray-t kipróbálók mindegyike szinte pillanatok múlva javulásról számolt be.

A szaglás jelentőségét komolyan vevő szakemberek ma már nem csupán e méltatlanul „mellőzött” érzékelési fajta elismertetésén fáradoznak. Kutatásaik eredményeit a gyógyítás szolgálatába akarják állítani. A legújabb kísérletekkel arra keresik a választ, hogy az imént említett orrspray-hez hasonló eszközökkel és készítményekkel vajon befolyásolni lehet-e a különböző pszichés problémákat, így a félelmet, a szorongást, a depressziót, avagy a szexuális késztetést.

Szigeti Ildikó