Előző cikkünkben a „normális” alvásról, a különböző alvásigényekről és néhány alvászavarról beszéltünk. Most további érdekességek következnek: beszéljünk egy kicsit az úgynevezett „alvás-szabályozó” hormonról: – a melatoninról. A melatonin az agyban elhelyezkedő tobozmirigy hormonja.
A tobozmirigyet már hosszú ideje ismeri az orvostudomány és foglalkoztak vele a különböző kultúrák is: a hinduk, a bizánci kerszténység és Descartes is, aki a lélek székhelyének tekintette. Nagy biológiai szerepet nem tulajdonítottak neki, csak az utóbbi évtizedekben vett igazán lendületet a kutatás, s sikerült is előállítani a melatonint, melynek terápiásan alvást szabályozó, öregedést és daganatot gátló és immunfunkciókat serkentő hatásait ismerik.
Az egyedfejlődés során a tobozmirigy a közvetlen fényérzékenységgel rendelkező szervből alakult át hormontermelő mirigygyé. A hormontermelést a fényhatások a központi idegrendszer segítségével szabályozzák. Emlősökben, és így az emberben is, ez a melatonin termelés jellegzetes napszaki ritmust mutat, melyet a szem felől érkező fényimpulzusok váltanak ki. A fényperiódus sötétség szakában (éjszaka) a melatonin szintje emelkedik, míg fény hatására (nappal) csökken.
A melatoninnak ezen napszaki ritmusának a környezeti fényviszonyokkal való összehangolását az agyban, az agyalapi mirigy felett elhelyezkedő „mag” (suprachiasmaticus nucleus = SCN) irányítja. Ez a „mag” alapvető az alvás-ébrenlét, a táplálékfelvétel és az aktivitás szinkronizációjában, tehát egy biológiai óra, melynek hormonális üzenete: a melatonin jelzi a világosság-sötétség napszaki és évszakokkal összefüggő változásait.
A vérben a melatonin szintje éjjel 2 és 4 óra között a legmagasabb, majd az éjszaka további részében csökken. Az állandó megvilágítás vagy az éjszakai mesterséges megvilágítás (2000-3000 lux fényerő) kioltja az éjszakai melatoninszint emelkedést. A fény gátló hatása azonban csak akkor érvényesül az embernél, ha a fény intenzitása eléri a természetes napfény intenzitását. Ellentétben az éjszakai életmódot folytató rágcsálókkal, amelyeknél egy perc éjszakai holdfény elegendő.
Irodai vagy üzemi dolgozóknál az éjszakai órákban alkalmazott mesterséges fény ritkán éri el a melatonin gátlásához szükséges természetes napfény intenzitását, igy nem véletlen a dolgozók álmossága. (A melatonin gátlása függ a fény hullámhoszszától is, a fehér vagy a teljes spektrumú fény a leghatásosabb).
Az álmosság, az éjszakai órákban jelentkező testhőmérséklet csökkenés, a fáradtságérzés, valamint az aktivitás csökkenése kapcsolatba hozható a melatonint szint emelkedésével.
A szervezetbe bevitt melatonin nyugtató és alvást indukáló hatása felhasználható az alvászavarok terápiájában.
Hogyan alakul ki a melatonin kiválasztás ritmusa és miként változik az életkorral?
Az embernél a születés után még nincs napszaki ritmus, az újszülöttekre jellemző tartós alvási szakaszok feltehetően az állandó melatonin szinttel függnek össze. A harmadik hónapban kezdődik az éjszakai melatonin szint emelkedése, a koraszülöttekben az idegrendszer fejletlen fényérzékenysége miatt csak később. Gyermekkorban a harmadik életévben a legmagasabb, majd a csontvázrendszer érésével párhuzamosan csökken. Az éjszakai melatonin szint két életszakaszban csökken kifejezetten: először a pubertásban, a nemi hormonok emelkedésével inverz módon, majd az öregedés időszakában. Valószínűleg ezzel magyarázható a serdülők kisebb alvásigénye (a nagy bulizások időszaka) és az idősek alvásmennyiségének csökkenése.
Milyen terápiás indikációja van a melatoninnak?
A melatonint a „sötétség hormonjának” is nevezik, a sötétségben termelődik, nyugtató és alvást indukál. (A téli álmot alvó állatok hosszú alvási periódusa is a tartósan magas melatonin szinttel áll összefüggésben). Álmosságot előidéző hatása mellett szabályozza az alvás-ébrenlét cirkadián ritmusát is. A civilizált életformával összefüggő alvászavarok 2 gyakori tipusa ismeretes, amelyben hatásos a melatonin: egyrészt a váltott műszakban dolgozóknál, másrészt a rövid időn belül több időzónát átlépő, hosszabb repülőutak utasainál. Ezekben az esetekben a sötétség-világosság ritmus gyors változásának következményeként a biológiai ritmus felborulása alakul ki.
Dr. Ivánka Attila
