A nyelőcső reflux betegség elnevezés gyűjtőfogalom. A panaszokat – leegyszerűsítve – az okozza, hogy a nyelőcső és a gyomor között lévő záróizom nem záródik kellően, túl hosszú ideig, vagy túl gyakran elernyed, és ezért a gyomortartalom visszafolyik, visszacsorog a nyelőcsőbe. A reflux betegséggel járó változatos tüneteket az okozza, hogy a visszacsorgó gyomortartalom, károsítja a nyelőcső nyálkahártyáját.
A tünetek lehetnek az emésztőrendszerhez köthetőek, ezeket nevezzük típusosnak, és lehetnek az emésztőrendszerhez nem köthetőek, tehát nem típusosak. Típusos tünet a szegycsont mögött jelentkező égő fájdalom, a gyomorégés és a savas felböfögés. E panaszok a nyugati lakosság 25 százalékában havonta, 5 százalékában pedig naponta jelentkeznek.
Az utóbbi években vált nyilvánvalóvá, hogy a nem típusos tünetek is gyakoriak és érinthetik; 1) a felső légutakat: krónikus (több hónapja tartó) rekedtség, köhögés, gombóc-érzés a torokban, orrmelléküreg, gége- vagy fülgyulladás, 2) az alsó légutakat: asthma, krónikus höröghurut, bizonyos típusú, ún. félrenyeléses tüdőgyulladás, ismeretlen eredetű tüdőhegesedés, és 3) egyéb szerveket: nem szív-eredetű mellkasi fájdalom, a fogzománc felmaródása és az alvási légzéskimaradás. Miután a becslések szerint csak minden 10. érintett fordul orvoshoz, a nem típusos tünetek gyakorisága nem ismert. Asthmás betegek között a reflux azonban 40-80%-os is lehet.
A reflux betegség igazolására ma az ún. teszt – savgátló kezelést alkalmazzuk valamilyen protonpumpa gátló gyógyszerrel, mely a ma kapható gyomorsavelválasztást csökkentő gyógyszerek között a leghatékonyabb.
Az orvos akkor fogja ezt javasolni, ha nincsenek egyéb, súlyosabb betegségre utaló ún. vészjelző tünetek (fogyás, nyelészavar, gyorsult süllyedés, vérszegénység). A teszt – tünetektől függően – pl. égő, szegycsont mögötti fájdalom esetén 7-10 napos, de pl. krónikus rekedtség esetén akár 3 hónapig is eltart. Ha a kezelés abbahagyása után a tünetek visszatérnek, az bizonyítja, hogy a tünet (pl. a rekedtség) és a reflux között ok-okozati összefüggés áll fenn. Kimutatott, ún. nyelőcső felmaródással járó reflux esetén a betegek 95 százaléka reagál a kezelésre.
Vészjelző tünetek esetén, vagy akkor, ha a beteg nem, vagy nem kellően reagál a kezelésre, mindenképpen további kivizsgálás szükséges. Ennek része az endoszkópos tükrözéses vizsgálat és szükség esetén további vizsgálatok, mint pl. a 24 órás pH monitorozás és a nyelőcső nyomásviszonyainak mérése. Az endoszkópia során egyrészt látótérbe kerül a nyelőcső nyálkahártyája, amely során felmérhető, pl. a gyulladás súlyossága, másrészt kizárásra kerülhetnek az emésztőrendszer felső szakaszát érintő egyéb betegségek is, mint. pl. a gyomor-, nyombélfekély, vagy a gyomor-, illetve a nyelőcsőrák, vagy az azt megelőző állapotok.
A nem túl gyakran jelentkező gyomorégés kezelhető életmódbeli változtatásokkal, a gyomorégést fokozó ételek, pl. csokoládé, kávé, csípős, fűszeres ételek, paradicsom és alkohol kerülésével, a dohányzás elhagyásával, a testsúly csökkentésével, a lefekvés előtti, késői étkezés kerülésével és alváskor a fej megemelésével.
Ha a panaszok súlyosabbak, és ha hetente többször jelentkeznek, ma a leghatékonyabb gyógyszeres kezelés, az erőteljes savgátlás. Súlyosabb panaszok esetén erős és tartós – több hónapon át tartó – savgátló kezelésre van szükség. Bizonyított, hogy típusos tünetek, pl. gyomorégés esetén a tartós savgátló kezelés a betegek 80-90 százalékánál megelőzi a tünetek kiújulását. A kezelés hatékonyságát a nem az emésztőrendszerhez köthető, ún. nem típusos tünetek (pl. az asthma) esetén az asthmás rohamok számának csökkenésével vagy a gyógyszerigény csökkenésén keresztül lehet lemérni. A savgátló kezelést ilyenkor több hónapon át célszerű folytatni.
A reflux betegség oki kezelése, tehát a gyomortartalom visszacsurgásának végső megszüntetése sebészi úton lehetséges. A műtéti technika fejlődésével már elérhető, hogy a megfelelően kiválasztott és kivizsgált esetekben a laparoszkópos műtét sikere 90 százalékos. Típusos tünetek esetén főleg a fiatalabb, tartósan savgátló kezelésre szoruló betegnél, míg nem típusos tünetek esetén a szövődmények, pl. a tüdőhegesedés megelőzése érdekében javasolható a mihamarabbi műtét. A reflux betegség kezelésében is elengedhetetlen a beteg kellő felvilágosítása és a társszakmák, pl. belgyógyász és a sebész együttműködése.
Dr. Prónai László
Semmelweis Egyetem, ÁOK, II.sz.Belgyógyászati Klinika
