A karácsony a szeretet ünnepe – és sokunknak – a nagy evések időszaka. Karácsonykor jókat és nagyokat eszünk, majd lelkiismeret-furdalást érzünk, hogy több kényeztetést engedtünk meg magunkat, mint máskor – esetleg – egy egész hét alatt.Ha ünnep, akkor túlevés, gyomorrontás?
Nem feltétlenül! Bár kétségtelen, hogy az ünnepkör egyik legfontosabb eseménye a karácsonyi vacsora: böjti, energiaszegény ételek mellett sokfogásos, nehéz, magyaros ételek is terítékre kerülnek. A fogások száma, az ételek sorrendje vidékenként változó. Ismertebb karácsonyi étel a hal, a töltött káposzta, a bab, a lencse, az
Az ételeket „kötelező” végigkóstólni, több időt töltünk az asztal mellett, mint máskor, és nem ritkán az udvariasság miatt is gyakran eszünk többet, mint szükséges. Ebben a bő egy hétben úgy érezhetjük, hogy hiábavaló volt a hónapok óta tartó fogyókúránk, a kiválasztott szilveszteri ruhába való belefogyási szándék, a konditeremben töltött idő, a lefutott kilométerek…
Az elszántabbak már-már azt is feltételezhetik, hogy a karácsony egyenesen a testtömeg-kontroll ellen indított hadjárat miatt többnapos ünnep. Azonban ennek nem kell így lennie, ha megfogadunk néhány jó tanácsot, amelyek nem feszélyezik az ünnep emelkedettségét, azonban segítségükkel elkerülhetjük az ünnep utáni lelkiismeret-furdalást. Törekedjünk arra, hogy az ünnep napjaiban is rendszeresen – naponta ötször – étkezzünk! Egyik étkezés se legyen túlságosan bőséges vagy nagyon kevés: minél egyenletesebben osszuk el a napi táplálék mennyiségét. Vacsorameghívásra ne menjünk teljesen üres gyomorral: sokkal könnyebb megállni, hogy túlegyük magunkat, ha néhány falatot ettünk indulás előtt.
A karácsonyi étrend nem feltétlenül jelent hízókúrát, ellenkezőleg, az ünnepi menü egészséges is lehet. A hagyományos karácsonyi receptjeink mellett érdemes kipróbálni olyan újdonságokat is, amelyek a reformkonyha alapanyagaiból készülnek. Igyekezzünk a megszokott, rég bevált ételeink energiaértékét csökkenteni, korszerű ételkészítési módszerekkel elkészíteni, receptjeiket oly módon változtatni, hogy csökkentsük ételeink zsírtartalmát, növeljük az összetett szénhidrátok arányát az egyszerű cukrok rovására, a telítetlen zsírsavak arányát a telített zsírsavak rovására. A sokszínű, nem gyakran ismétlődő ételsorokat tartalmazó – zöldségekből, gyümölcsökből, gabonákból, ropogós magvakból (pl. pisztácia, mandula) összeállított étrendünk – komoly biztosítékot jelent arra, hogy
Karácsonykor ünneplőbe öltöztetjük a fenyőfánkat, otthonunkat és a lelkünket. Ezzel együtt kényeztetjük egy kicsit testünket is. A mézeskalács, a szaloncukor, az ünnepi édességek csábítóak, zamatosak, illatosak, mind-mind kedves ízlelőbimbóinknak, segít a boldogságot fokozni. Azonban ha édességről van szó, a legnagyobb élvezetet a csokoládé nyújtja – szinte mindegy, milyen formában. És bár kevésbé segítenek vigyázni vonalainkra, felfrissíti szellemi aktivitásunk és lelkünket. Ügyeljünk arra, hogy édességet, süteményt lehetőleg csak az étkezések befejező fogásaként együnk, két étkezés között – nassolásként – még az ünnep napjaiban sem. Rossz szokás kialakulásához vezethet, ha a szaloncukrot, aprósüteményeket úgy helyezzük el, hogy a lakásban jártunkban-keltünkben mindig el tudunk egyet-egyet fogyasztani. A linzertészta-alapú vagy krémes tortákkal szemben részesítsük előnyben a mákkal, dióval töltött süteményeket. A kávéba, teába – ha egyáltalán szükséges – továbbra is inkább mesterséges édesítőszert tegyünk. Ha úgy érezzük, hogy mindenképpen szükséges ennünk két étkezés között, válasszunk gyümölcsöt.
Az ünnepi asztalra gyakrabban kerül üdítőital, szörp, mint a hétköznapokon. Ezzel azonban észrevétlenül igen sok „üres” kalóriát fogyasztunk. Sokan nincsenek tudatában annak, hogy a cukrozott, szénsavas üdítőitalokkal mennyi cukrot vesznek magukhoz. Egy liter ilyen típusú üdítőital elfogyasztása kb. 450 kcal energiát jelent, ez a napi szükséglet 1/5–1/6-od része. Szomjúság oltására sokkal inkább megfelel az ivóvíz, (energiamentes) ásványvíz. Gyermekünknek még az ünnep napjaiban és szilveszterkor se adjunk alkoholt!
Az ünnep alatti kismértékű hízás miatt nem kell aggódnunk, komoly problémát önmagában nem okoz. Ennek a csekély mértékű testtömeg-ingadozásnak a talaján nem alakul ki sem bulimia, sem pedig anorexia nervosa. A bulimia nervosa pszichogén táplálkozási zavar, akárcsak az idegi alapon kialakuló étvágytalanság (anorexia nervosa). Az étvágy változásának egyéb okai is lehetnek, az endokrinológiai alapon kialakuló farkasétvágy is jól elkülöníthető az ünnep alatti fokozott étvágytól.
A szeretet ünnepén szeressük magunkat és testünket is annyira, hogy ne csak hasunkat kényeztessük, hanem izmainkat is megdolgoztassuk. Meglehet, hogy megszokott fitnesztermünk zárva van az ünnepnapokon, ez még nem jelenti azt, hogy ne tudnánk mozogni. Szálljunk ki autónkból, a közelbe menjünk gyalog. Az ünnepi estéken sétáljunk a hóesésben, tegyünk családunkkal három-négy órás túrát, menjünk síelni. Az uszodák általában nem zárnak be két napnál hosszabb időre, úszás után menjünk szaunázni, ezzel szervezetünk méregtelenítését segítjük.
Az ünnep során felszedett maximum egy kiló miatt ne érezzünk lelkiismeret-furdalást. Ahogy beindulnak az újévben a dolgos hétköznapok, s életünk visszaáll a régi kerékvágásba, könnyen megszabadulhatunk tőle. Probléma akkor szokott adódni, ha ez a hízás meghaladja az egy kilót, vagy nem tudunk megszabadulni tőle az újévi kortes-futást követően, és további felszedett grammok, dekák és kilók követik.
Ha ez így van, s korábbi súlyfeleslegünk is makacsul ragaszkodik hozzánk, forduljunk szakemberhez. A testsúlycsökkentés eredményesebb, ha csoportban, rendszeres edzés keretében vesszük fel vele szemben a harcot. Szakképzett edzővel, dietetikussal, gyógytornásszal – közösségben – sokkal jobb eredményt lehet elérni, mint egyedül.
Lelovics Zsuzsanna
dietetikus
tudományos munkatárs
