Az esztétikai szempontok mellett egyre fontosabb a páciens számára az is, hogy a fogászati kezelés eredménye, mondjuk a tömés vagy egy híd minél tartósabbnak bizonyuljék: hosszútávon legyen jó megoldás. A fogászati kezelések élettartamáról kérdeztük dr. Óvári Zoltánt, a VitalCenter hálózat MOM Park-i rendelőjének főorvosát.
1. Az optimális fogorvos
– Milyen anyagból kérjek mondjuk tömést, hogy az minél tovább tartson?
– Azok az anyagok, melyek a mai fogászati piacon megtalálhatók, már mind nagyon jók. Még a legegyszerűbb tömőanyaggal is kifogástalan eredmény érhető el, mind esztétikai, mind tartósság tekintetében. A kompozit töméseket, vagy műanyag töméseket egykor gyakrabban kellett cserélni, de ma már a kopásállóság, a foghoz való kötődés, vagy a mechanikai szilárdság tekintetében is igen megbízhatóak.
– Akkor miért van az, hogy valakinek öt évig tart, másnak meg egy év múlva kiesik, kikopik a tömése, vagy alatta szuvasodik a foga?
-Egyrészt azért lehet, mert a fogorvos nem megfelelőképpen használta fel az anyagot. Vannak például az ún. inlay-k (betétek), melyek készülhetnek kerámiából és műanyagból is. Régen a kerámia betét sokkal nagyobb presztízsű volt, tartóssága okán is. Ma már ez nem igaz. Ha megfelelőképpen használják fel a műanyagot, az is lehet olyan tartós, sőt akár még szebb is, mint a kerámia. A kerámiánál pedig előfordulhat, hogy valami baki történik a beragasztásnál, és gyors szuvasodás indul el alatta…
– Ezt honnan tudom én, a páciens? Vannak jelei?
– Semmi jele nincs. Ez a beteg és a szakember közötti bizalmi kérdés, ami azon alapszik, hogy mennyire alaposan dolgozik az orvos.
– Vagyis jó fogorvost kell választani, rajta múlik a tömés élettartama?
– Erről van szó.
– Az arany is újra divatba jött – a fogászatban is. Mivel igen puha anyag, ezért nincs rés a fog és a tömés között, szépen rátapad a fogra, amit így jobban megvéd, a szuvasodás kockázata kisebb.
-A kifejezetten fogászatban használt aranyötvözetek előnye, hogy valóban puhábbak, mint a saját fog, de ennek a tömés záródása szempontjából már semmilyen jelentősége nincs. Ezek az ötvözetek ugyanis már nem olyanok, mint azok a régi típusú aranyak, melyeknek a szélét oda lehetett szépen dolgozni a foghoz. Ez az arany annál jóval keményebb.
– Akkor miért nem használnak 24 karátos, puha aranyat erre a célra?
– Azért, mert éppen a puhasága miatt az az aranytömés igencsak kopott. Tehát nem lehetett igazán tartós.
– Azt hallottam pedig, hogy életre szóló megoldás, ha valakinek aranyfoga van.
– Ez már túlhaladott nézet… , bár nyilván vannak előnyei is annak, ha arannyal dolgozhat a fogorvos.
– Például?
– Az arany a rágóerő szempontjából nem olyan erős, mint a kerámiák, így azokat az optimálistól való icipici eltéréseket, melyeket nehéz szájban ellenőrizni, az aranyon látni lehet. Visszajön a páciens egy hét, fél év múlva, és azok a részek, melyek zavaróak, az aranyban látható nyomot hagynak és könnyű korrigálni. Itt, a székben csak egy adott helyzetet látunk, de hogy hogyan áll az állkapocs, amikor mondjuk valaki sportol, vagy alszik, azt nem láthatjuk a rendelőben. A zavaró pontok tehát könnyebben diagnosztizálhatók. Másrészt az is mellette szól, hogy jól megmunkálható. Viszont nem olyan esztétikus… Ráadásul a lepedék jobban tapad rá, mint a kerámiához.
– A hidak tartósságával mi a helyzet?
– Nagy előrelépés, hogy ma hazánkban is elérhetőek olyan technológiák, melyek Nyugaton már hosszú évek óta: hosszú-hatalmas fesztávú hidakat is tudunk tiszta kerámiából készíteni. Ezek mechanikai szilárdsága eléri, sőt túl is szárnyalja a fémekét!
A mai anyagoknál – a töméseknél és a hidaknál is – nem az anyag határozza meg a tartósságot, hanem a fog általános állapota. Ezek az anyagok manapság olyan szorosan képesek a foghoz tapadni, hogy ha egy erős ütés éri például egy frontfog élét, van úgy, hogy nem ott törik, ahol a tömés és a fog érintkezik. Ebből is látszik, milyen erősek és tartósak ezek az anyagok.
– Mégis, mennyit bírnak ki? Azt szokták mondani, ha elöl van egy híd, az tíz évig jó, ha hátul, akkor tizenöt évig is bírja.
– Afogorvosok szoktak ilyesmiket mondani, mert a páciensek kérdezgetik őket, hogy doktor úr, ez meddig tarthat, és valamit mondani kell.
– Ön mit mond?
– Azt szoktam mondani, hogy pármillió évig.
3. Az előkezelés
-Vagyis hiába nagyon tartós a híd, a fog állapota a lényeges.
– Igen, és ez a frontfogaknál a fog és az íny egységétől függ. Ha sikerül visszaállítani a fog és az íny biológiai egységét, akkor az egy hosszútávú megoldás, olyan tartós, mint egy saját fog.
– Miből tudjuk azt, hogy létrejött ez az egység? Hogy nem sorvad az íny, visszasímul-e valamelyest a fogra-hídra?
– Vissza már nem megy az íny. Mindig az a lényeg, hogy az aktuális helyzetét mennyire sikerül konzerválni. Nagyon fontos, hogy a korona széle milyen távolságra van a csonttól. És nem csak a megfelelő kezelés, de az előkezelés sem mellékes. Például a korona csak akkor készüljön el, ha az íny állapota már stabil. Gyulladt ínyre nem lehet tartós megoldást alapozni! Meg kell várni, míg az íny regenerálódik. Régi korona helyén nem ildomos például azonnal lenyomatot venni és újat tenni. Mindig meg kell várni, hogy a gyulladás elmúljon. Utána jöhetnek a tömések, a kozmetikai munkák. Ez több hét is lehet. Frontfogaknál már a lenyomatvételtől is megmozdulhat az íny!
-Vagyis, visszatértünk a kiindulóponthoz: az élettartamot a fogorvosi munka minősége határozza meg.
– Ezt erősíti a megfelelő dentálhigiéné. Ez utóbbi szintén lutri, mert vannak példák arra, hogy mindegy, az illető mos-e fogat, vagy nem, mert olyan baktériumok vannak a szájában, melyek nem ártanak a fognak, az ínyének, másoknál meg egyáltalán nem mindegy, pontos odafigyelésre van szükség, hogy az íny állapota ne romoljék, ne gyulladjon be.
– Akkor így kérdezem: hogyan tehetjük tartósabbá mi magunk a fogászati kezeléseket?
– Rendszeres fogorvosi ellenőrzéssel, megfelelő tisztítással, fogselymezéssel, kis kefék használatával. Mi például, ha felrakunk egy hidat, meg szoktuk mutatni, hogyan tudja szépen tisztítani a tulajdonosa, mondjuk egy kis kefével, vagy fogselyemmel. Nem csak az orvosi megoldás, de még a tisztítás is egyénre szabott.