Keveset tudunk róla, leginkább süteményekre szórjuk, édességeket teszünk kellemesen pikáns ízűvé segítségével, pedig a fahéj az egyik legsokoldalúbb fűszernövény.
A keleti kultúrákban jól tudják, hogy az egyik legősibb gyógyszer, sőt az illatszerek között is előkelő helyet foglal el.
A fahéjat már a bibliai időkben is használták, mint illatszert és mint füstölőt. Sri Lankából (Ceylonból) és Indiából származik, valójában a belső kérge egy trópusi örökzöld fának, amelynek miután lehántják a kérgét, hagyják egy napig száradni és érlelődni (fermentálódni), majd lekaparják róla a külső réteget. Színe rozsdabarna, enyhén édeskés ízű. Igen hatékony antiszeptikus illóolajokban gazdag, melyek segítenek az ételek tartósításában, sőt az egyiptomiak balzsamozáskor is alkalmazták.
Egészben vagy őrölve
Mivel a Ceyloni fahéj Dél-Ázsiából származik, nem meglepő, hogy az indiai és a sri lankai konyhákban olyan nagy mennyiségben használják. Egyformán megfelel a tüzesen csípős marhahúsból készített curry-hez, valamint az átható illatú, rizsből készített ételekhez az Észak-Indiai birodalmi konyhákban.
Indiában a fahéjt, mint egész fűszert használják, a kérget forró olajban sütik, amíg ki nem tekeredik (ez nagyon fontos ahhoz, hogy az ízek kiszabadulhassanak), majd lehűtik a többi alapanyag hozzáadásával, mint amilyen a paradicsom, hagyma, vagy a joghurt. A fahéj darabokat el lehet távolítani tálalás előtt, de a legtöbbször az ételben hagyják, mint illatos dekorációt.
A legtöbb más országban, az őrölt fahéj a népszerűbb. A fahéjport közvetlenül a tálalás előtt kell az ételhez adni, mivel a főzés során egy kicsit megkeseredhet. Néhány fűszerkeverékben is megtalálható a fahéjpor, mint amilyen az észak-indiai garam masala, curry por és az arab baharat.
A fahéj kb. 0,5 – 1 százalék illóolajat tartalmaz, melynek legfontosabb összetevője a cinnamic aldehyde. Ezt az olajat a kisebb kéregdarabokból szokták kivonni, hogy ételekben, likőrökben, parfümökben és gyógyszerekben használhassák. Ezt az aldehyde-t mesterségesen is elő lehet állítani.
Gyógyító erő
A gyógyászatban menstruációs zavarok, valamint rovarcsípés, kék foltok, nátha, megfázás, hasmenés, tetű, rühesség, reuma esetén alkalmazzák. Jó gyomor- és szíverősítő, élénkítő. Fertőtlenítő hatóanyagai alkalmassá teszik gyomor- és légúti fertőzések gyógyítására. Az ételekhez adva, segíti a zsírok lebontását. Hatóanyaga javítja a vérkeringést, és növeli a szexuális teljesítményt is. A középkorban még szerelmi bájitalt is készítettek belőle.
