Az élő szervezet működéséhez vízre van szükség. Minél fiatalabb a szervezet, sejtjei annál több vizet tartalmaznak, a magzat szervezete 94 százalék, az újszülötté 72 százalék, a felnőtté kb. 60 százalékot. A zsírszövet csak 20 százalék vizet képes megkötni, a kövér emberek szervezetében tehát kevesebb a víz. Idős korban a szervezet víztartalma fokozatosan lecsökken.
A szervezetben lévő vizet nem statikus formában, hanem állandó cserélődésben és pótlásban, dinamikusan képzeljük el.
Napi vízfogyasztásunk kb. 1-1,5 l, a táplálékkal még kb. 800 ml-t veszünk fel. A tápanyagok elégetése során ún. oxidációs víz keletkezik (100 g zsír 101 g, 100g szénhidrát 55 g, 100 g fehérje 4 g oxidációs vizet eredményez); ez az átlagembernél naponta kb. 340 g víz képződésének megfelelő.
A vízháztartás élettani szabályozója a szomjúságérzet, amelyet az étel sótartalma, a levegő páratartalma és a szervezet vízzel való ellátottsága is befolyásol. Nagyfokú verejtékezés, nehéz fizikai munka illetve intenzív, hosszú ideig tartó sporttevékenység, lázas állapot, erős hasmenés jelentős folyadékveszteséghez vezethet. Ha ezt kizárólag nagy mennyiségű tiszta vízzel pótoljuk, a vese nem képes a teljes menynyiséget kiválasztani, a sejtek víztartalma megnő és létrejön a „vízmérgezés” kórképe. Mivel a víz megkötéséhez megfelelő mennyiségű sónak is rendelkezésre kell állnia, ilyen esetben gyengén sós vizet, teát vagy levest kell fogyasztanunk.
Ha a sejten belüli folyadék mennyisége lecsökken, „kiszáradás” keletkezhet. Oka sok esetben a hányás, hasmenés, vagy az erős verejtékezés. Ilyenkor az ásványi anyagok közül leggyakrabban a nátriumot veszítjük el, de szervezetünkben jelentősen lecsökkenhet a kálium és magnézium szintje is. A betegség kezelésének közismert módja: sótartalmú folyadékok érpályába juttatása infúzió segítségével. Nyáron, üdülés idején megnő a párolgással és izzadással leadott folyadék mennyisége, ezért számolnunk kell a fokozott sóvesztéssel. Ilyenkor helyes az italok
olyan fajtáit választani, melyek megfelelő mennyiségű sót tartalmaznak, pl. ásványvíz, gyümölcslevek, üdítő italok és teák, melyek melegen, de hűtve is fogyaszthatóak. Sportolóknak az ún. izotóniás sportitalokat ajánljuk, melyek 5-10 százalék szénhidrátot, alacsony koncentrációban elektrolitokat tartalmaznak, frissítő hatásúak, képesek a szövetek folyadékveszteségét gyorsan pótolni, nem okoznak gyomor-bélpanaszokat és könnyen felszívódnak.
Ásványvizeknek azokat a tiszta, természetes vizeket tartjuk, melyek literenként legalább 1000 mg ásványi anyagot tartalmaznak. Fő értékük, hogy az ásványi anyagokat oldott, könnyen felszívódó formában tartalmazzák. Tartós használatra az alacsony sótartalmú ásványvizeket ajánljuk (az összsótartalom ne haladja meg az 500-1000 mg-ot literenként). Két formában árusítják őket, szénsavmentesen és szénsavval dúsítva. Nagy mennyiségű ásványvíz fogyasztásakor egyes ásványi anyagokból (pl. fluor) az optimális szintet meghaladhatja a bevitel, ezért káros is lehet, viszont a reformétrendekben ajánlott desztillált víz fogyasztása is helytelen, mivel abból az ásványi anyagok teljesen hiányoznak.
A mérsékelt és közepes ásványi anyag tartalmú ásványvizek (1000-1500 mg/l), mint például az Óbudai Gyémánt, Harkányi, Hajdúszoboszlói ásványvíz korlátlanul fogyasztható. Az igen magas ásványi anyag tartalmú ásványvizek (3000-6000 mg/l) rendszeres fogyasztását kerülni kell. A gyógyvizes ivókúrák speciális betegségek kezelésére szolgálnak, a kúra megkezdése előtt feltétlenül kérje ki kezelőorvosunk tanácsát!
Dr. Ékes Erzsébet
