A bogyós gyümölcsök nagy családjába számos közkedvelt illetve kevésbé ismert gyümölcs tartozik: az apró termésű szamóca, málna, szeder, ribizli, szőlő, köszméte és még sok más kevésbé ismert faj (például a feketebodza, az áfonya, a som stb.). Szinte minden fajta megérdemelne egy hosszabb kifejtést.
Most inkább a kevésbé ismertekről írnék le néhány gondolatot, valamint néhány olyan recept ötletet, melyet bármelyik – a fentiekből általunk kedvelt – gyümölcsből elkészíthetünk.
Ha szederből kívánunk bármit készíteni, a bogyókat teljesen éretten, kékes-hamvas állapotukban szedjük le. Húsa keményebb, mint a málnáé, ezért ajánlott közvetlenül a szedés után feldolgozni. Szűrőbe téve mossuk meg, majd ezt követően dolgozzuk fel a kiválasztott recept leírásának megfelelően.
Áfonyából megkülönböztetjük a fekete és a vörös áfonyát. Nyers fogyasztásra inkább a fekete áfonya alkalmas, azonban nem szabad túlzásba vinni, mert fejfájást okozhat. Egyes irodalmak szerint, a belőle készült dzsem hasmenés esetén gyógyító hatású. A vörös áfonya nyersen való fogyasztásra kevésbé alkalmas magas savtartalma, fanyar íze miatt. Édesítve azonban remek befőtt, dzsem készíthető belőle. Főzete torok és fogínygyulladás esetén használható öblögetésre.
A feketeribizli egyik legértékesebb C-vitamin forrásunk ( a citroménál is jóval magasabb C-vitamin tartalommal rendelkezik). Étvágygerjesztő, gyulladás és lázcsökkentő hatású. Nyersen fogyasztva is kitűnő aromájú.
A köszméte vagy más néven egres fogyasztása kevésbé kedvelt. Gyakran inkább félérett állapotában főzik be, vagy a már érett szemekből ízletes szósz készíthető. Az egresszósz készítése megegyezik bármely másik gyümölcsszósz készítésével, azonban a befőttek esetén van egy aprócska trükk, amivel megőrizhető a szem egészséges alakja, felszíne. Egy éles késsel úgy vágjuk le az egres szárát, hogy egy kicsit megvágjuk magát a gyümölcsöt is, így a befőzés során a cukros oldat a gyümölcsöt anélkül járja át, hogy a héját szétrepesztené.
