Hazánkban az utóbbi évtizedben kezdett elterjedni az úgynevezett manuálterápia. A manuális diagnosztika célja egyrészt a mozgásszervrendszer állapotfelmérése, ennek keretében a javallat és a terápiás módszer megválasztásának meghatározása, másrészt a az ellenjavallatot képező betegségek, tényezők felismerése
Hivatalos meghatározás szerint a manuális terápia gyógymód, a manuális medicina része, amely a tartó- és mozgatószerv-rendszer biomechanikájával, annak funkciózavarain alapuló klinikai tünetek, elsősorban csupán kézzel végzett diagnosztikájával, terápiájával foglalkozó szakterület. A manuális terápia hazánkban jelenleg a természetgyógyászathoz tartozik, illetve az alternatív vagy komplementer gyógymód közé sorolják.
.
A mozgásszervi betegségek közismerten nagyon gyakoriak, már gyerekkorban megtalálhatók azok az eltérések, amelyek a felnőtt- és időskori kopásos, meszesedéses betegségekhez vezetnek. Nagyon fontos tehát olyan vizsgáló módszer ismerete és szélesebb körben elterjesztése, amely ezekre korán fényt derít, és megelőzésükhöz lehetőséget nyújt.
Hogyan vizsgálódik terapeuta?
A manuális diagnosztika, azaz a vizsgálat megtekintéssel kezdődik, amely kiterjed a test, illetve elsősorban a fej, nyak, hát, ágyéki gerinc tartásának, továbbá a mozgások kivitelezésének szabályosságára, a test szimmetriájának, az izomzat külsőleg is látható fejlettségének vizsgálatára. Ezután történik a bőr és bőr alatti kötőszövet, az izomzat ún. réteges áttapintása. Az izmok tónusának, erejének részletes felmérése után a csigolyák közti páronkénti mozgathatóság és az ízületek speciális mozgás, illetve mozgathatóság vizsgálata következik.
A manuális terápia elsősorban abban is különbözik az egyszerű, laikus csontkovácsolástól, hogy részletes vizsgálaton alapul. További lényeges különbség, hogy a kezelést nemcsak néhány erőteljes rántás, nyomás képezi, Sokszor nincs szükség ilyen keményebb műfogásra, hanem izomlazító „trükkök” alkalmazásával finomabb fogások is eredményesek. Sokszor egy-két valóban egyszerű rántás, nyomás elég a „kiakadt” vagy „beakadt” csigolya „helyretevéséhez. A többször, krónikus vagy visszatérő panaszok esetén a mozgásszervek elemzése szükséges a panaszok okának feltárásához. A manuális medicina „karöltve” a kineziológiával (mozgástan) speciális mozgásszervi elemző vizsgálati rendszert dolgozott ki. Ezekkel meg lehet találni azokat a mozgásszervi elváltozásokat, amelyeket – a szintén a manuális medicina keretében kidolgozott gyakorlatokkal – kezelni, csökkenteni lehet. A manuális diagnosztika kellene a fitneszprogramok igazi egyéni kidolgozásához is.
Manuális diagnosztika és fitnesz
Kétségtelenül az egészséges szervezet edzése nem igényel különösebb egyéni szempontokat, bár valójában „senki sem egészséges”. Test és izomzati aszimmetriák, egyéni testi fejlettségi eltérések mindenkinél megtalálhatók. A legtöbb fitneszedző természetesen egészségesnek tekinthető, viszont majdnem mindenkinél található megerőltetés vagy baleset miatti „gyenge pont”. Sokan edzenek azért, hogy a „látványos” izmaikat fejlesszék. Szerencsére egyre többen azért „fitneszelnek”, hogy a civilizációs ártalmakat ellensúlyozzák, a hétköznapi élet, hétköznapi megterheléseire tegyék alkalmassá szervezetüket. Ehhez viszont nem elsősorban a „látványos” izmok fejlesztése szükséges. A legnagyobb probléma a mai korunkban a bizonyos izmok – így például a fejfeszítők, a felső csuklyásizom, a mellizom (!), horpaszizom, a combközelítők – rövidülése.
Nagyon gyakori az izmok „rossz használata”, és részben az idegfeszültség miatti „görcsösség”. A testedzés legfontosabb kezdő szakaszának az izmok speciális nyújtása, lazítása legyen! Néha önmagában ez is elég. A már divatos sztrecsing technikák továbbfejlesztése is a manuális terápia szakterületét dicséri, illetve dicsérhetné. Az izomerősítés témakörében azt kell hangsúlyozni, hogy nem kell
A manuális medicina kutatásai kimutatták azokat a „kulcs” vagy legfontosabb izmokat, amelyek „szabályszerűen” gyengék, vagy gyengülnek a civilizációs életmóddal, és ezek erősítésére kell koncentrálni. Ezek közül kiemelhetők a nyakhajlító izmok, a hát és derék mélyizmai, valamint a ferde hasizmok, egyes combizmok. Kétségtelen, hogy egyik fő cél az izmos, esztétikus testalkat kialakítása. Azonban – kissé racionálisabban gondolkozva – ma már nem cél, hogy a karunkkal minél nagyobb súlyt tudjunk felemelni, hanem minél tovább tudjunk álló vagy ülő testhelyzetben maradni.
A korábbi (vagy szokásos) „gerinc és ízületi mozgásképesség” fokozása helyett a stabil testtartás kell legyen a cél. Mindezekhez szükséges izmok, illetve azok megfelelő edzési koncepciója szintén a manuális terápia tárgyköre. Látható, hogy egy alapjában betegekre kidolgozott „gyógymód” milyen sokat tud adni az egészséges testedzőknek.
Dr. Ormos Gábor
