Őszi es­té­ken jól­esik le­ül­ni egy me­leg zug­ba, el­kor­tyol­gat­ni egy csé­sze te­át. Va­jon tud­juk-e, hogy mit iszunk, tud­juk-e, hogy tör­té­nel­met tar­tunk a ke­zünk­ben?

 

Egy csé­sze tör­té­ne­lem
A te­át több mint 5000 éve is­me­ri az em­be­ri­ség, ál­lí­tó­lag Szen Nung kí­nai csá­szár fe­dez­te fel. Ang­li­á­ba elő­ször I. Er­zsé­bet ki­rály­nő ural­ko­dá­sa ide­jén ju­tott el, oly mó­don, hogy a Ke­let-In­di­ai tár­sa­ság ten­ge­ré­szei né­hány cso­mag tea­le­ve­let vit­tek ma­guk­kal Kí­ná­ból, aján­dé­ko­zás cél­já­ból. A te­át Ang­li­á­ban, ele­in­te fő­ze­lék­fé­lé­nek tar­tot­ták és a le­ve­le­ket meg­főz­ték, de nagy si­kert eb­ben a for­má­já­ban nem ara­tott. Ké­sőbb vi­szont ami­kor rá­jöt­tek a he­lyes el­ké­szí­té­sé­re, óri­á­si és gyors kar­ri­ert fu­tott be. Az 1700-as évek ele­jén már több, mint 500 olyan ká­vé­ház volt Lon­don­ban, ahol te­át is áru­sí­tot­tak és meg­fi­gyel­he­tő volt, hogy ez­zel egyidőben csök­ke­nni kez­dett az al­ko­hol­fo­gyasz­tás.
An­na bedfordi her­ceg­nő az 1800-as évek ele­jén ve­zet­te be a dél­utá­ni tea szo­ká­sát azért, hogy az ebéd és a va­cso­ra kö­zöt­ti éh­ség­ér­ze­tét eny­hít­se. Eb­ben az idő­ben ta­lál­ta ki Sandwich ne­gye­dik gróf­ja – aki még a fő­ét­ke­zés ked­vé­ért sem akart fel­áll­ni a kár­tya­asz­tal­tól – a két sze­let ke­nyér kö­zé tett töl­te­lék­ből ál­ló ha­rap­ni­va­lót, va­gyis a ró­la el­ne­ve­zett szend­vi­cset.
A tea kö­ré szá­mos ba­bo­na is szö­vő­dött. A kü­szöb­re szórt tea­le­ve­lek­ről azt mond­ták, hogy tá­vol tart­ja a ház­tól az ár­tó szel­le­me­ket és a sze­gény­sé­get.
A XVI­II-XIX. szá­zad­ban már te­vé­keny­ked­tek hi­va­tá­sos tea­kós­to­lók, akik nem csak íz­lel­ték és sza­gol­ták a te­át, ha­nem fü­lel­tek is azért, hogy meg­hall­gas­sák, el­mor­zsol­va mi­lyen han­got ad­nak a le­ve­lek, mert eb­ből ál­la­pí­tot­ták meg, hogy men­­nyi­re szá­raz.
Thomas Sullivan, New York-i ke­res­ke­dő, 1904-ben se­lyemzacs­kó­ba cso­ma­gol­va küld­te szét a tea­fü­vet és ő ta­lál­ta fel a fil­te­res te­át is.
Az, hogy a te­át tej­jel vagy anél­kül is­­szák, tu­laj­don­kép­pen íz­lés kér­dé­se. Az an­go­lok több­sé­ge a fe­ke­te te­á­ba te­jet tesz, a fa­nyar íz mér­sék­lé­sé­re. A tea cit­rom­mal tör­té­nő íze­sí­té­se orosz ere­de­tű szo­kás.
A leg­jobb te­ás­kan­nák, ége­tett agyag­ból, por­ce­lán­ból, vagy üveg­ből ké­szül­nek, te­kin­tet­tel ar­ra, hogy ezek job­ban tart­ják a hőt. Az alu­mí­ni­um és ön­tött­vas kan­nák nem jók, mi­vel mellékízt ad­nak a te­á­nak. Az iga­zi tea ké­szí­té­sé­hez a te­ás­kan­nát me­le­gí­te­ni kell, azért hogy a tea­fű­re ön­tött víz, amed­dig csak le­het for­rás­pon­ton ma­rad­jon.
A tea tör­té­ne­ti át­te­kin­té­sé­nél ér­de­mes még fi­gyel­met szen­tel­ni an­nak is, hogy In­dia ad­ja a vi­lág tea­ter­me­lé­sé­nek mint­egy 30 szá­za­lé­kát. Az or­szág fő tea­ter­me­lő vi­dé­ke, a Hi­ma­lá­ja dé­li lej­tői és a Ben­gál-öböl kö­zött el­te­rü­lő Asszám szö­vet­sé­gi ál­lam. A vi­lá­gos szí­nű, fi­nom ízű Darjeeling te­át, a Hi­ma­lá­ja elő­he­gye­i­ben, 2000 mé­ter fe­lett ter­mesz­tik. Ezt a te­a­faj­tát tart­ják a te­ák pezs­gő­jé­nek.
Az Earl Grey tea jel­leg­ze­tes aro­má­ja a ber­ga­mott­olaj­tól szár­ma­zik. Nagy-Bri­tan­ni­á­ban a tea rend­kí­vül nép­sze­rű ital, je­len­leg is a la­kos­ság tel­jes fo­lya­dék­fo­gyasz­tá­sá­nak, több mint a 43 szá­za­lé­kát te­szi ki.    

A tea-ti­tok
A te­á­ban le­vő ser­ken­tő sze­rek, mint pl. a kof­fe­in, bi­zo­nyos ér­te­lem­ben fo­koz­zák az éber­sé­get. Egy csé­sze tea kb. 40 mg kof­fe­int tar­tal­maz, jó­val ke­ve­seb­bet, mint egy csé­sze ins­tant ká­vé. A te­á­ban lé­vő cser­sav nem fel­tét­le­nül hasz­nos, de tes­te­seb­bé te­szi az italt. Meg­fi­gye­lé­sek iga­zol­ják, hogy a ma­gas cser­sav tar­tal­mú tea, a vas fel­szí­vó­dá­sát aka­dá­lyoz­hat­ja. Itt ér­de­mes meg­je­gyez­ni, hogy kis­gyer­me­kek­nek csak na­gyon gyen­ge te­át sza­bad ad­ni. A cser­sav ezen túl­me­nő­en, a fo­ga­kat is el­szí­nez­he­ti. Újabb ku­ta­tá­sok iga­zol­ják, hogy a zöld­tea, a da­ga­na­tos meg­be­te­ge­dé­sek vo­nat­ko­zá­sá­ban kü­lö­nö­sen ha­té­kony. A bi­zo­nyí­té­kok azon­ban még igen­csak el­lent­mon­dá­so­sak. A tea al­ko­tó­ele­mei kö­zé tar­to­zik a flu­or és a man­gán is, ame­lyek ugyan­csak fon­tos sze­re­pet töl­te­nek be szer­ve­ze­tünk­ben.

A gyógy­te­ák
A kü­lön­fé­le nö­vé­nyek le­ve­le­i­ből, vi­rá­ga­i­ból és ter­mé­se­i­ből ké­szült te­ák egy­re nép­sze­rűb­bek. Ezek kö­zül né­hány­nak gyó­gyí­tó ha­tást is tu­laj­do­ní­ta­nak, bár ezt tu­do­má­nyo­san még nem si­ke­rült iga­zol­ni. A gyógy­te­ák el­ké­szí­té­se úgy tör­té­nik, hogy a szá­rí­tott gyógy­nö­vény­re for­rás­ban lé­vő vi­zet ön­tünk, majd 5 per­cig áll­ni hagy­juk. Ezt kö­ve­tő­en át­szűr­jük és már­is fo­gyaszt­ha­tó. Min­den gyógy­tea cu­kor­ral, mes­ter­sé­ges éde­sí­tő­szer­rel, vagy méz­zel íze­sít­he­tő.   

Ér­de­kes­ség: a jegestea
Richard Belchynden an­gol ke­res­ke­dő 1904-ben Ame­ri­ká­ban nép­sze­rű­sí­tet­te az in­di­ai te­át. El­lá­to­ga­tott a St. Louis-i vi­lág­ki­ál­lí­tás­ra, ahol egy na­gyon me­leg na­pon ne­he­zen ta­lált ve­vőt por­té­ká­já­ra, ezért úgy dön­tött, hogy a te­át jég­koc­kák­ra ön­ti. Bár­mi­lyen fur­csa, így szü­le­tett meg a jegestea. A tea szak­ér­tők a jegestea ké­szí­té­sé­re a kö­vet­ke­ző mód­szert ja­va­sol­ják: áz­tas­sunk 60 g te­át egy li­ter fris­sen en­ge­dett hi­deg­víz­be, leg­alább 3 órán át, de még jobb, ha egy éj­sza­kán át. Ez­után szűr­jük át az italt egy na­gyobb kan­ná­ba és te­gyük hű­tő­be. A le­hű­tött tea tá­la­lá­sa úgy tör­té­nik, hogy egy po­hár­ba jég­koc­ká­kat te­szünk, és er­re önt­jük a ko­ráb­ban le­hű­tött te­át. Cit­rom­ka­ri­ká­val, egy ke­vés cu­kor­ral, vagy eset­leg friss men­ta­le­vél­lel le­het íze­sí­te­ni és még fris­sí­tőbb italt va­rá­zsol­ni be­lő­le.
Ku­bá­nyi Jo­lán
a Ma­gyar Dietetikusok
Or­szá­gos Szö­vet­sé­gé­nek el­nö­ke

 

514a0f47-b1db-4557-a800-cfdf3e3d5100