A szeptember eleje, a munkakezdés egyben azt is jelenti, hogy a család szemefénye, a gyermek elkezdi a közösségi életet. A szülők, felfogása, anyagi helyzete, munkaviszonya szerint ez az esemény, a családokban a gyerekek egy és hét éves kora között következik be. Egyesek már egyéves kor körül, esetleg már az előtt is bölcsődébe adják csecsemőjüket, mások mindent elkövetnek azért, hogy egy szem csemetéjük iskolakezdését is még egy évvel kitolják, hiszen „még olyan kicsi, játékos” szegényke. Vajon melyik választás a helyes, mit tanácsoljunk orvosként a szülőknek?
Természetesen tudomásul kell venni, hogy ez nem kizárólag orvosi kérdés, bár számos egészségügyi megfontolás is létezik. Azokban a családokban, ahol korán elkezdik a bölcsődét, a döntést általában szociális vagy családi okok indokolják. A munkahelyek egy részén nem nézik jó szemmel, ha egy asszony kihasználja a törvény által biztosított lehetőséget az otthon maradásra. Más esetben az értelmiségi anya tart attól, hogy otthon maradása hátrányosan érinti szakmai fejlődését, karrierjét. Ismét más esetben a család anyagi viszonyai indokolják az édesanya korai munkába állását.
Bölcsőde- veszélyek a köbön?
Az első bölcsődéket mintegy 120 évvel ezelőtt létesítették, ezek abban az időben jobbára gyermekmegőrzőként működtek. Később, hazánkban is, a nők tömeges munkába állásának idején, egyre több bölcsőde létesült, és ezzel párhuzamosan a működés feltételei is javultak. Szakképzett gondozónői hálózat alakult ki, kisebb létszámú bölcsődék nyíltak meg. Manapság a szülésszám csökkenésével párhuzamosan ismét csökken a bölcsődék száma, és szerencsére egyre többen használják ki azt a lehetőséget, hogy minél hosszabb ideig otthon maradhassanak gyermekükkel. Ebben az életkorban a gyermekek fogékonyabbak azokra a fertőzésekre, amelyeket elsősorban más gyermekektől kaphatnak meg. Megkockáztatható tehát, azaz állítás, hogy a bölcsőde nem pedagógiai, nem is egészségügyi, hanem leginkább szociális intézmény.
Óvoda- alkalmazkodás és az energiák kitombolása 2-3 éves kor felett a legtöbb gyermeknek hasznára válik, ha a család kis közösségén kívül más közösségben, hasonló korúak között is egyre több időt tölt. Fokozottan érvényes ez azokra a gyermekekre, akiknek nincs testvérük, akik kis lakásban laknak, ahol nincs a környéken játszótárs, vagy ahol a szülőknek is kevesebb idejük jut a gyermekekkel való foglalkozásra. Ebben az életkorban ugyanis a gyermeknek már szüksége van arra, hogy megtanuljon más gyermekekhez alkalmazkodni. Egyre nagyobb mozgástérre van szükségük, hogy kedvükre rohangálhassanak, mászóeszközökre, sőt játszótársakra, hogy kipróbálhassák testi erejüket, ügyességüket. Szüksége van építőkockákra, babákra, játékokra, és megint csak játszótársakra, hogy megtanuljanak másokkal közösen játszani. Azt is ilyenkor kell elsajátítaniuk, hogyan is kell idegen felnőttekkel viselkedni, hiszen óhatatlanul később nem csak a szülőkkel, közvetlen családtagokkal kell együtt élniük. Mindezeket együttesen, egy családon belül, főleg ahol csak egy vagy két gyermek van, esetleg mindkét szülő dolgozik is, szinte lehetetlen számukra biztosítani. A későbbi években, az iskolában már más feladatok várnak a gyermekekre, és nehezebb dolga van azoknak, akiknek az iskolakezdés feladatain kívül, a más gyermekek számára már természetes dolgoknak az elsajátításával is meg kell birkózniuk. Ebből adódóan célszerű, ha az iskoláskor előtt legalább fél-egy évet eltöltenek óvodában a gyermekek.
Közösség és fertőzésveszély –
Megelőzhető -e a baj?
Szinte általános megfigyelés, hogy a gyermekközösségbe járó gyermekek gyakrabban betegszenek meg. Az első évben a gyermekek nagy része majdnem annyit tölt otthon betegen, mint többé-kevésbé egészségesen a bölcsődében, óvodában. Természetesen itt is van különbség a gyermekek között, és függ mindez attól is, milyen évszakban, illetve életkorban kezdi valaki a közösségbe járást. A késő tavaszi, nyári meleg, száraz hónapokban, amikor a legtöbb gyermek gyümölccsel, vitaminnal jobban el van látva, kevesebb a lázas, hurutos betegségek száma. Orvosilag tény, hogy minél fiatalabb egy gyermek, annál fogékonyabb a különböző fertőzésekre, és annál csekélyebb a képessége ezek legyőzésére. Ez az immunrendszer érésével, a természetes védekező készség kialakulásával függ össze. A kockázat 2 éves kortól lefelé haladva ugrásszerűen növekszik. Miután egy zárt közösségben a fertőzés lehetősége is nagyobb, ezért a korai gyermekközösségben való elhelyezés kétség kívül bizonyos veszélyeket rejt. Lehet-e ezen segíteni?
Úgy gondolom, lehet. Elsősorban azzal, hogy a leírtak józan mérlegelése után kell eldönteni, hogy az adott családban és körülmények között melyik időpont tűnik legalkalmasabbnak a gyermek közösségbe szoktatására. Ha megszületett a döntés, célszerű a gyermeket felvértezni, már előtte bőven ellátni vitaminnal, fokozottan figyelni az étkezésére, főleg ha az eltelt időben gyakrabban volt beteg. Immunrendszerét erősítve vághatunk neki a nagy próbatételnek. Azoknál a gyermekeknél, akik a közösséget elkezdve ennél is gyakrabban betegszenek meg, érdemes kikérni a gyermekorvos tanácsát, a megfelelő vizsgálatok elvégzése után, esetleges antibakteriális vakcina alkalmazását illetően.
Dr. Bókay János
