Az emberi lét egyik alapvető feltétele a víz. Földünk hetven százalékát alkotja, de ennek csak töredéke a nélkülözhetetlen édesvíz, a többi a tengerek vize, az úgynevezett sósvíz.
Az emberi szervezet víztartalma igen magas (kb. 60 százalék). Ez nemek szerint, sőt életkorok szerint is megoszlik
A női szervezet víztartalma alacsonyabb, az újszülötteké jelentősen magasabb (ez kb. 75 százalék). Egy 70 kg súlyú személy esetében kb. 40 liter vizet raktároz a szervezet. A vízmennyiség nagy része a sejteken belül helyezkedik el. Sok víz található a sejteken kívül a szövetek között. Az ezek közötti áramlás biztosítja az ásványi anyagok és sók szállítását. A test vízforgalmának egyensúlyát a folyadékfelvétel és kiválasztás biztosítja. Ha a szervezet számára nem teljesülnek az ideális folyadékfelvevő feltételek (ami napi 2-2,5 liter folyadékot jelent), akkor fellép a folyadékhiány. Ez az állapot akkor fordul elő, ha a folyadékleadás mértéke nagyobb, mint a folyadékfelvételé. Egyensúlyt akkor teremthetünk, ha ugyanaz a mennyiség (vagy kevesebb) kerül leadásra, mint amennyit felveszünk. A folyadék nagyobb részét a vese választja ki, megközelítőleg napi 1-1,5 litert. Nemcsak a vese, hanem más szerv is segédkezik a folyadékháztartás rendes működésének fenntartásában. A bőrfelület nagy részt vállal a munkából, hiszen anélkül, hogy izzadnánk, azaz csakis párolgás útján mintegy fél liter folyadék távozik naponta a testből. Széklettel maximum 2 dl-t, a kilégzett levegővel mintegy fél litert távolítunk el minden nap. Ha sokat izzadunk, fokozott fizikai igénybevételnek tesszük ki szervezetünket, azaz sokat és intenzíven sportolunk, kevesebb folyadék távozik a vesén keresztül, a vizelet mennyisége csökken.
Szomjúságot akkor érzünk, ha a folyadékveszteség eléri a 3-4 dl-t. Sokszor azonban már a szomjúságérzés fellépte előtt iszunk. Ha sós ételeket fogyasztunk, megnő a folyadékfogyasztás. Ha sok vizet veszítünk, szájszárazság lép fel, mivel kevesebb nyál termelődik. A központi idegrendszer erről az érzékelő idegvégződések jelzéseiből kap tájékoztatást. Itt, az agyban jelenik meg a szomjúság érzése, és ez folyadékfelvételre késztet.
A vízvesztéssel együtt jár a jelentős sóvesztés is, ami például erős izzadás következtében léphet fel. Ilyenkor nő a nátrium-leadás is, amit szintén pótolni kell. A nátrium koncentrációtól függ a szervezetben az ún. ozmotikus nyomás. Ha ez a koncentráció lecsökken, felborul a test folyadékegyensúlya, ez eltolódáshoz vezet a vízeloszlásban, a vérben pedig relatív vízhiányt okoz, a végeredmény pedig az, hogy kiszáradás következhet be. A nátrium koncentrációja tehát szabályozza a vízforgalmat.
Honnan szívódik fel az elfogyasztott víz?
Egy része a gyomorból, másik része a vékony és a vastagbelekből. A keringésen keresztül a víz a májba kerül, onnan pedig felveszi a lebontott anyagcsere- termékeket. Ebből látható, hogy a víz méregtelenítő feladatot is ellát.
Mi történik, ha nem pótoljuk a folyadékot, vagy elmarad a folyadékfelvétel?
Ez súlyos következményekkel járhat. Kiszáradás, azaz dehidráció jöhet létre: csökken a testsúly, a szemek aláárkolódnak, a bőr ráncokba szedhető, a nyelv bevont, száraz, az orr kihegyesedik, a nyálkahártyák szárazak, a pulzus gyenge és elnyomható lesz, a vérnyomás csökken, a végtagok hideggé válnak a beteg szomjas, a vizelet mennyisége csökken.
Ezek a kellemetlen tünetek megelőzhetők, ha minél többet iszunk, lehetőleg olyan vizet, amely ásványi sókat és nyomelemeket is tartalmaz.
Vigyázni kell a fogyókúrázással is, hiszen ilyenkor csökken a bevitt folyadék mennyisége, mivel kevesebbet eszünk. Fogyókúrán kívül is azonban oda kell figyelni, hogy tartsuk a napi 1-1,5 liter folyadék bevitelét.
