Nem ritka a csontritkulás

A csontritkulás, azaz az osteoporosis napjainkra világszerte kiemelkedő népegészségügyi problémává vált. Európában, az Egyesült Államokban és Japánban mintegy 75 millió embert érint a betegség, a számítások szerint a világon 200 millió ember él csontritkulással.

Az EU tagállamaiban minden 30 másodpercben bekövetkezik egy olyan törés, amely az osteoporosis számlájára irható. Magyarországon a becslések szerint 900 ezer embert érint a betegség.

Az osteoporosis jelentőségét a talaján kialakult törések és azok szövődményei adják. Az Európai Unióban a csontritkulás következtében létrejövő csípőtáji törések halálozási aránya egy éven belül 12-20 százalék körül van. Magyarországon évente 15 ezer csípőtáji, 30-40 ezer csigolyatest, 8-10 ezer felkar és 25-28 ezer csuklótörés történik, amely a gyengült csontszerkezet miatt csekély erőbehatást követően jön létre. Évente több mint 3000 ember hal meg hazánkban csípőtáji törése után.

A csontok felépítése

Csontunk szervetlen és szerves anyagokból épül fel. A szerves kollagénrostok mellett a szervetlen hidroxilapatit kristályok meghatározó szerepet játszanak a csont stabilitásában Az egyéb szervetlen összetevők a rácson tapadva, továbbá azon belül foglalnak helyet a csontban. A csont egy élő szerv, amit az is bizonyít, hogy állandó átépülés alatt áll. 10 év alatt az egész csontrendszerünk kicserélődik, megújul. Születésünktől körülbelül 30 éves korunkig tart a fiatalkori maximális úgynevezett csúcs-csonttömegünk kialakulása, amely ezt követően évente enyhe csökkenést mutat és nők esetében menopausakor, a férfiak esetében mintegy 10-15 évvel később indul meg egy jelentősebb csonttömegvesztés.

A nők esetében a csonttömegvesztés a csontvédő gesztagén és ösztrogén hormonok hiányában a nők egynegyedénél akár évi 3-5 százalékot is elérhet. A csont ásványanyag tartalmának minden 10 százalékos csökkenése megduplázza a csonttörékenység kialakulását az előző állapothoz képest, így csonttömegünk mennyiségének megtartása a törések elkerülésének szerves eleme. A fentiek ismeretében születésünktől a halálunkig kell folytatni a megelőzést.

Kockázati tényezők

A lakosság körében komoly problémát jelent a mozgáshiányos életmód és emiatt a csontépítő sejteket érintő pozitív serkentő hatás gyakran elmarad. A sportok közül fiatal korban a labdajátékok mellett a futás, a tánc, az aerobik, a fittness komoly szerepet kap, az életkor előrehaladtával a gyors séta, gyógytornász által betanított és kontrollált gyógytorna emelendő ki.

A magyar lakosság kalciumbevitele 400-600 mg-ra tehető naponta, ami messze elmarad a kívánatos mennyiségtől (leegyszerűsítve ez átlagosan 1000 mg-ra tehető, veszélyeztetett csoportokban 1500 mg-ig növelhető). A kalcium szerepet játszik a szilárd csontozat kialakítása mellett a sejtek közötti jelátvitelben, ideg és izom közötti kapcsolatokban, agyi funkciókban egyaránt, így optimális bevitele létfontosságú.

A kalciumdús táplálékok közül a tej, tejtermékek, olajos magok, halfélék, zöldségfélék és az ásványvizek emelendők ki, ezek nehézkes bevitele esetén tablettás, pezsgőtablettás formában is kaphatók jó minőségű kalciumtabletták, amelyek adagolása pontosan megoldható.

A kalcium felszívódásában fontos szerepe van a D-vitaminnak, amely képződhet a bőrben, vagy táplálékkal együtt jut be a szervezetbe. Mivel az idős lakosság komoly D-vitamin hiányban szenved, optimális bevitele fontos kérdés, megoldása népegészségügyi feladat.

A csontritkulás főbb rizikófaktorai:

• A menstruáció korai abbamaradása, rendszertelensége;

• Családban előfordult csontritkulás;

• Korábban előfordult osteoporosisra jellemző csonttörések (csigolya, csípőtájék, csuklótájék, felkar);

• Testmagasság jelentős csökkenése;

• Pajzsmirigy túlműködése, egyéb hormonális eltérések;

• Krónikus vese- és májbetegségek;

• Gyomor-bélrendszeri betegségek, a felszívódás károsodása;

• Szervtranszplantáció után;

• Kóros soványság;

• Mozgásszegény életmód;

• Kalciumhiányos étrend;