Hozzánk tartozó jelenség, amely belső egyensúlyunk kibillenését jelzi. Idegességgel tölt el bennünket az, amikor nem úgy alakulnak a dolgaink, ahogyan szeretnénk. Nyugtalanság vesz rajtunk erőt, amikor a körülményeink teherként nehezednek vállunkra, és stresszként éljük meg a ránk váró feladatokat.
Hasonlóan érezzük magunkat, ha rendszeresen elnyomjuk a bennünk kialakult feszültségeket és a felmerülő vágyainkat.
Akut nyugtalanságot, idegességet idézhet elő azonban az is, ha nem helyesen táplálkozunk. A túlzott mértékben fogyasztott izgatószerek, kávé, kakaó, cukor, tea, fokozzák az anyagcserét, és a fokozott belső aktivitás nyugtalanságérzetet kelt.
A kudarctól, bosszúságtól, csalódástól, sérelmektől való félelem is hatással van ránk. Mindegy, van-e alapja, vagy nincs. Megakadályoz az aktív cselekedetben, tudjuk mit „muszáj”, mit „kellene” tennünk, mégsem teszünk gyakorlati lépéseket. Félünk, hogy újra és újra ugyanaz a negatív élmény valósul meg az életünkben, valami, ami nem úgy történik, ahogyan azt mi szeretnénk. Így nem vállalunk felelősséget, nem kényszerülünk döntésre, passzívak maradunk, halogatunk, és kapkodunk. A kudarcélmény erősíti az önbizalom hiányát, az értéktelenség, a hiábavalóság, a kilátástalanság érzését. A nyugtalan ember nem bízik benne, hogy meg tudja győzni környezetét képességeiről és értékeiről. Így állandó visszacsatolásokat keres a külvilágban. Ez egyfajta kommunikációs zavarhoz vezet, mivel túl sok ingerre, információra igyekszik figyelni, mindent komolyan vesz, így sokszor lényeges dolgok, lehetőségek mellett megy el. A körülmények áldozatának tekinti önmagát, ahol feszült idegi állapotban igyekszik felkészülni, minden őt érő eseményre. Hiányérzet és frusztráltság követheti egy idő után ezt a folyamatot, mely végül egy állandósult csalódottságba és lehangoltságba torkollik. A folyamatos szomorúság, a reménytelenség érzése depresszió kialakulásához vezethet.
Ha megbomlik a harmónia, szervezetünk gondoskodik azonban oly módon rólunk, hogy jeleket küld számunkra. Ha észrevesszük őket és olvasunk belőlük, már megtettük az első lépést a megoldás felé vezető úton.
Mire érdemes odafigyelni?
- Fejfájás, alvászavarok, verejtékezés, hőhullámok, fülcsengés, remegés, fulladás, mellkasi nyomás, szívdobogás, szédülés, gyomorgörcs, hányinger, étvágytalanság, evési kényszer, hasmenés, székrekedés, gyakori vizelési kényszer, menstruációs zavarok, erekciós zavarok
- Ingerültség, türelmetlenség, idegesség, ellenségeskedés, hirtelen fellépő hangulatváltozások, bizonytalanságérzet, félelem, szorongás, aggódás, érdektelenség, üresség érzete, céltalanság, túlterheltség érzése, levertség, fáradékonyság, sírósság
- Feledékenység, szétszórtság, kábultság, koncentrációs nehézségek, memóriaromlás
A tünetek mutatják, hogy csúcsforgalom zajlik az idegpályákon. Idegösszeomlás esetén például, pontosan úgy, mint a közlekedési dugóban, beáll egy nyugalmi állapot, ahol már senki nem mozdul az utakon, így nem keletkezhet több kár. Az idegösszeomlás ilyen módon tehát a terápia kezdete. Jelzi, hogy célszerű új utakat keresni, és más szabályok szerint közlekedni a világban. Fontos, hogy új ismeretekre, tapasztalatokra tegyünk szert, melyek szélesítik látókörünket, és pozitív élményt nyújthatnak.
Sebök Gabriella
pszichológus
Németh Mónika
tréner