Ugye ismerős a probléma, amikor hideg, jeges üdítőt iszunk, és fogunk fájdalommal reagál? Ugyanez fordulhat elő, ha meleget fogyasztunk. A fogak érzékenységének okairól Dr. Gera Istvánnal, a Semmelweis Egyetem fogorvos professzorával beszélgettünk.
– Mi lehet az oka annak, ha hidegre és melegre fájdalommal reagálnak a fogak?
– Fogaink háromféle szövetből épülnek fel. A külső réteg, a zománc, ami egy érzéketlen, nem élő, üvegszerű anyag, vastagsága kb. 2 mm, és tökéletes izolálást biztosít. Utána következik a fog belseje, a dentin, ami már élő szövet. A fogak rögzítését pedig a cement biztosítja, amely egészséges körülmények között mélyen beágyazódik az íny és fogmeder csont alá. Maga a fog normál állapotban nem érzékeny, hiszen ha egészséges a fogzománc, akkor tökéletes a védelem a külső ingerekkel szemben. A baj akkor jelentkezik, ha a zománc megsérül, vagy az íny visszahúzódik, és szabaddá válik az érző dentin.
– Hogyan válhat szabaddá a dentin?
– Lehet, hogy egyszerű fogszuvasodás okozza a zománc károsodását. De a fognyaki cement és dentin réteg úgy is szabaddá válhat, hogy az íny és a fogmeder csont visszahúzódik, és felszínre kerül a fognyak. Ilyenkor már annyira érzékennyé válhat a terület, hogy a fogmosás is fájdalmas lesz. Ez egy ördögi kört indít el, mivel ha nem mosunk fogat, akkor később azért fáj a fog, mert vagy szuvas lesz vagy ínygyulladás alakul ki, ha pedig mosunk, akkor azért. A fognyak szabaddá válása három dolog miatt következhet be: gyulladás miatt, fejlődési okok miatt, illetve túl erős fogkefe használata miatt. A szabaddá vált dentin súlyos, kellemetlen tünetekkel jár. Mivel mechanikai érintésre is érzékeny, ezért lesz fájdalmas, vagy legalább is kellemetlen a fogmosás és alakul ki a bakteriális plakk (lepedék), ami fokozatosan fogkővé alakul át, mivel kicsapódik benne a nyál ásványianyag-tartalma.
– Mi a megoldás ezekre a problémákra?
– A szabaddá vált felszínt be kell vonni. A dentint úgy képzeljük el, mint egy erőmű fűtőrendszerét. Millió és millió kis csőből, csatornácskából áll, minden csatornácska egy-egy primitív idegszálat tartalmaz. Ezeket a csöveket kell valahogy „bedugaszolni”. A dentinben lévő szövetnedv ingerek hatására ozmotikus mozgást végez, azaz kifelé, vagy befelé áramlik. Mivel a szervezet mindig egyensúlyra törekszik, a szövetnedv cukoroldat (csoki, stb.), hideg levegő, meleg kávé, stb. hatására nyomáskülönbséget okoz, ami feszüléssel, fájdalommal jár. Ha ezt az áramlást sikerül blokkolni, akkor a fájdalom is megszűnik. Bár a fognyaki érzékenységről több elmélet is született, de legjobban elfogadott a fentebb vázolt, ún. hidrodinamikai teória.
– Hogyan lehet a csatornácskákat bezárni?
– Többféle lehetőség van erre. Vannak otthoni használatra kifejlesztett fognyaki fájdalmat csökkentő termékek, fogkrémek, ecsetelők. Ezek vagy stroncium-kloridot, vagy kálium-nitrátot, vagy amino-fluoridot (vagy ezek kombinációit) tartalmaznak. A stroncium-klorid vagy a fluorid nagyon jól kötődik csontszerű anyagokhoz, amilyen a dentin is. A csatornácskákban kicsapódik, és egy „dugót” képez. A kálium-nitrát érzéketlenné teszi a csövecskékben húzódó primitív idegszálakat, és ezzel szűnteti meg a fájdalmat.
Ilyenkor fontos az is, hogy lehetőleg ne koptassuk a fogakat, és lehetőleg nagyon kíméletes fogmosási technikát alkalmazzunk. A másik lehetőség a fogorvosi rendelőben végzett kezelés. Ilyenkor a legmodernebb töméseknél is használt műgyantákat alkalmazzuk a szabaddá vált fognyak fedésére, mert jól tapadnak a fognyaki cementhez vagy dentinhez. Ez a módszer hosszas kutatások eredményeképpen született meg, hiszen a dentin felszíne egy kicsit mindig nedves, és a hagyományos műgyanta víztaszító tulajdonságú, tehát nem tapadna meg ezeken a felszíneken. A fogkezelésre speciálisan kifejlesztett műgyanta viszont képes megtapadni ezeken a felszíneken is és úgy viselkedik, mint a szuperragasztók, csodákat lehet vele művelni. Ez az anyag fény hatására polimerizálódik hasonlóan, mint az újfajta fogtömések. Ma már a műgyantatömések nagyon erősen tapadnak a fogfelszínhez.
A régen használt tömések csupán mechanikailag rögzültek. Az alámenősre preparált üregbe beledöngölt tömés és a foganyag között mindig maradt egy miniatűr rés, amely magában rejtette a további fogszuvasodás veszélyét, mert ez megfelelő utat biztosított a baktériumok számára. Most azonban a helyes technikával készült ragasztott, úgynevezett „adhezív” tömés mellett már nem kell ettől tartani, mert tökéletes a tapadás. Semmilyen baktérium nem juthat el a fog belsejéhez. Ugyanezt a célt szolgálják a fogorvosi rendelőben készített fognyakat borító adhezív bevonatok is, amelyek izolálják a fognyaki dentint, és egyben könnyebbé teszik mindennapi életünket is, mert nyugodtan ehetünk vagy ihatunk hideg vagy éppen meleg ételeket és moshatunk fogat is.
H.ZS.
