Amikor az emberi szervezet az egyedfejlődés során a víz ősközegében létező fajokból kialakult, a víz életadó sajátsága öröklődött tovább. A víz szerepe az élő fajok szervezetében, beleszámítva az emberét is, nem változott meg az élet sós vízből jövő, később édes vízhez alkalmazkodott első teremtményei óta.
A korábbi vízben élő fajok kollektív élményei, hogy bármikor kiszáradhattak, szomjan pusztulhattak, stresszes állapotot hoztak létre bennük. Ez a „stressz” egy erőteljes fiziológiát alapozott meg, a test csekély víztartalékainak válságkezelésére. A mai „stresszelt” emberekben pontosan ugyanez a folyamat és válságkezelés van kialakulóban. A folyamat elsősorban egy szigorú víztartalék-kezelést foglal magába.
A „víztartalék-kezelési rendszer” az egyetlen mód a megbizonyosodásra, hogy a megfelelő mennyiségű víz, és az általa szállított tápanyagok elérik a létfontosságú szerveket. Testünknek a „száraz száj” tünetnél sokkal több jelzése van a szomjúságra. Testünknek szüksége van, legalább napi 6-8 pohár (2,5 deciliteres vizes pohár) vízre.
Az alkohol, a kávé, a tea és a koffein tartalmú üdítőitalok nem számítanak víznek. A vízivásra legmegfelelőbb időszakok (a klinikai gyomorfekély kezelésekben tapasztaltak): reggeli, ebéd és vacsora előtt fél órával egy pohár víz, két és fél órával minden egyes étkezés után hasonló mennyiségű víz. Ez a legminimálisabb mennyiség, amire a testünknek szüksége van. Testünk vízhiányának megszüntetésére kettővel több pohár vizet kell innunk a legnehezebb étkezések körül, vagy lefekvés előtt.
Az étkezési időkhöz beállított vízfogyasztás megelőzi a vér besűrűsödését, ami egyébként a táplálék bevitel következménye lenne, mivel vizet von el a sejtek körüli térből.
Bakos Attila és Egedi-Kovács Melinda
