Európában és az Egyesült Államokban a daganatos megbetegedések között az egyik leggyakoribb az emlőrák
Az emlőrák Magyarországon, mint halálok, első a daganatos megbetegedések okozta halálozásban. Gyakoribb a 45 éven felüli nők körében. Az emlőráktól való félelem tehát érthető. Indokolt viszont a megküzdés mind a tőle való félelemmel, mind a kialakulását előidéző, vagy megkönnyítő kockázati körülményekkel.
A közvetlenül a menstruáció előtt, az emlőben észlelt érzékenység, fájdalom, melyhez az emlő megduzzadása, sőt sárgás, zöldes váladékozás is társulhat, a hormonegyensúly megbomlásával függ össze, s rendszerint nem a rák jele. A menstruáció elmúltával a fájdalom is megszűnik. Olykor a fájdalom mellett csomók, folyadékkal telt tömlők (ciszták) is tapinthatók. Ezen állapot nem betegség, hiszen minden emlőben vannak ciszták. Ha erős tartású melltartó viselése nem bizonyul elegendőnek, kezelésük a folyadék leszívásából, kiújulásuk esetén, a ciszta műtéti eltávolításából áll.
Jobbára 25 év alatti nők észlelhetnek fájdalmatlan, rugalmas és kerek tapintatú, szabadon mozgatható csomót az emlőjükben. E kötő- és mirigyszövetből álló képződmény a leggyakoribb jóindulatú emlőelváltozás. Kimetszésük, a belőlük vett minta tüzetesebb megvizsgálása jön szóba.
Az emlőbimbó váladékozása nem okvetlenül kóros jelenség, vizsgálat szempontjából azonban mégis mindig komolyan kell venni. Véres váladék az emlőbimbóból, alatta lágy csomóval, a tejutak szövetburjánzására utal, sebészi eltávolítást indokol.
Az emlő kötő- vagy zsírszövetéből, a leggyakrabban azonban a tejmirigyből, tejvezetékből kiindulhat olyan sejtburjánzás is, amely környezetére átterjed, távolabbra áttétet ad, azaz ráknak bizonyul. Több típusa van, ezek ”agresszivitása” különböző. Közös jel, az észlelt csomó rendszerinti fájdalmatlansága, legalábbis kezdetben. Később ugyanis már fájdalom, az emlőbimbó (véres) váladékozása, megnagyobbodása, viszketése, kivörösödése, befelé fordulása, a tömött tapintatú, jól elkülönülő (de a mellkasfalhoz vagy a bőrhöz hozzánövő) csomó feletti bőr dudorossága, kifekélyesedése a jellemző.
Mely körülmények is növelhetik az emlőrák kialakulásának a valószínűségét?
Az életkorral nő az emlőrák esélye is. Korai felfedezése viszont a gyógyítás sikerét segíti. Ennek eszköze az emlőrákszűrés. Kívánatos tehát, hogy a nők fiatalon felismerjék az emlőjük önvizsgálatának fontosságát, megtanulják a módját, s 20 éves koruktól havonta legalább egyszer el is végezzék. Orvosuk legalább évente tapintsa át emlőjüket. 35 és 39 éves koruk közt történjék meg az emlő első röntgenvizsgálata (az úgynevezett mammográfia), majd 40 és 49 éves koruk közt 1-2 évente ezt ismételjék meg. 50 felett évente indokolt.
Ha az ellenoldali emlőben már volt rákos elváltozás, nagyobb a valószínűsége, hogy az addig érintetlen emlőben is megjelenik.
Közvetlen hozzátartozó emlőrákja két-háromszorosára, kettőnél több közvetlen hozzátartozóé hatszorosára növeli az emlőrák esélyét. Az emlőrák génjét hordozó nők veszélyeztetettsége is nagyobb (kivált, ha generációkra visszamenően az emlőrák halmozódott). (Ma két különböző emlőrák-gént ismerünk.)
Növeli a kockázatot a korán (12 éves kor előtt) jelentkező menstruáció, az első gyermek 30 éves kor után való szülése, a gyermektelenség, a kései menopauza (főleg, ha ez elhízással is jár).
Az életmód némely elemének (zsírdús étrend, alkoholfogyasztás, dohányzás, kevés mozgás) jelentőségét az esély növelésében újra és újra vizsgálják, hangsúlyozzák, valószínű, hogy ezek hatása közvetett.
Fogamzásgátló tabletta tartós szedésének hátrányát (ha ugyan bizonyítható) elenyészőnek tartják. Nagyjában ez a helyzet az ösztrogénhormon-pótló terápiával is.
Az emlőrák gyógyítása összetett feladat: műtéti, gyógyszeres és sugárkezelés együttesen. Az emlő radikális eltávolítása (lehetőség szerint) háttérbe szorul, az emlőmegtartó sebészi megoldások szerepe nő. Bántóan egyszerűsítő szemlélet volna azonban, ha a különböző kezelések eredményeiben mutatkozó eltéréseket, csak a túlélés adatai szerint, vagy például kozmetikai előnyeik szerint igyekeznénk értékelni. Sokkalta többről: életminőségről, lelkiekről van szó!
Aki a rák diagnózisával szembesül, megbélyegzettséget és bűntudatot érez. Abból fakad ez, hogy életének veszélyeztetettsége, szabadságának beszűkülése „kikezdi” önideálját, s ez egyre inkább eltér a társadalom által elfogadott, általános ideálképtől. Emlőrák esetén az emlő elvesztése a női önazonosság érzését rendíti meg, az erotikus vonzerő csorbulása szorongást, csökkentértékűségi képzeteket kelt, mindez hat a családi, a társas kapcsolatokra.
A betegség következményeivel való küzdelem kimenetele nyitott: ismerjük a reménytelenségbe hulló, önfeladó magatartást és ismerjük a bízó, tevékeny, a betegség szabta lét mélyebb értelmét felfedező magatartást is. Ez utóbbi életre keltésében a társas támogatás megléte sorsdöntő lehet.
Dr. Lőrincz Jenő
Az alapítvány számlaszáma: OTP 11713005-20034986. |