Az ünnepnek mindig sajátos hangulata van. Hogy kinek mi adja ezt meg, változó. Meghitt érzést keltenek a díszek, a fények, a megvásárolt ajándékok, a titok, amely körüllengi az ajándékozást. És még valami. Valami, amit megérezve, az a bizonyos ünnep, a Karácsony jut az eszünkbe. Mintha örök időktől összetartoztak volna: néhány jellegzetes illat, és a szent ünnep.
Az illatok, ízek, melyeket megérezve mindannyiunkat megfoghatatlan melegség önt el, és valóban szeretettelivé válik a pillanat. Ilyen illatot, ízt ad a szegfűszeg, a szerecsendió, a citromfű.
A citromfű a XIII. században vált egyre híresebbé. Hírnevét nyugtató hatásának köszönheti. A hétköznapok alatt átélt stresszre különböző jelekkel reagál a szervezet. Gyakoriak a gyomor – bélrendszeri panaszok, görcsös fájdalmak, emésztési problémák, gyomortájéki szorítás. Ezeket a kellemetlen tüneteket oldja a citromfűből készített tea, illetve jó hatású a citromfű illóolajával történő lazító masszázs is.
A citromfűnek – amely nevét citromillatáról kapta – a levelét használják fel, friss vagy szárított formában. Frissen saláták, puncsok ízesítőjeként alkalmazható, de levesekben, szószokban is kiváló ízesítő. Szárított levelének forrázatát teaként fogyasszuk. 2 evőkanál citromfüvet fél liter vízzel leforrázunk, majd 5–10 perc állás után leszűrve fogyasztható. Ajánlom vizsgadrukkos diákoknak is, mézzel.
A szerecsendió, vagy más néven mácisdió, muskátdió egy Új-Guineában honos örökzöld mirtuszféle magja. Európába a XIII. században került be, és szinte azonnal közkedvelt fűszernövénnyé vált. Fűszerként a növény magját használják fel, melyről lefejtik az őt körülvevő leplet, majd a magot tűz felett megszárítják, egészen addig, míg a benne lévő állomány csörögni nem kezd. Ekkor megfosztják a maghéjtól, és csírátlanítás után tovább szárítják. A szerecsendió magleplét is árusítják, mácis – vagy sok helyen tévesen – szerecsendió virág néven. A mácis a szerecsendióhoz hasonló karakteres aromával rendelkezik.
Éretlen szerecsendióból zselét is készítenek.
A szerecsendiót őrölve vagy egészben forgalmazzák. Nagy mennyiségű illóolajat tartalmaz. Kábító hatással rendelkezik. Kis mennyiségben altató és emésztést javító.
Alkalmas; levesek, mártások, főzelékek, húsételek, sajtok ízesítésére. Íze különösen jól harmonizál a kefirrel, tejföllel, de vigyázzunk, mert karakteres íze kis mennyiségben is intenzíven kiérződik az ételekből. Ajánlott egészben megvásárolni, és frissen reszelni az ételekbe. A szerecsendiót gyógyászati célokra is felhasználják, mint szélhajtó hatású anyagot, valamint a belőle nyert illóolajat reumatikus problémák kezelésére is alkalmazzák.
A szegfűszeg, vagy más néven fűszerfű, szegecske trópusi éghajlatokon honos örökzöld fa szárított virágbimbója. Az akár 20 méteresre is megnövő fa ki nem nyíló bimbóit a napon szárítják meg, innen nyeri barna színét.
Őshazájában olyan nagy becsben tartották, hogy aki megpróbálta a növényt kicsempészni, azt halálbüntetéssel sújtották. Európába arab közvetítéssel jutott el a szegfűszeg, már a IV. századtól kezdve, azonban közkedveltté csak a középkorban vált. A pestisjárványok idején a pestis ellen ható gyógyszernek hitték.
A szegfűszeg illata kellemes, íze kissé kesernyés. Jelentős az illóolaj tartalma. A jó minőségű szegfűszeg vízbe téve lesülylyed, vagy a fejével lefele helyezkedik el. Szétnyomva olajat enged. Befőttek, kompótok, mézzel készített édességek, sütemények kedvelt fűszere. Íze harmonizál a fahéjjal. Kiválóan alkalmas forralt borok ízesítőjeként. Illóolaját mind a kozmetikai szerek, mind a likőrök készítésénél felhasználják. Közismerten görcsoldó, fogfájást csillapító hatású fűszer. A szegfűszeg mindemellett afrodi-ziákum is, szerelmi serkentő hatást tulajdonítanak neki…
Szabó Szilvia
dietetikus
