Villány a közeli Siklóssal és környékével együtt Magyarország legdélibb és egyik legrégibb borvidéke. Ha egy léghajóval szállnánk e táj fölé, érdekes látványban lenne részünk. Villány városának északi oldalában a Szársomlyó kopár sziklatömege magaslik, délebbre pedig a táj kisimul, ellátni egészen a Horvátország területén kanyargó Dráváig.
Ha keletről nyugat felé fordítjuk tekintetünket, a mintegy huszonöt kilométer hosszan húzódó Villányi-hegységet látjuk, a déli és keleti oldalon mindenütt szőlőültetvényekkel. Belátható az egész, termőterületét tekintve mindössze kétezer hektáros borvidék.
A magyar borászat elmúlt tizenöt évének históriája jórészt a villányi magántermelők felemelkedésének története. Amint a történelem esélyt kínált, a villányi bortermelés elképesztően gyorsan, egy évtized alatt újra világszínvonalú termékeket produkált. Hogy miért? Az okok többfélék. Az egyik magyarázat, hogy Villányban a szocializmus alatt is igen erős volt a nagyüzemi borászkodás, és az itt megerősödött szakembergárda magántermelővé válva tudta folytatni tevékenységét.
Másrészt a kilencvenes évek elejétől a vörösborok kereslete megnőtt Magyarországon és a világon egyaránt, amit a Villányban ekkor induló magántermelők kiválóan használtak ki. Szinte azonnal olyan borokat állítottak elő, melyek viszonyítási alapot adtak a magyar fogyasztónak és termelőnek egyaránt. „Ilyen is lehet egy vörösbor?” – kérdezték a kommunista nagyüzemben termelt híg vörösborokhoz szokott emberek. A hír pedig gyorsan terjedt. A harmadik ok magában a vidékben rejlik. Villány kitűnő turisztikai célpont, a bor híre pedig az egész országból vonzotta és vonzza ma is a látogatókat.
A villányi termelők nap mint nap találkoznak fogyasztóikkal, termékükhöz hozzáadott értékként adják személyiségüket, vendégszeretetüket. Az egész ország megismerte őket, jó értelemben vett sztárok lettek. Bock József, Gere Attila, Gere Tamás, Tiffán Ede neve ma már szinte mindenki előtt jól ismert.
Az első generációt hamarosan követte az újabb. A siker és a jó üzletmenet híre odavonzotta azokat a tőkeerős „külsősöket”, akik a bor szeretetére alapozták befektetéseiket. A hely szelleme megérintette őket, ottragadtak, ugyanakkor modern szemléletet, profi gondolkodást, új lendületet hoztak magukkal. Emellett elindult felfelé a villányi második vonal is, akik csak a kilencvenes évek közepétől, a jó példa hatására vágtak bele az önálló gazdálkodásba.
Villány, a magyar borturizmus fellegvára
Egyértelmű, hogy Tokaj mellett manapság Villány a legnépszerűbb borturisztikai célpont Magyarországon. A borvidéket három oldalról lehet megközelíteni, de talán akkor jár legjobban az ember, ha Pécs felöl, Palkonyán át teszi ezt. Amikor a dombok között felbukkan az egyedülálló, piros kupolájával messzire látszó, török dzsámira emlékeztető katolikus templom, a látogató már tudhatja: megérkezett.
A település legérdekesebb része ugyanakkor a jórészt a 19. században épült többszintes pincefalu, amelynek fehérre meszelt házai tömött sorokban álldogálnak a falu végén. Palkonyáról kijövet percek alatt Villánykövesdre érhetünk, amely talán az egész borvidék legérdekesebb települése. Állandó lakossága alig van, egyedülálló értéke a kétszintes, mintegy hetven házból álló, műemléki védettséget élvező pincefalu. A szőlősgazdák ezekben a szőlőültetvénytől távolabb található présházakban dolgozzák fel a szőlőt, és tartják a bort. A présházak színesre festett ajtó- és ablakkeretei egyedülálló hangulatot árasztanak.
Villánykövesd után szinte azonnal beérhetünk Villányba. Kacskaringós úton jutunk el a város központjába, ahol szintén présházak rengetege fogad. A főutcára néző pincék többségében ma már vendéglátóhelyet alakítottak ki a helyiek, ahol a borok mellett a vidék kiváló ételeit is megkóstolhatja a látogató. Az egyik mellékutcában található a Villányi Bormúzeum, melyben egyedülálló lehetőség nyílik a vidék szőlő- és bortermelő kultúrájának megismerésére.
Villány legnagyobb eseménye az évente megrendezésre kerülő Vörösborfesztivál (páros években Bacchus-napoknak hívják), melyet október első hétvégéjén rendeznek. Ilyenkor Villány teljesen megtelik, érdemes jó előre szállást foglalni. Szüreti bálok, felvonulások, kirakodóvásár várják a látogatót, és természetesen véget nem érő kulináris örömök.
Aki már volt Villányban, újra és újra ellátogat oda. Aki még nem volt, nos, nekik csak azt ajánlhatjuk, menjenek el mielőbb, kóstoljanak meg akár egy kékoportót, akár egy cabernet sauvignont a pincesoron, faljanak hozzá helyi stifoldert friss kenyérrel, és érezzék át, milyen is az igazi élet.
Bányai Gábor Botond
