A gyorsan változó világ, a nehézségek, veszteségek és érzelmi változások számtalan kihívás elé állítanak bennünket: a megküzdés sokszor komoly energiabefektetést igényel. Személyiségedtől, a dolgokhoz való hozzáállásodtól függ, hogyan boldogulsz a nehézségekkel.
Tesztünkkel kiderítheted, jól csinálod-e, vagy vannak még rejtett tartalékaid?
A stresszes helyzetek, a nehéz pillanatok hosszú távon is negatívan befolyásolhatnak minket, ha veszélyként éljük meg, de akár gazdagíthatnak is, ha önépítési lehetőségként vagy a változásra való lehetőségként, a személyiségfejlődés esélyeként fogjuk fel őket. Néha olyan reakciókat produkálunk, amelyekre magunk is meglepetten és büszkén tekintünk, máskor elbizonytalanodunk, lelombozódunk. Ezzel együtt mindenkinek megvan a saját mintája, viselkedésformája arra, hogyan is kezeli az élet nehéz pillanatait.
A negatív események hatása nagyrészt saját személyiségünktől függ. Azok, akik pozitívan állnak hozzájuk, készek megküzdeni a nehézségekkel, általában ellenálló, kialakult, tudatos személyiségek, stabilak a mindennapi életben és a negatív helyzetekben is. Fejlődni pedig csak úgy tudunk, ha a bajokból is erőt merítünk és előrelépünk, felmérve saját hibáinkat, gyengeségeinket, és javítva azokat. Ha depresszióba merülünk, vagy úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, az nem visz előre: újra és újra ugyanazokba a csapdákba esünk bele.
Kulcs a pozitív reakciókhoz
• Ha hiszel magadban, könnyebben boldogulsz, és léphetsz tovább a bajban is.
• A türelem a legjobb fegyver a negatív pillanatokban.
• Bajok esetén fontos, hogy vállald a felelősséget, megkeresd, mit tehettél volna másként.
• Higgy benne, hogy az életed a te kezedben van, és bízz a jövőben.
• Fogadd úgy a változásokat, mint a jobbításra való lehetőséget!
TESZT
1. A munkahelyeden pletykák terjengenek arról, hogy bajban van a cég. Mit teszel, ha úgy érzed, veszélyben az állásod?
a. Teljesen kiborulok, és máris azon gondolkodom, hogyan fogok kijönni a munkanélküli segélyből.
b. Befolyásolja a hangulatomat a gondolat, de próbálom elkerülni, hogy már most erről szóljon minden.
c. Elhatározom, hogy elkezdek másik állást keresni, frissítem az önéletrajzom, és akár egy tanfolyamra is beiratkozom, ami új ismereteket adhat.
2. Többéves kapcsolat után a párod váratlanul arra kér, adj neki időt, hogy tisztába jöjjön az érzéseivel.
a. Elfogadom: ha nem biztos magában, akkor mindkettőnknek jobb, ha mielőbb új életet kezdünk.
b. Hónapokig szenvedek, elveszettnek érzem magam.
c. Kiborulok, és megpróbálom meggyőzni, hogy ne hagyjon el.
3. Családot alapítanál, amikor megtudod az orvostól, hogy nem lehet saját gyereked…
a. Minden megoldást megpróbálok, amit csak a tudomány kínálhat.
b. Azonnal utánanézek az örökbefogadási lehetőségeknek, ez ugyanolyan csodálatos, mint a saját gyerek.
c. Nem tudnám elviselni, ez volt életem álma…
4. Az alábbi mondatok közül melyikkel tudsz leginkább azonosulni?
a. A dolgok mindig lehetnek még rosszabbak, mint amilyenek most.
b. Semmilyen rossz nem tart örökké.
c. Minden rosszra jó következik.
5. Nagy hibát követtél el, és a párod látni sem akar többé.
a. Időt adok neki, és ha később sem akar látni, megpróbálom elviselni a szakítást és tanulni a saját hibámból.
b. Teljesen összeomlok, és könyörgök neki, hogy fogadjon vissza.
c. Minden lehetőt megteszek, hogy újra együtt legyünk.
6. Ha elveszítesz valaki nagyon fontosat, hogyan vigasztalódsz?
a. A családom és a szeretteim körében keresek vigaszt.
b. Próbálok továbblépni: bár fáj, de elfogadom, hogy ez az élet rendje.
c. A saját világomba zárkózom, és fájdalmas emlékekbe temetkezem.
7. Szerinted az életben elszenvedett balsikereket…
a. lázadással kell kezelni?
b. beletörődéssel kell kezelni?
c. nyugalommal kell kezelni?
8. Amikor igazán rosszul érzed magad, kihez fordulsz?
a. Azokhoz, akik szeretnek, ha szükséges, akár szakembertől is kérek segítséget.
b. Senkihez, úgy érzem, senki nem tud nekem segíteni.
c. A barátaimhoz és a családomhoz.
9. Ha valamilyen súlyos esemény történik veled…
a. Úgy érzed, a hangulatodra nagy hatást tesz, de a személyiségedre nem.
b. Azt veszed észre, hogy a fájdalomtól erősebb lettél.
c. Úgy érzed, ez az egész életedre rányomja majd a bélyegét.
10. Ezek közül a szituációk közül melyik tesz leginkább boldoggá?
a. A problémák hiánya.
b. Az egészség, pénz és szeretet.
c. Ha elégedett vagyok magammal és azzal, amim van.
11. Hogyan szállsz szembe lelkileg egy drámai eseménnyel?
a. Határidőt adok magamnak, hogy alkalmazkodjak és továbblépjek.
b. Azt mondom magamnak, hogy nem is történt semmi jóvátehetetlen.
c. A lehető legkevesebbet gondolok rá.
12. Hogyan emlékszel az életed szép eseményeire?
a. Nem azokkal foglalkozom, egyszerűen a jelenre koncentrálok.
b. Próbálom azt gondolni, hogy a jövőben újra megtörténnek majd.
c. Mint valamire, ami gyorsan elmúlt – ahogy a jó dolgok mindig.
13. Hogy éled meg a fontos munkahelyi vagy magánéleti változásokat?
a. Félelemmel.
b. Bizalommal.
c. Mint egy lehetőséget, hogy új dolgokat éljek meg.
14. Azt mondanád, hogy az életed tele van…
a. boldogsággal, mivel az alagút végén mindig ott a fény.
b. kellemetlenségekkel és szerencsétlen eseményekkel.
c. jó és rossz dolgokkal, ahogy az egész világ.
Értékelés
a b c
1 10 5 0
2 0 10 5
3 5 0 10
4 10 5 0
5 0 10 5
6 5 0 10
7 10 5 5
8 0 10 5
9 5 0 10
10 10 5 0
11 0 10 5
12 5 0 10
13 10 5 0
14 0 10 5
EREDMÉNYEK
0–45
Előnyt kovácsolsz a fájdalomból.
Arra használod a fájdalmas és nehéz helyzeteket, hogy érettebb személyiséggé válj. Az élet számodra folyamatos, de élvezetes kihívás. Szilárd jellemed van, ez segít az élet nehézségeit elviselned.
50–95
Megijesztenek a nehézségek.
A változást veszélyhelyzetként éled meg, ahelyett, hogy lehetőségnek tartanád. Pedig több örömet találhatnál az életben, ha meglennének az eszközeid, hogy szembenézz a problémákkal. Tanulj új módszereket, és bízz jobban magadban!
100–140
Aláveted magad, hogy ne szenvedj.
Nem kezdeményezel, csak reagálsz, és még a vég előtt legyőzöttnek érzed magad. Ahhoz, hogy az életet ne megvívandó küzdelemként, veszélyhelyzetként éld meg, hanem örömként, próbálj megszabadulni a negatív gondolatoktól, és ne menekülj a valóság elől.
Szöveg: Kovács Valéria
