Elkerülhető, és egyáltalán el kell-e kerülni, hogy a ruhaletépő szenvedélyből meleg, bensőséges viszony legyen? Vagy éppen így kell működnünk? És vajon hogy lehet az, hogy mi, nők, átérezzük mások fájdalmát és örömét? Gének, hormonok: a kulcs az agyunkban van.
{idozito3}
A férfiak és nők genetikai kódja több mint 99 százalékban megegyezik. Az emberi gének harmincezres állományához viszonyítva az egy százaléknál is kisebb eltérés rendkívül csekély. Ez az egyszázalékos különbség azonban testünk minden egyes sejtjére hatással van – az élvezetet és fájdalmat közvetítő idegektől az érzékelés, gondolatok, az érzések és az érzelmek átviteléért felelős neuronokig.
A női és férfi agy eltérő módon hall, lát, „érez”, dolgozza fel az ingert, és méri fel mások érzéseit. E két, egymástól igencsak eltérő agyi operációs rendszer nagyrészt kompatibilis egymással, azonos feladatok elvégzésére, illetve célok elérésére alkalmas, de ehhez különböző hálózatokat működtetnek.
Mikroszkópos vagy MRI vizsgálat során feltárul a nemi különbségek összetett és átfogó jellege. A női agy beszéd- és hallóközpontjaiban például az idegsejtek száma 11 százalékkal meghaladja a férfiakét. Az érzelmek és az emlékek keletkezésében központi jelentőségű hippokampusz szintén nagyobb a női agyban, akárcsak a nyelvért és a mások érzelmeinek megértéséért felelős agyi hálózatok. Ez azt jelenti, hogy a nők általában pontosabban ki tudják fejezni érzelmeiket, és jobban megőrzik emlékezetükben az érzelmi töltetű események részleteit. A férfiak agyában ezzel szemben két és félszer több hely jut a szexuális vágyaknak, és a cselekvés és agresszió központjai is nagyobbak. Se szeri, se száma a férfiak agyán egy nap alatt átsuhanó szexuális gondolatoknak, egy nőnek jó, ha egyszer eszébe jut ilyesmi. Vagy talán háromszor-négyszer, a legtúlfűtöttebb napjain.
A női agy egyedülálló képességekkel rendelkezik: kiváló verbális készséggel, mély emberi kötődések képességével, már-már emberfeletti ügyességgel az arckifejezések, hanghordozások és elmeállapotok értelmezésében vagy a konfliktushelyzetek megoldásában. Mindez alapvetően bele van kódolva a női agyba. A nők ezekkel a képességekkel születnek, amelyek, az igazat megvallva, a férfiakból hiányoznak. A férfiak más képességekkel rendelkeznek, melyeket saját hormonális alkatuk határoz meg.
A zsigeri érzések biológiája
A nők együtt éreznek szeretteikkel – zsigereikben érzékelik tinédzser gyermekük gyötrelmeit, férjük munkával kapcsolatos gondolatait, barátaik sikerét vagy élettársuk hűtlenségét. A zsigeri érzések nem csak afféle esetleges érzelmi állapotok. Ilyenkor valós fizikai érzékelés útján információ áramlik agyunk bizonyos területeire. Az ösztrogénszint emelkedése következtében a lányoknak erősebbek a megérzései, és a fizikai fájdalomra is érzékenyebbek. Egyes kutatók azt feltételezik, hogy a nők agya intenzív testi érzékleteik miatt képes felismerni és átérezni mások fájdalmát. Az agyról készített felvételek alapján megállapították, hogy a zsigeri érzésekért felelős agyi régiók nagyobbak és érzékenyebbek a nőknél, mint a férfiaknál.
Amikor egy nőben valami bizseregni kezd, vagy gombóc van a torkában, teste nyomban üzenetet küld azoknak a területeknek, amelyek felelnek megérzéseinkért, ítéleteinkért, érzéseink befolyásolásáért és a negatív érzések befogadásáért. Amikor ezek a régiók aktiválódnak, a nő pulzusa felgyorsul, összeszorul a gyomra, és mindezt az agya intenzív érzelmi impulzusként értelmezi.
A nőt időnként le is taglózhatják mások érzései. A londoni University College Neurológiai Intézetében nőket vizsgáltak MRI-vel, miközben hol erősebb, hol gyengébb áramütést vezettek a kezükbe. Ezt követően partnereiket tették ki hasonló megpróbáltatásoknak. A nőknek előre jelezték, hogy a szeretteik kezét érő elektromos áramütés milyen erősségű, miközben partnerüknek sem az arcát, sem a testét nem láthatták. Agyuknak mégis ugyanazon régiói aktiválódtak, amikor megtudták, hogy szeretteiket áramütés éri, mint amikor beléjük vezettek áramot. A nők úgy átélték partnerük fájdalmát, mintha közvetlenül össze lettek volna kötve a másik ember agyával. A kutatók képtelenek voltak a férfiakból bármiféle hasonló agyi reakciót kicsikarni.
A nők ennek a képességüknek a segítségével ismerik fel a még beszélni nem tudó gyermekeik fizikai szükségleteit. Ennek az érzelmi fogékonyságnak azonban megvannak az előnyei és a hátrányai is. Egy tanulmány szerint a rémisztő filmek hatására a férfiaknál több nő küszködik alvászavarokkal. A bőr vezetőképességének mérésével végzett vizsgálatok azt is bizonyítják, hogy a nők már gyermekkoruktól kezdve ijedősebbek és félősebbek.
A nők úgy átélték partnerük fájdalmát, mintha közvetlenül össze lettek volna kötve a másik ember agyával.
Érzelmi memória
Az érzelmekért felelős egyes területeket a férfiak agyában keskeny helyi utak, a női agyban többsávos autópályák kapcsolják össze. Kutatók szerint a nők mindkét agyféltekével reagálnak az érzelmi tapasztalatokra, míg a férfiak csak az egyikkel. Azt is megállapították, hogy az érzelmi központok közti kapcsolatok szintén aktívabbak és kiterjedtebbek a nők agyában. A kutatások azt is bizonyítják, hogy a nők általában élénkebben idézik fel, és hosszabb ideig őrzik meg az első randevúk, nyaralások és veszekedések emlékét. A nők nem felejtik el, mit mondott a férfi, mit ettek, hogy hideg volt-e vagy esett az évfordulójukon, míg a férfiak nagy eséllyel csak annyira emlékeznek, hogy a nő szexis volt-e vagy sem.
Az agy a párkapcsolatban
„Egy percig sem bírom ki nélküle!” – hogyan alakul át az agyban ez az érzés, és hogyan adja át a helyét egy „Szia, drágám, hogy vagy?” jellegű állapotnak? A dopaminhormon hullámai fokozatosan lecsillapodnak az agyban. Ha MRI-felvételen néznénk, hogyan alakul át a nő agya, miközben a kezdeti heves szerelemből hosszú távú párkapcsolat lesz, azt látnánk, hogy a jutalom és élvezet hálózatai, illetve az epekedés-sóvárgás lüktető hálózatai elhalványulnak, a ragaszkodás és kötődés hálózatai pedig meleg, sárga fényben kezdenek tündökölni.
Tudjuk, hogy a szenvedélyes szerelem mámorító érzése nem tart örökké – és van, akit riaszt az intenzitásnak ez a csökkenése. Sokan úgy vélik, hogy a szerelem korai mámoros boldogságának elmúlásával a párkapcsolat szükségszerűen hanyatlásnak indul. Valójában arra is van lehetőség, hogy a pár más idegrendszeri hálózatokra támaszkodva a kapcsolat hosszabb és komolyabb szakaszába lépjen. A kutatók úgy gondolják, hogy a „ragaszkodás hálózata” különálló agyi rendszert alkot, amely a heves szerelem helyett tartós, békés és nyugodt kapcsolatot biztosít. Ilyenkor a jutalmazó rendszer izgató és örömszerző vegyületei (például a dopamin) mellett a ragaszkodás és párképzés rendszere is folyamatosan több kötődést erősítő oxitocin felszabadítását indítja el, ezáltal arra készteti a partnereket, hogy örömet találjanak egymás társaságában.
Gyakorlati szempontból nagyon is megéri a rajongó szerelemről egy megállapodott kapcsolatra váltani. Végtére is a gyereknevelés majdhogynem lehetetlen volna, ha a társak továbbra is kizárólag egymással törődnének. Az őrült szerelem és intenzív szexualitás csökkenő hevülete mintha kifejezetten génjeink továbbörökítését szolgálná. Nem a szerelem kihűlését jelzi, hanem hogy elkezdődött egy új, hosszabb távon fenntartható szakasz, amelyben két ideghormon, a vazopresszin és oxitocin biztosítja a kötődést.
A társas kapcsolódás viselkedéseit ezek az agyalapi mirigyben és a hipotalamuszban termelődő ideghormonok irányítják. A férfi agya a társas kötődéshez és a szülői szerephez elsősorban vazopresszint, a női agy pedig oxitocint és ösztrogént használ. A férfiak a vazopresszin, a nők pedig az oxitocin hasznosításához rendelkeznek több receptorral. A férfiak szerelmi kapcsolatának sikeréhez vélhetőleg mindkét ideghormonra szükség van. A tesztoszteron által stimulált és az orgazmus által kiváltott vazopresszin fokozza a férfi energiáját, figyelmét és agresszivitását. A vazopresszin hatására a szerelmes férfi még olyankor is képes vakító élességgel koncentrálni szerelmére és folyamatosan követni lelki szemeivel, amikor nincsenek együtt.
A nők ezzel szemben az érintés és a kölcsönös szexuális odaadás nyomán felszabaduló dopamin és oxitocin hatására kötődnek szerelmükhöz. Idővel a partner puszta látványa is elegendő lehet, hogy a nőben oxitocin termelődjön.
Az oxitocin a férfiakban és a nőkben egyaránt elengedettséget, bátorságot, valamint kötődést és a partnerrel szembeni elégedettséget vált ki. Ám hogy a hatás hosszú távon is megmaradjon, az agy ragaszkodórendszere a közelség és érintés által gerjesztett oxitocintermeléstől szinte naponta újabb és újabb megerősítést vár. A férfit kétszer-háromszor gyakrabban kell megérinteni, mint a nőt, hogy ugyanolyan oxitocinszintet tudjon fenntartani – derül ki egy svéd kutató tanulmányából. Rendszeres érintés hiányában – mondjuk, ha a pár ideiglenesen különválik –, az agy dopamin- és oxitocinhálózatai és -receptorai szomjaznak. Talán észre sem vesszük, mennyire szükségük van egymás fizikai jelenlétére, amíg egy időre el nem válunk egymástól. Agyunk oxitocintermelése biztosítja, hogy újra meg újra visszatérjünk egymáshoz örömöt, vigaszt és megnyugvást találni.
Ha többet szeretnél tudni a témáról, forgasd Louann Brizendine: A női agy c. könyvét a Libri Kiadótól
