Sokan azt gondolják, hogy a túl sok dolog felhalmozása nem árt senkinek, de ez valójában egyáltalán nem így van. Már egy rendetlen íróasztal is hátráltat, amikor valamit gyorsan meg kellene találnunk, nem beszélve arról, amikor már azt sem tudjuk, mi mindenünk van – és erre mennyit költöttünk el feleslegesen. A gyűjtögetés ráadásul igazi szenvedélybetegséggé is válhat, és ekkor már az egészségünket, a napi életvitelünket veszélyezteti.
{idozito3}
Rendetlenség? Felhalmozás? Gyűjtögetés? Gondoltál már arra, hogy milyen hatással van az életedre? Lehet, hogy már most is sokkal károsabb rád nézve, mint gondolod: elég, ha porallergiád van vagy állandóan elvesztesz dolgokat a nagy kupacokban. Egy tiszta, átlátható szobában lenni ráadásul jobb, megnyugtatóbb érzés is.
Ma már tanulmányok sora bizonyítja, hogy az anyagi javak köré szervezett élet általában kevésbé boldog, mint a más elvek köré szervezett. A környezetünk érzéseink fizikai manifesztációja, a rendetlenség, a túl sok holmi az agyban uralkodó káoszra utal és még fokozza is azt, így aláássa döntési képességeinket és gondolkodásunkat. Hosszú távon stresszt okoz, az önbecsülésünk romlik, és kevésbé érezzük magunkat képesnek a feladataink végrehajtására. A túl sok holmi ráadásul nemcsak a helyet foglalja: energiát vesz el környezetünkből.
De miért gyűlik össze ennyi holmi?
Az ok az evolúcióban rejlik: az emberek egyszerűen arra vannak programozva, hogy megszerezzenek dolgokat. Mi így teremtjük meg a túlélésünket biztosító környezetet. Ráadásul egyre többen vannak, akik a vásárlásban találják meg az élet fő örömforrását, pedig ez csak ideig-óráig nyújt jó érzést. Éppen ezért az egyik legfontosabb lépés, hogy már a megszerzést korlátozzuk. Mindig gondoljuk végig, hogy valóban szükségünk van-e az adott holmira, mielőtt megvesszük vagy egyszerűen csak hazavisszük.
TIPP: ne dőlj be az olyan akcióknak, mint a 4-et fizet, 5-öt kap. Ha neked csak három termékre van szükséged, miért fizetnél ki négyet és vinnél haza ötöt?
A selejtezés lélektana
Vannak olyanok, akik meglepően kevés dologgal beérik, az átlátható, rendezett környezetet szeretik. Vannak, akik szintén ezt szeretik, de mégsem képesek önmaguktól fenntartani az állapotot. Ők némi segítséggel remekül boldogulnak a rendrakással és selejtezéssel, és megkönnyebbülnek, amikor megszabadulnak a felesleges dolgoktól. De vannak, akiknél ez a tendencia akár betegséggé, pszichés zavarrá is erősödhet. A felhalmozás ugyanis akár a tárgyaktól való függést, régi érzelmek feldolgozásának képtelenségét is jelezheti.
Milyen érzelmek társulnak a selejtezéshez?
A selejtezés egyáltalán nem biztos, hogy lustaság vagy elszánás kérdése. A rég összegyűjtött tárgyak kidobásakor sokszor meglepően intenzív érzelmek szabadulnak fel, amelyeket, ha nem tisztázunk, nem oldunk, nagyobb bajt okozunk, mintha bele sem vágtunk volna a munkába. Abban pedig biztosak lehetünk, hogy néhány hét vagy hónap múlva ismét a kiindulóponton találjuk majd magunkat.
Harag: azoknál, akik gyűjtögetnek, felhalmoznak, komoly haragot vált ki, amikor mások rendetlennek bélyegzik meg őket. Ők ugyanis tudják, hogy a sok felhalmozott tárgy, nemcsak tárgy. Ezeket mindig mélyen gyökerező érzések övezik, ezek miatt tartják meg őket. Épp ezért számukra egyáltalán nem egyszerű megválni ezektől a tárgyaktól, így nem lehet megoldás az, ha valaki más segít, és helyettük megcsinálja a munkát. A dolgoktól való megválás a kontroll elvesztését is jelenti számukra. A selejtezés sikere azon alapul, hogy tisztázzuk az okokat és valóban meg akarjunk szabadulni a felesleges holmiktól.
Lássuk, mi zajlik le a selejtezés alatt:
Először nem is a valódi problémát fogjuk észlelni, sokkal inkább a tüneteket. De ez nem baj, a lényeg, hogy már elkezdtük. Ahogy azonban haladunk, az érzelmek egész sora tárul fel. A kezdet a megkönnyebbülés és a büszkeség, hogy képesek vagyunk megcsinálni. Aztán jön a harag: amikor magunkra vagyunk dühösek, amiért hagytuk így elfajulni a dolgokat. Ez lehet pozitív harag is, amely új energiával tölt fel, de csak akkor, ha a felesleges holmik ellen irányul, és nem saját magunk ellen. Ahogy továbbhaladunk, a félelem üti fel a fejét: attól félünk, hogy megválunk valamitől, ami valójában fontos vagy értékes. Sokan a rendetlenséget és a sok holmit épp arra használták, hogy az emberi kapcsolatoktól távol tartsa őket. Ez az a pillanat, amikor egy barát, egy rokon segítségét kell kérnünk, hogy megkapjuk a szükséges támogatást.
Hogyan szabaduljunk meg a túl soktól?
● Nem kellenek a túl nagy lépések. Ami hónapok, évek alatt gyűlt össze, attól nem kell egy hétvége alatt megválnod. Ez érzelmileg és fizikailag is túl nagy kihívás lenne. Válassz ki egy helyiséget, és kezdd azzal a rendezkedést. Így átláthatóbb, teljesíthetőbb lesz a feladat.
● Nem kell egyedül csinálnod. Ha egyedül vágsz neki, és gyűjtögető hajlamú vagy, nem sokra fogsz jutni. Lehet, hogy már az első tárgynál elakadsz, hiszen eszedbe jut róla egy emlék, vagy, hogy mennyibe került. Ha van veled valaki, könnyebben átlendülhetsz ezeken a pillanatokon.
● Alakítsd ki a saját szokásaidat: jelölj ki egy napot vagy időpontot, amikor takarítasz, ne csak halogasd.
● Kérdőjelezd meg a kifogásaidat. Nézz csak rá arra a kupacra, amit azért tettél a kezed ügyébe, mert bármikor kellhet. És mikor volt, hogy valóban használtál belőle valamit? Azok a ruhák, amelyeket nem vettél fel évek óta, nem kellenek már.
● Gondold át! Ne felejtsd el, hogy egy-egy dolog is emlékeztet majd a nagymamádra, nem kell az összes holmiját megtartanod.
● A régi magazinokat, újságokat, amelyeket nem vettél elő egy éve, nyugodtan dobd ki. Jó módszer az is, ha kitépsz vagy digitalizálsz belőle fontos dolgokat, így a többire biztosan nem lesz szükséged.
● A selejtezés három kupacban a leghatékonyabb: a marad, a szemét és az adomány kupacokban. A még használható ruhák, játékok, könyvek jó helyen lehetnek a jótékonysági szervezeteknél. Az esetleges értékesebb dolgokat el is adhatod, de figyelj arra, hogy ez ne tartson hónapokig, mert a végén azt veszed észre, hogy nálad ragadtak.
● Fontos, hogy a nagy rendrakás és selejtezés után ne térj vissza a régi szokásaidhoz, mert akkor nem sokáig élvezheted majd az átláthatóságot. Alakíts ki új szokásokat, vezess be új tárolókat, és gondold át, mi az, amit valóban véghez tudsz vinni. Jó megoldás, ha minden nap tíz percet fordítasz rendrakásra vagy selejtezésre. Így kordában tarthatod a keletkező mennyiséget és megőrizheted az átláthatóságot.
TIPP: ha rendszerre van szükséged, kövesd az internetről is letölthető flylady programot.
Rendszerezel vagy kupacolsz?
Nem kell teljesen kifordulnod magadból, mert az hosszú távon nem fog működni. Vannak köztünk rendszerező alkatok, akik könnyedén átlátható mapparendszert dolgoznak ki, és képesek ezt napi szinten működtetni. Ha azonban te inkább az a fajta vagy, aki egy nagy kupacba halmozza össze a papírokat, akkor tegyél így. Tedd azonban okosan: kosarakban, tárolókban, témák szerint szétválogatva. Így nem fogsz elveszíteni semmit sem, gyorsan megtalálod, amit keresel és nem kell teljesen megváltoznod.
Szöveg: Kovács Valéria
