Te mennyire vagy mentes az előítéletektől? Gondoltad volna, hogy a legtöbben sokkal több előítélettel bírnak, mint gondolják magukról. Hogy ez miért baj? Azért, mert így megfosztod magad sok jó tapasztalattól. Legyél te is rugalmasabb!
{idozito3}
Mindig legyél nyitott az új gondolatokra, nézőpontokra! Ezt sokan szem előtt is tartjuk – elméletben – amíg azt nem vesszük észre, hogy hozzánk hasonló emberekkel vesszük körül magunkat, és olyanokkal, akik ugyanúgy gondolkodnak a dolgokról, mint mi. Bár a mai világ alaptétele az, hogy mindenkinek joga van a saját világnézetéhez és gondolataihoz, de sajnos ez nem teljesen valósul meg. Viszont az már más kérdés, hogy mennyire vagyunk hajlandók valóban elfogadni mások látásmódját és mennyire vagyunk hajlandók engedni neki. Ahhoz, hogy ezt megtegyük, legyen szó egész kis dolgokról vagy akár egy komplett életmódváltásról, mindenképpen rugalmasnak kell lennünk.
Félsz az idegenektől?
Sokszor akkor figyelünk fel rugalmasságunk hiányára, amikor megváltozott környezetben kéne idegenekkel kapcsolatba lépnünk. Ez pedig egy ördögi kör, mivel minél jobban tartunk az ilyen kalandoktól, annál idegenebbnek és félelmetesebbnek tűnnek majd az ismeretlenek. Ez a félelem az, ami távol tart minket az új főnök megismerésétől és elfogadásától, de ugyanez a sokszor irracionális félelem mozgatja a rasszizmust is. Az idegen dolgok és emberek, az ő mozgatórugóik nem ismerése okozza, hogy inkább távolságot tartunk tőlük, mert így biztonságosabbnak érezzük világunkat. Az előítéletek alapja ugyanis a félelem és a tagadás.
Neurológusok szerint az agyunk folyamatosan trükkökkel próbálja fenntartani azt az érzést bennünk, hogy a minket körülvevő világnak van értelme. Az agyat minden időpillanatban milliónyi impulzus éri, és ezeken át kell kormányoznia minket, kiválasztania a fontosakat és félretennie a nem lényegeseket. Fel kell építenie egy olyan képet, verziót, ami nem hagyja, hogy a folyamatosan elénk táruló sok-sok választási lehetőségtől és döntési helyzettől megőrüljünk. Ennek módja, hogy egy bizonyos képet, irányvonalat alakít ki, amivel máris sok lehetőséget kizár. Ezzel a módszerrel természetesen egyszerűsítünk, és esetenként nem vesszük észre, hogy az adott szituáció összetettebb, mint gondoltuk. Innen már nincs is messze az előítéletek világa.
A módszer alapján az agy szereti a világról alkotott képét megtartani olyannak, amilyennek kialakította. Ha ilyenkor találkozunk egy olyan tétellel, ami ellentétes elképzeléseinkkel és mégis bizonyítékok vannak rá, látszólag odafigyelve megyünk végig az érveken, de valójában arra keresünk bizonyítékokat, hogy hol hibás az érvelés, és miért van mégis nekünk igazunk. Az ellentétes bizonyítékok felett pedig átsiklunk. Természetesen ezeket nem tudatosan tesszük, így végig igazságosnak és odafigyelőnek tarthatjuk magunkat. Valójában mind mesemondók vagyunk, mindegy, hogy a meséink vallásról, fajokról, viselkedésről vagy bármi másról szólnak. Ezek a mesék határozzák meg a módot, ahogy a világot látjuk.
Természetesen nem egyformán nehéz mindenkivel szemben nyitottnak maradni: a hozzánk közelállók, a család a legnehezebb terep. A szülő-gyerek kapcsolatokban különösen nehéz elfogadni a másik esetleges másságát vagy más elképzeléseit a dolgok menetéről.
Esetenként nem vesszük észre, hogy az adott helyzet összetettebb, mint gondoltuk.
Nyissuk nagyobbra az ablakot!
Hogy mi a megoldás? Az empátia. Mindig meg kell vizsgálnunk, hogy az adott képzetünk, véleményünk honnan származik, akár a legapróbb részletekig is, majd megvizsgálni más lehetséges nézőpontokat. Ráadásul az előítéletek leggyakoribb oka, hogy mindannyian szűk társadalmi körökben mozgunk, így legtöbbször nincs is szükségünk más nézőpontra.
5 LÉPÉS A JOBB EMPÁTIÁÉRT
1. Könyvek és filmek
A történelem és a kultúra is sokat taníthat nekünk az elfogadásról és arról, hogy mi történik, ha nem így teszünk. Keress ilyen témájú könyveket, vagy egyszerűen olyanokat, amelyek gyökeresen más életmódot élő, máshogy gondolkodó emberekről szólnak.
2. Beszélgess!
Mindannyian könnyedén címkézünk fel embereket, embercsoportokat, így máris elzárva magunkat tőlük. Fejlesztenünk kell a kíváncsiságunkat más emberek iránt, ki kell lépnünk a saját, megszokott társadalmi körünkből, hogy meglássuk igazi egyéniségüket, és valóban önálló emberi lénynek tekintsük őket. Legyünk olyanok, mint a gyerekek, akik a legnagyobb természetességgel állnak szóba akárkivel, amíg beléjük nem neveljük előítéleteinket. Legalább heti egyszer kezdeményezzünk beszélgetést egy idegennel.
3. Hallgass figyelmesen!
Sokszor hallhattuk már, hogy milyen fontos valóban odafigyelni másokra. A beszélgetés valóban legyen oda-vissza irányú! Nem elég, ha csendben vagyunk, amíg a másik elmondja, amit szeretne, de valóban próbáljunk koncentrálni rá. Ha e mellett képesek vagyunk a saját gondolatainkat is megosztani, máris sokat javítottunk empátiánkon.
4. Éld bele magad az ellenséged helyzetébe!
Ne csak azoknak a helyzetébe próbáljuk beleélni magunkat, akiken segíteni kell, de azokéba is, akik ártanak nekünk. Így megpróbálhatod elsimítani a konfliktust.
5. Kalandozz!
Keress olyan kalandot, ami valaki másnak a helyzetébe helyez bele. Ha nem vagy vallásos, próbáld ki, milyen lenne egy hónapig templomba járni. Utazz külföldre és valóban ismerd meg az ottani életet. Keress olyan közösségeket, amelyekről nem sokat tudsz. Így nem csak az előítéleteidtől szabadulhatsz meg, de a saját fejlődésedért is sokat teszel.
Szöveg: Kovács Valéria
