Az utóbbi időben azt tapasztalhatjuk, hogy gyermekeink többet és mélyebben szoronganak. Már régen nem az ágy alatt bujkáló szörnytől való félelemről van szó, hanem igazi szorongásról, hogy nem tudják megoldani az életük során felmerülő helyzeteket. Ezek igazi betegséget jelenthetnek!
{idozito2}
Harminc évvel ezelőtt a gyerekek csak 10-20%-a született olyan temperamentummal, hogy minden ismeretlenre vagy újdonságra érzékenyen reagál. Némelyikük szorongó, félénk és bátortalan lett a későbbi élete során is, olyan, akire azt mondják, nehezen oldódik fel. Még kevesebbjüknél, kb. 1-5%-nál diagnosztizáltak valamilyen szorongásos tünetegyüttest.
Manapság a fent említett temperamentummal születők aránya nem változott, viszont változott a szorongásos kórkép aránya, már legalább 25%. Tehát legalább az ötszörösére nőtt az olyan gyerekek aránya, akik fóbiákkal, pánikbetegséggel küzdenek.
Eszközeink
• Félelem: negatív érzelem, önvédelmi reakció, valamilyen meghatározott tárggyal rendelkezik. Mint alapérzelemnek, evolúciós alapja van. Eredetileg egy adaptív jelzés, amely olyan cselekedetre készteti alanyát, amellyel a testi vagy lelki épségét veszélyeztető helyzetből elmenekülhet. A lényeg, hogy adekvát válasz érkezik egy bizonyos helyzetre.
• Szorongás: sokszor nehéz megkülönböztetni a félelemtől, ugyanis a testi reakciók hasonlók. Az elnevezés a latin anxius szóból ered, mely aggódó, zaklatott állapotot jelent. Az emberi lét alapvető eleme, de inkább az érzelmi választ jelenti egy félelemkeltő helyzetre, sokszor megakadályozva az adekvát választ. Általában nincs konkrét tárgya.
• Temperamentum: velünk született, a környezetből érkező benyomásokra, impulzusokra történő válaszadási készségek összessége.
Vegyük észre!
Bár a kisgyerekek szavakkal nehezen tudják leírni a sok esetben nem egyértelmű mély félelmet, a helyzet feszültségét és a tehetetlenségérzésüket, de a jól megfigyelhető változatos tünetek figyelmeztethetik a szülőket, az óvodai személyzetet és később az iskolában a tanárokat is, hogy a gyerek szorong. Ezek a tünetek élettaniak és viselkedési problémák: nappali vizelettartási problémák, éjszakai bepisilés, alvászavarok, felriadások, rémálmok.
Később, iskoláskorban, a szorongó gyerek teljesítménye hirtelen romlik, magatartási problémák, visszahúzódás, csendesség jellemzi. Társas helyzetekben nem kezdeményező, kerüli a kihívást, a feladathelyzetet. Azaz a teljesítményszorongás kerül előtérbe a kisgyermekkori szeparációs szorongással szemben.
Nem segít ezen a szülők kétértelmű vagy egymásnak ellentmondó kommunikációja sem bizonyos témákkal kapcsolatban. Ha például azt mondjuk a gyereknek, hogy jó, oké, nem kell elmenned úszni, vagy az osztálytársad szülinapi bulijára, ha nincs kedved, de akkor a következő mondatban ne bombázzuk a gyereket azzal, hogy miért nincsenek barátai.
Szülőként jó lenne, ha arra tudnánk fókuszálni, hogyan tanítsuk meg megküzdeni gyerekünket az élete során felmerülő helyzetekkel, hogyan tudja az előnyére fordítani az erősségeit. Ehhez persze nem árt, ha magunkat is ismerjük, és tisztában vagyunk a gyerekünk személyiségével. Kétségtelen, hogy nem mindig könnyű a dolgunk.
De mi történik?
Először is aggódunk. Mindenen. Aggódunk már egy egyszerű séta közben is, amikor átmegyünk az úton. Rengeteg információ ér el minket nap mint nap, a legtöbbször valami negatív, hogy pl. a teljesen egyértelmű szabad jelzés ellenére mégis valamilyen baleset ért valakit az úton való átkelésnél… Tehát hiába tanuljuk meg a jelzéseket, azok mégsem érnek semmit? Ilyen módon a szorongás egyfajta jelzőrendszerként működik. Állandóan villognak a fejünkben a figyelmeztető jelzések.
A másik magyarázat az lehet, hogy állandó stressznek vagyunk kitéve. Már a gyerekek is – az iskolák egyre jobban a versenyt helyezik az előtérbe. A gyerekek időbeosztása egyre zsúfoltabb, a szülők is folyton aggódnak az anyagiak, a saját munkahelyük és így a jövő miatt. A társadalmunk a győzelem-veszteség kettősére épül, amelyben csak kevesek lehetnek sikeresek.
Közben pedig a megküzdési képességek mintha eltűnnének. A gyerekek egyre kevesebb időt tudnak a szabadban tölteni, vagy egyszerűen csak “semmittevéssel”, amikor az elméjük megpihenhet és az új élmények leülepedhetnek. Hogy megtanulhassák, hogyan lehet elkerülni az unalmat.
Az elvárások feléjük, hogy mindig legyenek produktívak, tevékenyek, szerezzék meg az összes tudást, ami a sikerhez vezet, a szociális és érzelmi intelligenciájuk legyen kiemelkedő, a kreativitásuk kivételes, és egyébként is mindig legyenek boldogok és jókedvűek. Ki ne lenne ilyen elvárások mellett szorongó, vagy ki ne égne ki?
Ha a szorongást nem kezeljük, akkor időben hosszan elhúzódó tartós szorongásos zavar alakulhat ki!
Tegyünk ellene!
Nekünk szülőknek meg kell tanulnunk fókuszálni az aggódással, szorongással és félelmekkel való szembeszállásra. Testi szinten hagyni kell a gyereket megélni a saját kalandjait, engedni, sőt biztatni a szabadban való mozgásra, hagyni aztán megpihenni. Hagyni megtapasztalni, hogy a kalandok érzelmi és pszichikai szinten lehetnek érdekesek, félelmet keltők, de persze nagyon jó szórakozást is jelentenek egyben. Mert a félelmeket le lehet győzni megismeréssel, a saját képességeibe vetett bizalommal. Így a gyerekek elsajátíthatják azt a képességet, hogy felismerjék az igazi veszélyeket, és megtanulhatják, hogy a világ, amiben felnőnek, jó és biztonságos hely.
Ha a szorongást nem kezeljük, vagy nem ismerjük fel, hogy igazi problémával állunk szemben, akkor időben hosszan elhúzódó tartós szorongásos zavar alakulhat ki alacsony önértékeléssel, szégyenérzettel, folyamatos testi tünetekkel kísérve.
• Amennyiben enyhe esettel van dolgunk, érdemes több mozgásra, sportolásra rábírni a gyereket, utána sok pihenéssel, relaxációval. A gyógynövényekből készült teák vagy inhalálásra használható olajaik is jó választást jelentenek. Az olajokkal valószínűleg nagyobb sikerünk lesz a gyógynövény teák íze miatt…
• Súlyosabb esetben nem árt szakemberhez fordulni, aki a probléma gyökerének feltárását követően választhat megannyi terápiás módszer közül: relaxációs módszerek, autogén tr¬éning, kognitív és viselkedési terápiák vagy akár a hipnoterápia.
Szöveg: Dudás Judit
