Minden a belső hozzáállásodon múlik! Ha a sikereid eléréséhez feltételeket állítasz és elég mélyek ezek a minták, akkor önbeteljesítő jóslattá tudnak válni, hiszen egyfajta érzelmi adósságról van itt szó önmagunk felé. Amíg nem rendezzük magunkkal ezt el, addig a legrosszabbat várjuk, a legrosszabbra számítunk és az be is következik.
{idozito2}
A gyermekkorban kezdődik
Milyen negatív attitűdöket alakítottál ki kisgyerekként? Milyen viselkedési mintákat szívtál magadba úgy hatéves korodig? Mit gondoltak a szüleid a világról, a pénzről, a politikáról, szerelemről, házasságról, barátságról és ezek milyen viselkedési sémákban jelentkeztek náluk.
A napokban megkínáltam az oldás előtt Évát teával. Elfogadta és büszkén hozzátette, hogy most már őszintén meg tudja ezt tenni, mivel náluk az volt a szokás, hogy ha vendégségbe mentek, akkor tilos volt bármit is elfogadni. Annyira mélyen beleivódott ez a tiltás, hogy nem oly régen (háromgyermekes anyuka már) tudta csak átírni magában. Mi is ennek a tudatalatti üzenete?
Nem vagyunk mi arra rászorulva! Nehogy már azt gondolják, otthon nem kaptok enni!
Hol van itt a vendéglátás természetes, könnyed elfogadása? Helyette néhány feszengő órát pipálunk csak ki, kínlódva és a hazatérést várva. Ráadásul hazugságot tanul a gyerek, hiszen szívesen evett volna a felkínált finomságokból, de el kellett nyomnia az éhségérzetét, sőt az érzelmeit is, amit az egész jelenség kiváltott.
Ki ne ismerné a tipikus testvér skatulyákat: Pistike annyira okos, Évike csak csini, akinek mindig Pistike csinálja meg a háziját. Egy fiúnak elég, ha okos, egy lánynak meg elég, ha szép. De hova vezet ez? Először is Évike érzi, hogy nem tud olyan jó lenni, mint a testvére. Később már valóban elhiszi magáról, hogy egyáltalán nem jó, sőt buta is. Mit is csinálnak a buták? Buta dolgokat. Kialakul egy masszív belső önkép, amellyel bebiztosítjuk, hogy a következő alkalommal pontosan ugyanúgy cselekedjünk.
Tökéletesség és teljesítmény?
Tökéletesség és teljesítmény, ez a két legerősebb motiváció az életünkben. Gyerekkorod óta, ahogyan cseperedtél, elvárásokkal voltál körülvéve, amelyeknek szinte soha nem tudtál megfelelni. Szüleink azt akarták, hogy tökéletesek legyünk úgy, ahogyan ők elvárták tőlünk, de mi csak a saját magunk módján tudtunk tökéletesek lenni. Szeretetük kiérdemléséért sok mindenre hajlandók voltunk, még arra is, hogy elhiggyük, valami baj van velünk! Jutalmazásra és büntetésre használták a szeretetüket. Hiába gondoltad, hogy tökéletes, amit csinálsz, a téged körülvevő tekintélyeknek nem felelt ez meg. Ezzel szemben azt tanultad meg, hogy valaki más jobban tudja csinálni, mint te. Persze nem tehettél mást, hiszen nagyobbak, erősebbek voltak nálad.
Azonban, amikor ezt elhitted, feladtad a saját hatalmadat. Odaadtad az erődet másnak, így azután úgyis nőttél fel, hogy elhitted, mások mindent jobban tudnak nálad. Ráadásul minden alkalommal, mikor alávetetted a tekintélyedet másnak, erősen romboltad az önbizalmadat, a magabiztosságodat. És mindezt miért tetted? Azért, hogy megkapd a szeretetet, a gyengédséget, a figyelmet, melyre mindannyian vágytunk, vágyunk. Tökéletesség és teljesítménykényszer: a belső gyermekünk ott belül még mindig így próbálja a feltétel nélküli szeretetet kiérdemelni.
Önmagunknak teremtett helyzetek
• Nézzük mi történt az iskolában? Ott megtanultunk nem tanulni. Az iskola unalmas, veszélyes és félelmetes — levontad ezt a konzekvenciát, és ezekből is kialakítottál különböző attitűdöket. Ha nem tudsz helyesen írni vagy folyékonyan olvasni, akkor igyekszel elkerülni azokat a helyzeteket, amelyekben kiderülne ez a hiányosságod. Szégyenedet sem akarod bevallani, ezért inkább eljátszod, hogy buta vagy. Innentől kezdve butaságokat csinálsz és elkerülsz egy csomó helyzetet az életben, nehogy mindez kiderüljön.
• Én már ehhez túl öreg vagyok! — mondjuk sokszor viccesen, de ezzel be is biztosítjuk, hogy ne érjük el a céljainkat. Valójában ezzel kezdődik az öregedés. De miért is akarunk örökké fiatalok maradni? Mert valamit elvesztegettünk korábban. Egyszer a lányom egyik ismerőse irigykedve mondta, hogy milyen jó neki, mert tud angolul társalogni a külföldiekkel. Tanuld meg te is a nyelvet. — tanácsolta neki a lányom, mire a válasz az volt, hogy á, nem, már túl öreg vagyok hozzá. (21 éves volt akkor!) Ő valóban beindította az öregedés folyamatát és valószínűleg a szülei is hasonló módon álltak az élet dolgaihoz, befagyasztva ezzel a lehetőségeiket.
• Ha problémád van a férfiakkal, vizsgáld meg, hogy milyen viselkedési mintákat láttál 15-17 évesen az anyukádtól és milyen pozitív megerősítéseket kaptál saját nőiségeddel kapcsolatban. Ha anyukád állandóan szapulta a férfiakat és azt sulykolta beléd, hogy nagyon vigyázz velük, mert csak „azt” akarják, akkor ne csodálkozz, ha ilyen jellegű kapcsolatokban találod magad.
Ismerd fel!
Egy probléma felismerése félsiker a megoldás megtalálásához. Ha már idáig eljutottál, akkor menj bele bátran olyan helyzetekbe, amelyekben eddig zavart a saját viselkedésed. Kezdj el változtatni rajta, de csak kis lépésekben és ne törjön le, ha nem megy rögtön az automata üzemmód megváltoztatása. Alkalmazd a hibát, hibára halmozok, hogy fejlődhessek bölcs megközelítést és ne akard a gyerekkorod óta cipelt terheket egy pillanat alatt átírni. Észre fogod venni, hogy a legapróbb változtatás is örömmel tölt el és további lépésekre sarkall. Ez az ún. önlegyőzés a fejlődés egyik kulcsa. Ajánlom azonban, ha nagyon nem megy a változás, változtatás, hogy bátran és bizalommal fordulj szakemberhez!
„Addig a mértékig, amíg attitűdjeink lehetővé teszik, hogy elhiggyük, hogy jobbak vagyunk: lehetünk többek, tehetünk többet és kaphatunk többet abból, amit akarunk.” Gordon Stokes és Daniel Whiteside
Programozd át magad!
Az élet úgy működik, hogy amit nagyon akarunk, azt megkapjuk, de amit nagyon-nagyon nem akarunk, azt is megkapjuk! Érdemes erre odafigyelni. A fenti példák után már talán te is találtál jó, masszív családi attitűdöket, melyek akadályoznak abban, hogy tényleg az légy, aki valójában lenni szeretnél.
Nézzük meg, mit tehetünk a pozitív változások érdekében! Rendeznünk kell az önmagunknak kiállított „érzelmi számlát”. Hogyan? Egy esemény, tapasztalás alatt rossz érzéseink voltak. Azt is mondhatjuk, hogy negatív stresszt éltünk meg. Így az esemény és az érzés egymásba olvadt, nem tudjuk szétválasztani őket és bármikor, egy hasonló helyzetben újra átéljük minden fájdalmával együtt (pl. fel kell olvasnom mások előtt hangosan egy szöveget, és máris beindul a vészcsengő, a kisiskolás megtapasztalás, vigyázz kinevetnek!). Ezt az egymásba olvadást (fúziót) kell megfosztani a rárakódott negatív érzelemtől.
Ennek egy nagyon hatékony módja a „képkeretezés”.
Válassz ki egy megváltoztatásra ítélt attitűdödet, tedd az egyik tenyeredet a homlokodra, a másikat a tarkódra és csukd be a szemeidet. Képzelj el tükröt! Ez egy olyan tükör, amibe bármit belerakhatsz. Kezdd el szépen belepakolni a fájdalmaidat, a kishitűségedet, a reményvesztettségedet, tehát minden zavaró érzelmedet, a sok-sok kellemetlen szituációt, amelyet megéltél ezzel kapcsolatban az életed során, és amikor úgy érzed, minden benne van, (ezt egyébként egy könnyedség érzet is mutathatja a testedben), akkor keretezd be. Tudatosan járd körbe, hogy milyen ez a keret? Szögletes, kicsi, nagy, kerek? Milyen érzés megtapintani? Hideg, meleg? Milyen íze van? (Nem megtorpanni, lesz íze! Már ott is van a nyelveden!) Milyen az illata? Hallasz valamilyen hangot, dallamot? Ha ezeket, akár csak egy icipicit is érzed, akkor dobd el ezt a keretet (csak a keretet) és adj egy sokkal szebbet, szívednek sokkal kedvesebbet a tükrödnek. Újból vedd számba a formáját, a színét, a tapintását, az ízét, az illatát, a hangját és vegyél a végén egy nagy, megtisztító levegőt, és fújd ki. Most pedig nézz bele a tükrödbe és örülj a legapróbb változásnak vagy fogadd el, ha nagyon megváltozott a kép és képzeletben rakd el valahova, hogy rá tudj pillantani, ha vissza akarnál esni! Ez a hely lehet a szobád fala, a munkahelyi asztalod vagy a testeden belül bárhol.
Használd bátran ezt a technikát, csak pár percet igényel!
Szerző Villing Zsuzsa kineziológus, asztrológus www.chironstudio.hu