Te is úgy gondolod, hogy rendes férfiak nem léteznek? Tévedés! Akkor a rendes és erős férfiak hiánycikknek számítanak? Tagadhatatlanul. Viszont fordított esetben is meglehetősen szűk a választék: a férfiak 80%-ka a nők 20%-ára vágyik. A konkurencia tehát nagy azoknak a csinos és szorgalmas nőknek a körében, akik a randevú- és házasságpiacon szaladgálnak. Ilyenkor egyetlen teendő marad: váljunk a 20%-ba tartozó nők csoportjának tagjává!
{idozito3}
Sok szingli nő teszi fel a kérdést: hogyan lehetséges, hogy olyan sok kevésbé csinos és kevésbé klassz nőnek van rendes férje, aki a tenyerén hordozza? Mit csinálnak másképpen ezek a nők? Miért pont ez a nő vonja magára a férfiak figyelmét? Hogy csinálta, hogy megszerzett egy ilyen figyelemre méltó pasit?
Hogy mi különbözteti meg a többiektől a nőknek azt a 20%-át, akikre a férfiak valóban vágynak? Elsősorban ez: ezek a nők pozitív kisugárzásúak, lazák, szeretik a férfiakat – és ezt meg is mutatják nekik! Ezek a nők szexisnek érzik magukat. De nem (csak) a mély dekoltázsuknak köszönhetően, hanem azért, mert tudatosan megélik a nőiességüket. Ez világosan megmutatkozik a járásukban, a mozgásukban és a beszédjükben. Minden férfi szereti a nőiességet. És ha egy férfi belénk szeret, akkor azt nem azért teszi, mert szépek vagyunk vagy jók az ágyban – azt másutt is megtalálja. Azért szeret minket, mert jól érzi magát velünk. Azért, mert mellettünk melegséget, izgalmat, tiszteletet, mélységet, örömet kap. És elsősorban azért, mert úgy érzi, elismerjük és elfogadjuk.
Fontos a férfiakhoz való hozzáállásunk, a velük kapcsolatos magatartásunk, hogy vajon készek vagyunk-e átengedni magunkat a vágyainknak.
A férfiak félnek az erős nőktől – valóban?
Nem, ez nem igaz. A sikerhez vezető út első lépése az, hogy megszabaduljunk az előítéleteinktől. Az azonban igaz, hogy a férfiak felkötik a nyúlcipőt, ha a nők hatalmaskodni akarnak felettük, mert demonstrálni akarják a hatalmukat vagy az önállóságukat.
A nők felvilágosultak, néha bölcsek is, mégis többnyire tanácstalanok, ha arra a kérdésre kell választ adniuk: hogyan nyerjem el álmaim hercegének tetszését? Ilyenkor elkezdenek mindenféle szerepeket játszani. Számtalan identitást felvonultatnak – kivéve a sajátjukat. A legtöbb nő intelligens, csinos és képzett, férfiszerepben is megállják a helyüket, ahogyan fogalmazni szoktak. Hatékonyság vagy vezetői képességek tekintetében sokan lekörözik a férfiakat. Gyakran hangoztatnak olyasmit, hogy a férfiak nem tűrik el az erős nőket, vagy ha butább lennék, sokkal könnyebb dolgom lenne. Ezek a nők érdekérvényesítő képességükkel operálnak, az engedékenységükkel azonban nem. Mégis vágynak az odaadásra és arra, hogy egy erős férfira támaszkodhassanak… Mielőtt azonban a férfi reagálhatna, már vissza is ragadták magukhoz a hatalmat és az uralmat.
Pedig olyan egyszerű lenne a dolog: a nők szinte mágnesként vonzzák a férfiakat, ha szeretik önmagukat és olyannak mutatkoznak, amilyenek. Meg kell tanulniuk úgy viselkedni, hogy hiteles és szuverén benyomást keltsenek. Ez olyan jellegű erősség, amelyet a férfiak kedvelnek a nőkben, és megfordítva. Ennek az erősségnek a része az is, hogy néha merjünk gyengének mutatkozni. Megmutatni az érzelmeink és a hangulataink teljes palettáját. Ehelyett arra kényszerítik magukat, hogy vagy a kíméletlen, erős nőt játsszák vagy a puha, engedékeny kiscicát. És szegény férfiak? Ők aztán egy mukkot nem értenek ebből az egész női világból.
Egy férfi nemrégiben a következő történetet mesélte el: randevúja volt egy vonzó üzletasszonnyal. Az étterem előtt találkoztak és a férfi udvariasan ki akarta nyitni a hölgy előtt az ajtót. A nő azonban gyorsabb volt, felrántotta az ajtót, majd bemasírozott az étterembe. A férfi ezek után a pincért szerette volna hívni, de nő itt is megelőzte, minek következtében egyszerre két irányból két pincér bukkant fel a párocska asztalánál. A férfi nevetett, miközben mindezt elmesélt, és hozzátette: a nő olyan gyakran jár ebédelni meg vacsorázni az üzleti partnereivel, hogy bizonyára így kell viselkednie.
Csakhogy nem kell így viselkednie és valószínűleg nem is akar így viselkedni. Az ilyen típusú nők szinte mindig bevallják: szívesen lennének gyengék, de nem képesek rá, mert a férfiak ezt nem engedik. Szívesen simulnának bele egy férfi karjaiba, hagynák, hogy vezesse őket, mintha táncolnának és örömmel lebegnének a táncparketten. Ehelyett azonban laposra tapossák a parkettet. Mihelyt egy pasi előáll valamilyen ötlettel, ők azonnal rávágják: „Jó, de…” Le akarják nyűgözni a férfit a hozzáértésükkel és be akarják bizonyítani, hogy mindent tudnak, sőt mindent jobban tudnak. Ez a magatartás gyakran imponál is a pasinak. Még hízelgőnek is találja, hogy egy ilyen erős nő szemet vetett rá. Ha azonban egy idő után úgy érzi, ez az erős nő túlságosan erősen akar uralkodni rajta és a gyengéd, nőies oldala nem mutatkozik meg, akkor a férfi előbb-utóbb feladja a próbálkozást.
Megszívlelendő tanács: ha együtt vagyunk egy férfival, fejezzük ki neki az elismerésünket, valahányszor csak tudjuk. Dicsérjük meg mindenért, amit értünk tesz. Egy férfi, aki nem érzi egyenrangúnak magát a nővel, idővel vissza fog húzódni. Ez azt jelenti, hagyjuk, hogy tegyen értünk valamit! Ha szeretnénk valamit, kérjük tőle és élvezzünk mindent, amit ad nekünk De vigyázat: nem képes valóban mindent megtenni értünk! Ha tehát találtunk valamit, ami a szívünk vágya, hívjuk fel és mondjuk meg neki. Boldog lesz, amiért esélyt kapott arra, hogy boldoggá tegyen minket.
Végezzünk nagytakarítást a lelkünkben, és találjuk meg pozitív beállítódásunkat!
Sok nőt fájdalmasan érint, hogy lecserélhetőnek érzi magát – elég kedves ahhoz, hogy a férfiak vele töltsék a (szabad)idejüket, de nem nélkülözhetetlen. Mindenki ismerje fel, gondolja át és végül korrigálja a férfiakkal kapcsolatos alapbeállítottságát. Ehhez egyformán fontos szemügyre venni érzelmi világunkat és (a férfiakkal kialakított) kapcsolatainkat.
● Azt kapjuk a férfiaktól, amit akarunk?
● Úgy érezzük, az életünkben szerepet kapó férfiak becsülnek és nagyra tartanak minket?
● Azt hisszük, a férfiak visszaélnek a bizalmunkkal?
● Olyan partnerünk van, amilyet szeretnénk és az idő múlásával növekvő közelséget és intimitást élünk át vele?
● Ha pedig szinglik vagyunk: van elegendő olyan pasi, aki érdeklődik irántunk és miattunk háttérbe szorít más nőket?
A következő szempontok segítségével felderíthetjük saját érzelmi világunkat. Felismerhetjük, mennyire vagyunk őszinték, mely szükségleteinkkel vagyunk tisztában és melyek maradnak rejtetten. És arról is többet megtanulhatunk, hogyan hatunk másokra.
Hogyan alakítsunk ki pozitív beállítódást?
Csináljunk őszinte leltárt!
Mielőtt megváltoztathatnánk a beállítottságunkat, meg kell tudnunk, milyen is valójában. Mi jellemzi a habitusunkat? Többnyire fáradtak vagyunk, csalódottak, boldogok, izgatottak, nyomás alatt állunk, haragosak vagyunk vagy szomorúak? Figyeljük meg magunkat minél objektívebben. Mit gondolunk az emberekről: ítélkezünk felettük, kritikusan szemléljük önmagunkat és a többi embert? Féltékenyek vagyunk, irigyek, szoktunk hazudozni vagy kifogásokat keresni. Ha segít, írjunk naplót, vagy készítsünk jegyzeteket.
Kérjünk visszajelzést másoktól!
Hogyan látnak minket mások, hogyan hatunk rájuk? Szabjunk kereteket, amelyeken belül a barátaink nyíltan megmondhatják, milyennek látnak minket. Ez azt jelenti, határozzuk el magunkban, hogy nem fogunk megsértődni és nem fogjuk felmondani a barátságot, hanem hálásak leszünk az őszinte véleményükért.
Nézzünk a tükörbe!
Álljunk a tükör elé és lazítsuk el az arcvonásainkat. Ne mosolyogjunk erőltetetten, engedjünk el minden feszültséget. Ne hordjunk társasági álarcot. Minél objektívebben vegyük szemügyre az arcunkat: mit látunk. Milyen üzenetet hordoz az arcunk? Boldog, kíváncsi, sugárzó? Vagy fáradt, haragos, csalódott? Esetleg készítsünk jegyzeteket a megfigyeléseinkről. Ezután takarjuk el a jobb kezünkkel az arcunk jobb felét, s vegyük szemügyre a bal oldalt! Mit látunk? Azután a jobbat: egyforma vagy más? Mennyiben más? Fogadjuk el magunkat olyannak, amilyenek éppen vagyunk. Innen indulhatunk tovább, dolgozzunk a beállítottságunkon és a kisugárzásunkon.
Figyeljük meg magunkat a hétköznapokban!
Gyakoroljuk a pozitív magatartást. Figyeljünk a negatív gondolatokra és a negatív kommunikációra is. Vegyük észre, ha negatív vélemény alakul ki bennünk valakiről és keressünk valamit, amit elismerésre méltónak találhatunk az illetőben. Vagy ha egy férfi miatt dühöngünk: vegyünk mély lélegzetet és keressünk pozitív magyarázatot a cselekedetére. A pozitív magatartás gyakorlása önfegyelmet igényel. Folyamatos figyelemre van szükségünk ahhoz, hogy csírájukban elfojtsuk őket.
A jó önértékelés, az önbizalom és a bátor önelfogadás megnyitja a szíveket.
Ha többet szeretnél olvasni a témáról, forgasd Regina Swoboda: Női rafinéria c. könyvét a Jaffa Kiadótól
