Szent-Györgyi Albert 1937-ben kapott Nobel-díjat a C-vitaminnal és a sejtlégzéssel kapcsolatosmunkájáért. Nevét legtöbben erről a vitaminról ismerik, de ennél sokkal többet tett nem csak az
egészségünkért, hanem a magyar kutatókért is.
{idozito3}
Szent-Györgyi Albert már fiatalon komoly tudományos sikereket ért el, mégis távol állt tőle, hogy csaka kutatásainak élő szobatudósnak tekintsék. Sőt, a legtöbb kritikát éppen azért kapta, mert túl szoros
barátságot tartott diákjaival. Ő hitte, hogy a hallgatók számára olyan légkört kell biztosítani, ahol
szabadon gondolkodva tanulhatnak, kutathatnak. Nem véletlen, hogy saját felfedezéseiről is ezt
mondta: „minden felfedezés azért felfedezés, mert ellentétben áll az ismert tudással… ma is úgy
vagyok még, ha valamit mondok és elvetik, akkor ez nagyon jó, lehet hogy ez egy felfedezés. És ha
valamit elfogadnak, azon akkor elszomorodok, hogy úgy látszik öregszem és már semmi újat nem
tudok mondani.”
Az 1893-ban született leendő tudóst családja is ösztönözte: nemesi és értelmiségi családok
leszármazottja volt, nagybátyja Lenhossék Mihály anatómia professzor. Részben az ő hatására is
választotta 1911-ben az orvosi egyetemet, mert bár már ekkor kutatónak készült, ehhez az út csak az
orvosi képzésen át vezethetett. Az első világháborúban tanulmányait felfüggesztve vett részt, utána
pedig elvette első feleségét, Nellit. Tanulmányait külföldön is folytatta, míg végül Cambridge-ben
sikerült meghatározni az általa akkor még hexuronsavnak nevezett C-vitamin összetételét. Számtalan
tudományos cikket publikált angol nyelven és az itt végzett munkájának köszönhette, hogy a
tudományos körökben ismert lett a neve. A város szellemisége elragadta, intellektuális
frissességében megtalálta a személyiségéhez illő környezetet. Ezt a felvilágosult eszmét
Magyarországra való visszatértekor magával hozta, amikor a Szegedi Tudományegyetem
kémiatanszék-vezetőjének hívta haza maga Klebersberg Kunó oktatásügyi miniszter. A szegedi évek
alatt ezt a szellemiséget vallotta az alföldi városban is, ahol nem sokkal később dékán lett. Közben C-
vitaminnal kapcsolatos kutatásait is teljessé tette. Eredményeiért 1937-ben aNobel-díjat
adományozták neki.
Későbbi kutatásai az izmok összehúzódásával, majd később a rákkal foglalkoztak. Politikai nézeteimiatt 1947-ben elhagyta az országot, ekkor már második feleségével Amerikában telepedtek le, ahol
kutatóközpontot alakított. Környezetében, házában a kor legnevesebb alakjai fordultak meg,
Kodálytól Bay Zoltánig. 1986-ban hunyt el, negyedik feleségét hagyva maga után. Egész életét a
tudománynak szentelte, még a halála évében is kutatott. Az élet szeretete inspirálta, és a
kíváncsisága, hogyan lesz az élettelenből élő.
Fitt test és szellem
Szent-Györgyi Albert igazi sportember volt: földön, vízen, levegőben is megtalálta a neki való
mozgásformát! Kiválóan teniszezett, síelt, kerékpározott, úszott, vitorlázó repülőt és motoros gépet
is tudott vezetni. Ráadásul szívesen töltötte szabadidejét kirándulással. Nem ritkán tanítványaival
együtt tette ezt, akkor is, ha ezzel egyetemi munkatársai rosszallását is kivívta.
„Az aszkorbinsav annál jobban hat, minél több van belőle, s a hatásának nincs éles maximuma. Az
aszkorbinsav az élet alapjainál fejti ki hatását azzal, hogy a fehérjét telítetlen, élő állapotba viszi.
Minél több van bennünk, annál élőbbek vagyunk s a hatás maximumát a tökéletes egészség és
vitalitás mutatja.”
(Szent-Györgyi Albert – Az anyag élő állapota)
„A sport elsősorban szellemi fogalom. Egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés
az életért való nemes küzdelem szimbóluma… A sport a játék alatt tanítja meg az embert rövid idő
alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes
alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre, a gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az
abszolút tisztességre, és mindenekelőtt a “fair play”, a nemes küzdelem szabályaira.”
„minden felfedezés azért felfedezés, mert ellentétben áll az ismert tudással. Ha nem áll ellentétben,akkor csak egy kis adalék. Én életemben három dolgot fedeztem fel, az egyik a C-vitamin, és a
felfedezés lényegéhez tartozik, hogy azonnal elvetik, és azt mondják, hogy ez hibás. A C-vitaminnak
akkor volt egy nagy szaktekintélye Londonban, aki azonnal egy cikket közölt, hogy ő nagyon keveset
tud a C-vitaminról, de azt az egyet tudja, hogy amit én csinálok az hibás, és az rossz. És aztán
sajnálatomra később őt kidobták az állásából, mert ő föltartotta az egész fejlődést ezzel a
kijelentésével. Később izomról tettem nagy felfedezéseket, azokat is azonnal teljesen elvetette a
standard tudomány, mert újszerű volt. És ma is úgy vagyok még, ha valamit mondok és elvetik, akkor
ez nagyon jó, lehet hogy ez egy felfedezés. És ha valamit elfogadnak, azon akkor elszomorodok, hogy
úgy látszik öregszem és már semmi újat nem tudok mondani.”
TUDTAD?
A legtöbb emlős élőlény szervezete képes a C-vitamint előállítani, néhány kivétellel: például a
tengerimalac mellett ilyen az ember is. Egy génváltozás okozza, hogy külső forrásból kell bevinnünk
azt az anyagot, ami olyan sok mindenért felelős a szervezetünkben.
Ez a vitamin ugyanis:
- hozzájárul a z immunrendszer megfelelő működéséhez
- hozzájárul az idegrendszer megfelelő funkciójához
- segít leküzdeni a fáradságot
- antioxidáns anyag, hozzájárul a sejtek oxidatív stresszel* szembeni védelméhez,
- nélkülözhetetlen szereplője az anyagcsere és a hormontermelés folyamataink
- részt vesz a fogak és a csontok felépítésében, az íny, a nyálkahártya védelmében
- vashiány esetén segíti a pótlólagosan bevitt vas felszívódását
- hozzájárul a normális kollagén képződéshez, ezen keresztül az erek, az ízületek és a bőr normál állapotához, megfelelő működéséhez
