Ítélkezünk, minket is megítélnek – vannak, akik örök rettegésben töltik életüket mások véleményének megfelelni akarván, mások görcsösen megpróbálják elkerülni, hogy ők maguk ítéleteket hozzanak. Milyen véleménytől félsz ennyire? Elkerülhető ez egyáltalán? És hogyan kezeljük helyesen?
Elkerülhetetlen ítéletek
Ítéletet hozunk egymásról – ez természetes folyamat, és egy szempillantás alatt megtörténik.
Az ítélkezésnek, a véleményed meghozatalának és megfogalmazásának legfontosabb indoka az önvédelmi ösztön: hiszen, ha meglátsz valakit, akkor el kell tudnod dönteni, hogy bántani fog-e, hogy kell-e fenyegetve érezned magad. Ilyenkor azonnal, árnyalatok nélkül a fehér vagy fekete irányba kell döntened. A kulcs az, hogy az ítélet meghozatala után állj meg egy pillanatra, mielőtt az alapján cselekszel.
{idozito2}
Mi számít és mi nem?
Mintha ezerféle döntést hoznánk másokról, de mára a pszichológusok arra jutottak, hogy csak néhány alapvető szempont számít. Ezeknek a kombinációja alapján döntjük el, hogy valakit pozitívnak vagy negatívnak tartunk.
• Erkölcsösség: amikor ezt az ítéletet meghozzuk, azt vizsgáljuk, hogyan viselkedik valaki más emberekkel. Őszinteség, megbízhatóság – ezek például ide tartozó tulajdonságok.
• Társas hajlam: ezt azt jelenti, hogy milyen mértékben tud kapcsolatot létesíteni valaki másokkal, hogy az valóban érzelmekkel telített viszonyt hozzon létre. Az ide tartozó erények például a barátságos, szerethető, kedves.
• Kompetencia: vagyis, hogy mennyire gondoljuk képesnek az adott embert arra, hogy elérje a céljait. Ide tartoznak az intelligens, ügyes, magabiztos jelzők.
Amikor valakiről ítéletet alkotunk, mindhárom tényező fontos, de úgy tűnik, az erkölcsösség az, amit a leginkább lényegesnek tartunk. Olyannyira igaz ez, hogy az ebben a kategóriában alkotott vélemény befolyásolja a másik két kategóriában hozott ítéletünket is. Ha egyszerűsítjük, a kompetencia és a társas képességek azt mutatják meg, hogy hogyan és mekkora sikerrel éri el valaki a céljait. Az erkölcsösség viszont azt, hogy mi a célja. Ha tehát azt gondoljuk valakiről, hogy ugyan nagyon jó a célok elérésében, de a céljai nem erkölcsösek, negatív képünk lesz róla. Míg az erkölcsös célok miatt gondolhatunk valakire pozitívan, akiről azt gondoljuk, nem lesz képes elérni azokat.
Mind ítélkezünk – de hogyan?
Az legújabb trendek azt mondják, ne tegyük, és sokan vannak, akik mindent megtesznek, mégsem tudják elengedni a másokról való ítélkezést. Lehet szó egészen kicsi dologról, mondjuk, amikor megjegyzed, hogy a kollégád túl sokáig ebédelt. De az is lehet, hogy sokkal nagyobbról, amikor valaki önzően viselkedik, és ezzel valóban megbántja az érzéseidet. Amikor azonban ítéletet hozol valaki felett, sosem árt tisztában lenni a körülményekkel is, amelyek a viselkedését, cselekedeteit irányítják vagy befolyásolják. De hogyan legyünk kevésbé ítélkezőek, amikor mintha az egész világ arról szólna, hogy aki a mintákat nem követi, azt bizony komoly támadások érhetik?
1. Legyél tudatos! Rendben van, hogy természetes ösztön hatására ítéleteket hozol, de állj meg és gondolkodj el, mielőtt kimondod, amit gondolsz, elküldöd azt a rosszindulatú üzenetet vagy más kárt teszel. A szavakat nem lehet visszaszívni! Mindig próbáld megtudni, hogy mi van a háttérben, fogalmazd át a kritikus, még ki nem mondott megállapításodat pozitív vagy legalább semleges irányúvá.
2. Nem személyes! Amikor valaki kellemetlenné, nehézzé teszi az életedet, mindig jusson eszedbe, hogy ez általában nem rólad szól. Lehet, hogy a saját problémái vannak a háttérben – legalább a kételyt tartsd fenn!
3. Érezd jól magad! A legritkábban azokban a dolgokban ítélkezünk mások felett, amelyekben magunkkal kapcsolatban biztosak vagyunk. Ha például biztos vagy benne, hogy megfelelően táplálkozol, valószínűleg kevésbé fog foglakoztatni, hogy a többi ember mit eszik. Az ítéleteink a legtöbbször a saját magunkkal szembeni kétségeinket fejezik ki.
4. Keresd az alapvető jót! Ehhez bizony gyakorlat kell, hiszen az önvédelmi mechanizmusok miatt is igaz, hogy az agyunk általában a negatívra fókuszál. Viszont az is igaz, hogy nem nagyon van olyan ember, akiben valami jót ne lehetne találni.
5. Ismételd: olyan mint én! Ez az igazság: sokkal jobban hasonlítunk, mint különbözünk. Amikor kritikát fogalmaznál meg valakivel szemben, mindig emlékeztesd magad, hogy a másik ember is szereti a családját, boldog szeretne lenni, épp, mint te. És persze, épp, mint te, ő is követ el hibákat.
6. Lásd más szemszögből! Amikor valaki egy problémát oldana meg, gyakran teszi másképp, mint amilyen módot te választanál. Ebből tényleg csak annyit szűrsz le, hogy neked nem tetszik, ami történik? Ha erre gondolsz, máris megértőbben viszonyulhatsz hozzá.
7. Figyeld meg a saját viselkedésedet! Nem ritka eset, hogy olyasmiért kritizálunk valakit, amit mi magunk is teszünk, vagy tettünk már. Amikor legközelebb rákiabálsz egy előtted menő autósra, gondolj bele, hogy veled nem fordult már elő, hogy kicsit lassabban reagáltál?
8. Neveld magad! Amikor valaki valami idegesítőt csinál, az is lehet, hogy valamilyen egészségügyi probléma áll a háttérben. Lehet, hogy valaki furcsának tűnik a társas kapcsolatokban, és ennek oka az, hogy Asperger szindrómája van. Mindig gondolj arra, hogy mindenkit a saját lehetőségein belül ítélj meg.
9. Kételkedj! Az emberek alapvetően igyekeznek a tőlük telhető legjobbat nyújtani – nem valószínű, hogy sokan úgy kelnének fel reggel, hogy ma bezzeg mindenkivel kellemetlenkedni fognak. Higgy benne, hogy jót akartak!
Ne félj mások ítéletétől!
Mások ítélete irányít? Folyamatosan azt érzed, hogy figyelnek, hogy mások elvárásainak kell megfelelned, és azon gondolkozol, mit gondolnak rólad? Az emberek legnagyobb része elképesztő erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy nehogy negatívan ítéljék meg őket. Nem mondják el a párjuknak, barátaiknak, hogy mit szeretnének, mit és hogyan mondjanak el nekik. Nem állnak ki magukért a munkában és a családban. Nem mondják el a szerelmüknek valódi vágyaikat. Nem kérnek fizetésemelést. Nem mondják el randi előtt, hogy hol vacsoráznának legszívesebben. Nem szólnak a szomszédnak, ha megint túl hangos a zene…
De miért félünk ennyire mások ítéletétől? A magyarázat az, hogy azt szeretnénk, ha mindig szeretnének minket. Ez persze lehetetlen, eleve vesztes játszmába kezdünk, ami azzal a következménnyel jár, hogy nem fejezzük ki és nem is tapasztaljuk meg valódi vágyainkat, érzelmeinket – önmagunkat. A gond az, hogy az emberek mindig ítélkeznek mások felett: jó vagy rossz, szeretem vagy nem, megfelelő vagy nem – és persze sok közbeeső fokozat a végletek között. Ahogy új információt kapunk, újragondoljuk, módosítunk, tehát az ítélkezés alapvetően egy folyamat, nem egy lezárt ügy.
Mi lenne, ha innentől kezdve nem az lenne a megoldásod az ítélkezés ellen, hogy mindent megteszel, nehogy negatív gondolatok szülessenek rólad? Összegyűjtöttünk négy módszert, amivel elengedheted a félelmet.
1. Semmi nem tart örökké
Az emberi agy adattárolási képessége limitált, nem fér bele végtelen mennyiség. Bár folyamatosan ítéleteket hozunk, ezek nem annyira fontosak számunkra, hogy örökre helyet kapjanak a memóriatárban. A mikor tehát valaki valamilyennek lát vagy mond téged, komoly esély van rá, hogy percekkel vagy napokkal később ez az ítélet már nem lesz annyira a tudatának előterében. Az emberek megértését nem úgy alakítjuk ki, hogy a kisebb hibáikat figyeljük meg, hanem egy sémát látunk bele az alapján, amilyen nagyobb dolgokat tesz és mond, és hogy hogyan viselkedik velünk és mi hogyan érezzük magunkat a társaságában.
2. Az ítélet elkerülhetetlen
Próbáld meg mások ítéleteit kontrollálni. A mai világban trend lett, hogy megpróbáljunk egyáltalán ne ítélkezni egymás felett, gyakran mondunk olyan mondatokat, hogy „ki vagyok én, hogy elítéljem” vagy „én nem akarok ítélkezni”. (Ezek persze általában éppen annak a bevezetői, aminek az elkerüléséről szólnak.) Ezek azonban nem sokat segítenek. Lehet, hogy nem mondják ki gondolataikat, de biztosak lehetünk benne, hogy gondolnak valamit, hiszen az agyuk tevékenységét nem tudják leállítani. A helyett, hogy valóban azt várjuk másoktól, ne gondoljanak rólunk semmit, inkább fókuszáljunk arra, hogy hogyan kommunikálhatunk úgy másokkal, hogy megértést kapjunk cserébe. A megértés ugyanis máris megfordítja a helyzetet – ha mások beleképzelik magukat helyzetünkbe, nem fognak úgy megítélni.
3. Hagyjunk másokat ítélkezni!
Különösen egy közeli kapcsolatban lehet igazán felszabadító érzés, ha hagyjuk jelen lenni az ítéleteket. A helyett, hogy próbálod elkerülni, hogy túl nyitott vagy sérülékeny legyél, esetleg elmondj valamit, ami bár negatív, de neked fontos, tedd meg, mondd ki! Mindig gondold át, hogy milyen rossz dologtól, milyen véleménytől félsz ennyire. Vajon mi történhet, ha megszületik egy esetleges rossz vélemény? Ha sikerült meghatároznod ezt a félelmet, próbáld meg kezelni. Fogadd el, hogy a szoros kapcsolatok csak még jobban elmélyülnek, ha beengedjük az ítéletet – ha ez a nyitottság nem történik meg, az persze nem feltétlenül jelenti, hogy rosszul csináltál valamit, de lehet, hogy a másik még nem áll készen egy ilyen szoros kapcsolatra.
4. Vedd észre a saját ítéleteidet
Nincs is jobb módja annak, hogy felülemelkedjünk az ítéleteken, mint hogy inkább magunkról próbálunk ítéleteket hozni, kevésbé másokról. És igen, a folyamat elkerülhetetlen, de arra sem árt figyelni, hogy milyen nyelvezetet használunk hozzá, akkor is, ha csak a fejünkben mondjuk ki. Ne azt fogalmazd meg, hogy X egy vesztes, Y pedig mindent rosszul csinál, inkább azzal törődj, milyen hatást tesz rád most és a jövőben az illető, és hogyan tudod vagy akarod a negatív hatásokat elkerülni. Távolodj el az egyértelmű pozitív vagy negatív kommentektől és tulajdonságok megfogalmazásától, viszonyíts magadhoz és a helyzethez.
