Sokféle módja lehet a megfázás megelőzésének, de nem árt, ha az eddig ismert módszerek mellett a jövőre is koncentrálunk.
Látnak-e a szakemberek valamilyen előrelépési lehetőséget a megelőzés területén?
Dr. Füzi Miklós mikrobiológust, egyetemi docenst,
Dr. Rosivall László orvost, a kórélettan egyetemi tanárát, a Semmelweis Egyetem kutatóit,
valamint Dr. Noszticzius Zoltán vegyészmérnököt, a BME Professor Emeritusát kérdeztük a nátha esetleges megelőzését célzó terveikről.
fitt.info: Mi indította el az Önök közös gondolkodását a nátha prevenciójával kapcsolatban?
F.M.: A nátha megelőzését illetően Japán az egyik élenjáró ország. Valószínűleg mindenki látott már olyan képeket Japánról, ahol náthás emberek maszkot viselnek az utcán, hogy így akadályozzák meg a nátha terjedését. Kevésbé közismert, hogy a japánok között az is eléggé elterjedt szokás, hogy különböző szerekkel – vagy akár pusztán csak tiszta csapvízzel – rendszeresen gargalizálnak, mert a néphit szerint ez segíthet a nátha megelőzésben.
Ez a hiedelem a japán tudósok érdeklődését is felkeltette, akik széleskörű kísérletekbe fogtak. 2005-ben megjelent közleményükben [1] arról számoltak be, hogy tudományos módszerekkel is sikerült igazolniuk a csapvízzel történő gargalizálás jótékony hatását: e módszer alkalmazói között a felső légúti megbetege- dések valószínűsége statisz- tikailag értékelhető mértékben csökkent a nem-gargalizáló kontroll csoportéhoz képest.
Természetesen felmerült a jogos kérdés: hogyan fejthet ki megelőző hatást az egyszerű csapvizes gargalizálás? Erre többféle magyarázat is kínálkozott. A cikk szerzői első helyen a csapvíz klór tartalmára gyanakodtak, mivel Japánban is előírás az ivóvíz klóros fertőtlenítése. Konkrétan a kísérleteiknél alkalmazott ivóvíz literenként 0,5 mg klórt tartalmazott. Az ivóvizet azonban nem csak klórral, hanem különleges esetekben (amikor a víz szervesanyag tartalma túlságosan nagy) klór-dioxiddal is szokás fertőtleníteni.
Ezért jutott eszünkbe, hogy esetleg a klór-dioxidos vízzel történő gargalizálásnak is lehet prevenciós hatása.
Miért gondolják, hogy a klór-dioxid alkalmasabb lehet a prevencióra, mint az elemi klór, és egyáltalán miért szándékoznak ezzel a kérdéssel foglalkozni?
R.L. – N.Z.: Úgy is mondhatnánk, hogy a klór-dioxid „régi hobbink”: a történet 2006-ban kezdődött, amikor Noszticzius Zoltán és munkatársai találmányt nyújtottak be nagy tisztaságú („hipertiszta”) klór-dioxid oldatok előállítására [2]. (Eljárásukra 2012-ben nyerték el az európai, majd 2013-ban az USA és a kínai szabadalmi oltalmat is.) Rosivall László szinte kezdetektől részt vesz a kutatásokban, valamint azok szervezésében, mivel a hipertiszta klór-dioxid orvosi alkalmazásai rendkívüli előnyökkel kecsegtetnek [3,4].
2008 óta egyébként kereskedelmi forgalomban is kaphatók hipertiszta klór-dioxid oldatok Solumium néven. (www.solumium.com)
Ezeket az oldatokat először a fogorvosok kezdték el alkalmazni gyökércsatorna fertőtlenítésre, de manapság már a nagyközönség is egyre többet használja, pl. torokfájás kezelésére, ugyancsak gargalizálással. Mindeddig azonban még senki sem gondolt arra, hogy ezt megelőzésre is kipróbálja.
Most már értjük, hogy miért jut mindenről a klór-dioxid az eszükbe, de mire alapozzák azt a sejtésüket, hogy ez a vegyület alkalmasabb lehet a prevencióra, mint a klór?
N.Z.: A klór-di
oxidnak rengeteg előnye van. Nem véletlen, hogy Amerikában az „ideális biocid” néven szokták emlegetni.
Az ózon után ez a második legerősebb antimikrobiális szer [5], egyaránt hat a baktériumokra, gombákra és vírusokra, miközben a szokásos koncentrációban és adagokban az emberre semmiféle káros hatása sincsen [3,6]. Ha az elemi klórral összehasonlítjuk, akkor első lépésben megállapíthatjuk, hogy mindkettő vízben oldható gáz.
Jelentős különbség azonban az, hogy míg a klór-dioxid változatlan formában, azaz csak „fizikailag” oldódik a vízben, addig a klór a vízzel reagálva hipoklórossav (HOCl) alakban oldódik. Ez a kémiai átalakulás önmagában nem gond, hiszen a hipoklórossav kiváló antimikrobiális ágens, a fehérvérsejtek is ezt alkalmazzák a bekebelezett baktériumok megsemmisítésére. Ha viszont levegő átbuborékoltatásával (gargalizálás!) kívánjuk a vízben oldott gázt visszajuttatni a gáz fázisba, akkor ez csak a klór-dioxid esetében lehetséges, a klór esetében ugyanez gyakorlatilag megoldhatatlan feladat.
Miért fontos ez a különbség?
A gargalizálás célja, hogy az antimikrobiális ágenst eljuttassa mindazon helyekre, ahol vírusok lehetnek jelen, mert az ágens csak így képes inaktiválni azokat. A klóros víz tehát mindazon helyekre el fogja juttatni a hipoklórossavat, amelyek a gargalizálás során érintkezésbe kerülnek a vizes fázissal, viszont a kizárólag csak gázfázissal érintkező felületekre így nem jut el az antimikrobiális ágens. Tipikusan ilyen hely az orrüreg, amely a torok mellett a felső légutak fontos része, és szintén tartalmazhat vírusokat. Vizes klór-dioxid oldat esetén viszont több-kevesebb antimikrobiális ágens a felső légutaknak olyan részeire is el tud jutni, amelyek csak a gázfázissal érintkeznek. Ez nagy előny.
„Több-kevesebb”, hmm… Vajon ennyi már elegendő is lehet?
F.M ., R.L.: Figyelembe kell venni, hogy az antimikrobiális szerekkel általában nem lehet a kórokozókat az „utolsó szálig” kiirtani. Az antimikrobiális ágens „az ellenség” csökkentésével csak segít a szervezet immunrendszerének, ennek a segítségnek azonban kritikus szerepe lehet a szervezet és a betolakodó mikrobák közötti harc végső kimenetelében.
Mindaz, amit hallottunk rendkívül meggyőzőnek tűnik. Ezek szerint nincs más hátra, mint hogy kísérletileg is igazolják logikus elméletüket, melynek sikeréhez előre is gratuláni szeretnénk Önöknek.
R.L.: Jólesik a bizalom, de a hipotézisünk kísérleti igazolása (vagy cáfolata) jelentős feladat, a végső eredmény pedig egyáltalán nem „borítékolható”. Minden bizonnyal sok segítségre lesz szükségünk. A megfelelő szakemberek mellett érdeklődő középiskolai tanárok, tanulók és biológiai szakkörök közreműködésére is számítunk.
Hivatkozott irodalom
[1] Satomura, K. et al. : Prevention of Upper Respiratory Tract Infections by Gargling. A Randomized Trial American Journal of Preventive Medici- ne 2005, 29 302-307.
[2] Noszticzius, Z. et al: Permeation Method and Apparatus for Prepa- ring Fluids Containing High Purity Chlorine Dioxide (WO2008035130) https://patentscope.wipo.int/search/en/detail.jsf?docId=WO2008035130
[3] Noszticzius, Z., Rosivall, L., Wittmann, M.: Univerzális fegyver a mikrobák ellen? A hipertiszta klór-dioxid Természet Világa
141. évfolyam, 4. szám 2010, 154-157.
[4] Noszticzius Z, Wittmann M, Kály-Kullai K, Beregvári Z, Kiss I, Rosivall L, Szegedi J: Chlorine Dioxide Is a Size-Selective Antimicrobial Agent, Plos One, Published: November 5, 2013. http://dx.doi.org/10.1371/journal.pone.0079157
[5] Tanner, R (1989) Comparative testing and evaluation of hard-surface disinfectants. J Ind Microbiol 4: 145–154. doi:10.1007/BF01569799.
[6] Lubbers, J. R., Chauan, S. R. & Bianchine, J. R. Controlled clinical eva- luations of chlorine dioxide, chlorite and chlorate in man. Env. Health Persp. 46, 57–62 (1982).
