Ásítás, fészkelődés, elkalandozó gondolatok, nyűglődés. Általában ez jut eszünkbe az unalomról. És persze az unatkozva nyafogó gyerekek, és azok a pillanatok, amikor majd elaludtunk, olyan zsibbasztó volt egy megbeszélés, vagy egy film. Mégis, mi jó lehetne az unalomban?
Mi az valójában, hogy unalom? Egy olyan érzés, amit már gyerekkorunk óta próbálunk kerülni, valami, ami általában nem esik jól, sőt, túlpörgetett világunkban még bűntudatot is kelt bennünk. Érdekes, hogy az unalom minden korban jelen volt az életünkben – akár egy teljesen passzív állapotban, amikor nem tudjuk eldönteni, mit csináljunk, de akár akkor is, amikor egy órája futunk egy futógépen, vagy valamilyen monoton tevékenységet végzünk, és hiába vagyunk fizikailag aktívak, az agyunk nem tud mit kezdeni magával. Sőt, a középkorban még olyan vélemény is elhangzott Aquinoi Szent Tamástól, hogy az unalom olyan bűn, ami megágyaz a többi bűnnek…
De mi is valójában az unalom?
Az biztos, hogy kellemetlen érzés, olyan, mint amikor bennünk van a lendület, hogy lelkesedjünk valami iránt, de ezt a lendületet vagy lelkesedést nem tudjuk ráirányítani semmire. Hogy miért? Vagy, mert nem tudunk koncentrálni, nincs motivációnk, vagy nem találunk tárgyat hozzá, de az is lehet, hogy nincs lehetőségünk vagy nincs elég inger a környezetünkben. Az eredmény az, hogy hiába szeretnél valamilyen lelkesítő dolgot csinálni, nem vagy rá képes, és egyre frusztráltabb leszel. Az unalom egyik gyökere sokszor a kontroll hiánya, különösen a gyerekek vagy kamaszok esetében, akiknek megmondják, mikor mit tegyenek, és amúgy sincs meg a tapasztalatuk és az eszközeik, hogy kitalálják, mit tegyenek, ha unatkoznának. De persze felnőttek is könnyen kerülhetnek ilyen helyzetbe.
{idozito}
Csatlakozásra várva
Jó példa a helyzet, amikor valahová utazol, és órákat kell várnod egy csatlakozásra. Ekkor valójában már fizikai valód előtt jársz gondolatban, elképzeled azt az új, érdekes helyet, ahova tartasz, de közben nagyon is unatkozol. Például a repülőtereken meg is próbálják ezt kihasználni, innen a sok impulzusvásárlásra bíztató üzlet, kávézó, amelyekkel lekötheted a gondolataidat. A gond az, hogy nem ezzel akarnád lekötni őket… Arról nem is beszélve, hogy a helyzetet egyáltalán nem tudod kontrollálni, számodra kiszámíthatatlan, és nem is tudsz kilépni belőle, hiszen lehet, hogy a gép még többet késik majd, vagy akár törlik is a járatot. Mit tehetsz? Újra és újra ellenőrzöd a kiírásokat, és vársz, miközben az egész helyzetnek fájdalmasan tudatában vagy. Aludni nem lehet, hogy le ne késd a gépet, vásárolni nem akarsz feleslegesen – a várakozás talán a legunalmasabb dolog a világon, ugye?
Unatkozol egyedül?
Vannak, akik egyáltalán nem szeretik saját maguk társaságát. Ők azok, akik minden napjuk minden percét telezsúfolják teendőkkel, találkozókkal, és elképzelhetetlen számukra, hogy néhány órát egyedül, csendben töltsenek. Egyszerűen unalmasnak érzik. Kár, mert ilyen alkalmakkor – egy hosszú, magányos autóúton, egy egyedül töltött hétvégén, egy hosszú futáson sokkal jobban megismerkedhetnek magukkal, mint gondolnák. Ismerd meg és fogadd el a gondolataid társaságát, és ne félj az egyedülléttől. Talán az őszinteség arra sarkall, hogy nehezen kimondható dolgokat fogalmazz meg, de ezek a gondolatok továbbvisznek egy boldogabb, őszintébb, kreatívabb élet felé!
Az unalom hatásai
Miért is olyan kellemetlen az unalom? Talán mert alkalmunk nyílik betekinteni olyan kellemetlen gondolatok és érzések közé, amelyeket általában aktivitással zárunk ki. Hiszen általában mindent megteszünk, hogy ne érezzünk tehetetlenséget vagy kétségbeesést, inkább olyanokkal töltjük fel elménket, mint az eufória, a lelkesedés, a kontroll érzése. Az unalom annyira kellemetlen érzés, hogy komoly összegeket költünk az elkerülésére: gondolj csak a szórakozásra költött forintjaidra, mozijegyre, online filmletöltésre, stb. Az elmúlt időszak technológiai forradalmáról persze mondhatnánk, hogy eltörölte az unalmat, hiszen egy gombnyomással elérhető egy sor szórakoztató tartalom. De ez mintha még rontott volna a helyzeten, hiszen eszközeink által még inkább eltávolodunk a valóságtól. A helyett, hogy telítődnénk, inkább érzéketlenné válunk, és még több behatásra van szükségünk, hogy elkerüljük az unalmat.
TUDTAD? Megfigyelték, hogy azok, akik különösképpen hajlamosak az unalomra, hajlamosabbak olyan mentális problémákra is, mint a túlevés, függőség, depresszió. Ők gyakran inkább a fájdalmat választják az unalom helyett.
Miért lehet jó mégis az unalom?
Ha unatkozunk, akkor valószínűleg azt gondoljuk, hogy nem töltjük olyan jól az idődet, mint tehetnénk, hogy inkább valami mást csinálnánk, valami élvezetesebbet, hasznosabbat és fontosabbat. De az unalom a változásra való kiindulópont is lehet, ami jobb ötletekhez, nagyobb ambíciókhoz és lehetőségekhez vezet. Abba belegondoltál már, hogy az emberiség mennyi találmánya, előrelépése gyökerezett az unalomban? Te nem váltottál már jobb munkahelyre, mert meguntad a régit? Nem kezdtél valami érdekes tevékenységbe, ami jobbá tette az életedet, mert unatkoztál?
A digitális technológia állandó elfoglaltságot ad, és valóban úgy is használjuk, mintha folytonos harcban állnánk az unalommal, és minden másodperc, amikor nem kötjük le magunkat, vesztett csata lenne. Pedig kutatások szerint az unalom nem tesz nekünk rosszat, inkább pozitív hatású életünkre, elménkre és karrierünkre.
A kutatók szerint az olyan, ma unalmasnak tartott elfoglaltságok, mint a munkahelyi értekezletek vagy az olvasás, növelik a kreativitást, mégpedig azért, mert álmodozásra sarkallnak, ami az új ötletek, képzettársítások kiindulópontja lesz.
Jó lenne az álmodozás? Igen – ne gondoljuk, hogy minden egyes percünket hasznos tevékenységgel kell töltenünk, néha ne féljük lustának látszani! Persze a munkahelyen való állandó unalom nem jó, viszont ha csak időnként tör ránk, és nem tart sokáig, akkor éppen azt a kreativitást erősíti, ami előre visz. Ez azért is fontos, mert a megfigyelések szerint a kreativitás mint gondolkodásmód és képesség világszerte hanyatlóban van, egyre kevésbé gondolkodunk kreatívan.
Egy másik feltételezés szerint az unalom arra bátorít, hogy új célokat tűzzünk ki, amikor a régi már nem tűnik érdekesnek. Amikor például már egyáltalán nem tartod érdekesnek a munkádat, az azért is van, mert már nem ad kihívást. Ilyenkor érdemes váltani, új feladatokat, felelősségeket kérni.
Az időnkénti unalom tehát jót tesz a kreativitásnak, de kevésbé egészségbarát szokásokhoz is vezethet. Ilyen például a nassolás: milyen könnyen rágcsálsz el egy csokit unalmadban, szinte észre sem veszed.
Bánj el az unalommal!
Persze sokféle módja van annak, hogy elbánjunk az unalommal! Hiszen már csak azzal, ha elkerülöd azokat a helyzeteket, amelyek felett nincs kontrollod, motiválod magad, kevesebbet vársz és kerülöd a figyelemeltereléseket, máris megfelelő perspektívában látod majd a dolgokat.
De az is lehetséges, hogy az unalom ellen folytatott állandó harc helyett könnyebb és hatásosabb fegyver, ha elfogadod. A keleti vallások és filozófiák például kifejezetten bátorítják az unalom elfogadását, mert azt tartják, ez a megvilágosodás felé vezet. Nem biztos, hogy el kell bánnod vele, semmiképpen nem kell félned tőle, de akár használhatod is!
