A csontok általában nem fájnak, nem jeleznek, hacsak nincsen igen nagy baj. Nem is csoda, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy az ő egészségükért is tennünk kell. De mégis hogyan?
Van néhány betegség, amelyet néma kórnak hívunk, és ezek közé tartozik a csontok ásványi anyag tartalmának a csökkenése, a csontritkulás is. Szerencsére egy kis odafigyeléssel és időben való előregondolkodással sokat tehetünk a megelőzéséért.
Sokkal több, mint tartó funkció
A csont egyfajta belső páncél Dr. Brain Gruber ortopéd sebész szerint. Tartórendszerünk fontos részét idegek, vérerek, fehérjék és ásványi anyagok alkotják.
• A kortikális csontnak nevezett külső, kemény csontrészen (ez a csontok tulajdonképpeni külső felülete) belül szivacsos, flexibilis belső állomány húzódik meg, ez utóbbit nevezzük trabekuláris csontnak.
• A sűrű, kemény, merev külső csontréteg, a kortikális csont, ami egyébként a teljes csonttömeg körülbelül 80 %-át teszi ki, a belső vázrendszert szolgáltatja, azt, ami védi a belső lágy szerveket a sérülésektől, illetve ami tárolja a szervezetben lévő kalcium túlnyomó hányadát.
• A belső, puhább trabekuláris csontállomány a csonttömeg fennmaradó 20 %-át szolgáltatja. Ez tartalmazza az ún. vörös csontvelőt, ami a vörösvértestek képződéséért felelős. A csont funkciói tehát létfontosságúak, és itt nem csupán a mechanikai támasztó szerepéről van szó.
TUDTAD?
A csontok tárolják a szervezet kalcium-tartalmának a 99 %-át, és bennük raktározódik az összes foszfor-tartalom 85 %-a. Ezeknek az ásványi anyagoknak szerepe van abban, hogy a szervezet víztereiben, így a vérben is biztosított legyen az egészséges, fiziológiás pH. {idozito2}
Megújulnak a csontok – a „remodeling” folyamata
Noha a csontok látszólag merev, élettelen „testek”, a valóságban igencsak aktív szervek, amelyek folyamatos felépülésben és lebomlásban vannak.
Ezek a felépülési és lebomlási folyamatok speciális csontsejtek egész garmadáját igénylik. Szakszóval: oszteoblasztok és oszteoklasztok gondoskodnak a csontok egyidejű, párhuzamosan zajló építő és bontó folyamatairól, a két folyamat kényes egyensúlyáról, vagyis a csontok egészségéről.
Miközben az oszteoklasztok feloldják és megemésztik a régi sejteket, addig az oszteoblasztok képzik azokat a fehérjéket, amik szilárdítják az új csontot.
Míg az ember fiatal, addig a csontképződési folyamatok sokkal intenzívebbek, mint a lebomlásiak. Összességében tehát nő a csonttömeg. Minél előrehaladottabb korú valaki, annál inkább előtérbe kerülnek a bontó jellegű folyamatok.
A végleges csonttömeg körülbelül 90%-a kifejlődik a nők 18 és a férfiak 20 éves korára. Körülbelül 30-35 éves korára éri el az ember a maximális csonttömeget, azt követően a leépülési folyamatok kerülnek előtérbe az építő folyamatokkal szemben. Azt is mondhatjuk, hogy 30 éves korban érik el a csontok a „fénykorukat”, azt követően már a megtartásukra kell aktívan koncentrálni.
TUDTAD? Fiatal-, gyermekkorban a csontsérülések – a csontfelépítési folyamatok dominanciája miatt – könnyen és gyorsan gyógyulnak. Ennek egyik legfőbb bizonyítéka az, hogy a gyermekkori csonttörések rövid időn belül gyógyulnak: gyermekeknél akár két hét alatt rendbe jöhetnek a törött csontok, míg ugyanaz a folyamat felnőtt korban akár hat hetet is igényelhet.
Gyerekkortól épülnek
1. Lényeges, már gyerekkorban is figyelmet szentelni a csontok épülésére, a megfelelő ásványi anyag-bevitelre és a rendszeres mozgásra, hiszen ekkor alapozzuk meg azt, hogy milyen csontokkal „dolgozhatunk” majd felnőtt korban. Ahogy a szakemberek mondják, egy értékes és nagy raktárat kell(ene) képezni gyermekkorban, amiből a csontok az elkövetkező években építkezhetnek.
2. A szakemberek egyetértenek abban, hogy míg fiatal korban a csontok számára lényeges ásványi anyagokból való tartalékképzésre, addig idősebb korban a még megmaradt raktárak tartalékainak megóvására kell hangsúlyt fektetni.
Ha a csonttömeg-vesztés már kóros mértékű
Abban az életszakaszban, amikor a csontok leépülési folyamatai erőteljesebbek, mint a felépítőek, a lebontási folyamatok lassítása a cél. Amennyiben ez nem valósul meg, a következmények súlyosak lehetnek, mivel a csonttömeg-csökkenéssel, a csontok ásványi anyag tartalmának redukálódásával járó csontritkulás léphet fel. A csontritkulás vagy idegen szóval oszteoporózis gyakori kórkép. Mégis sokan, akiknél már többé-kevésbé jelen van, nem tudnak róla, hiszen nem okoz tüneteket. Addig, amíg csonttörés (akár combnyaktörés akár gerinctáji törés) formájában nem jeleznek a meggyengült csontok, addig nem foglalkoznak velük. Tudni kell azonban, hogy vannak megelőzési lehetőségek, akár életmódbeli változtatásokra, akár gyógytornára, akár gyógyszerekre gondolunk.
A szűrés itt is fontos!
Fájdalommentes, röntgen-átsugárzásos csontsűrűség-vizsgálattal már az első panaszok jelentkezését megelőzően kimutatható a csontsűrűség csökkenése, a csontok ásványi anyag tartalmának csökkenése. Érdemes tehát szűrővizsgálaton részt venni, és szükség esetén, kezdődő vagy kimutatott csontritkulás esetén, a rendelkezésre álló megelőzési eszközökhöz (gyógyszer, torna stb.) folyamodni.
Csontellenes betegségeink
Bizonyos betegségek is negatívan járulnak hozzá a csontok egészségéhez: az 1-es típusú cukorbetegség, a különféle táplálkozási zavarok, illetve a pajzsmirigyműködési-rendellenességek is azt eredményezhetik, hogy a csontminőség romlik.
• Kevesen tudják, de a szervezet hormonháztartása, legyen szó akár nemi hormonokról, akár pajzsmirigyhormonokról, igen nagy mértékben meghatározza azt, hogy milyen a csontok állapota.
A nemi hormonok közül a női nemi hormon ösztrogén és a férfi nemi hormon tesztoszteron egyaránt a csontok felépülési folyamatait támogatják. Az ösztrogén jelenléte tehát kedvező a csontok egészsége szempontjából. Ez egyben rávilágít arra is, hogy a nőknél a klimax időszakát követően, az ösztrogénszint csökkenésével párhuzamosan miért lesz egyre gyakoribb a csontritkulás. Változókort követően a nők évente csonttömegük 3 %-át veszítik el. Mindez a csontvesztési folyamat a férfiaknál is nyomon érhető, ahogy csökken a tesztoszteron-szintjük, igaz, hogy esetükben a folyamat kevésbé markáns.
• A csontvédő hatású nemi hormonokkal szemben a stresszhormonként ismert kortizol a csontok bontási folyamatai irányába tolja el a csontok anyagcseréjét. Kinél termelődik sok kortizol? A kortizol a szervezetben stresszreakciók során képződik a mellékvesekéregben, és már fiatal korban is nagy károkat okozhat a csontokban. Ahogy egyesek mondják, a „kortizol felzabálja a csontokat és az izmokat”. Plusz egy szempont tehát, amiért megéri a stresszt megfelelőképpen, szakszerűen kezelni! Aki tehát egészséges csontokat akar, annak bizony relaxálnia kell!
• A pajzsmirigyproblémák is általában egyenes utat jelentenek a csontritkulás irányába, különösen akkor, ha pajzsmirigy-túlműködésről van szó. A laborleleteken a nem megfelelő T3- (trijódtironin-) és T4- (tiroxin-) szintek egyaránt figyelemfelhívó jelek.
• Gyógyszerként is bekerülhetnek a szervezetbe olyan hatóanyagok, amelyek – mellékhatásként – előnytelenül befolyásolják a csontok egészségét. Ismert, hogy az ún. szteroid gyulladáscsökkentő hatóanyagok, a reumás kórképek vagy az asztma kezelésében alkalmazott hatóanyagok (pl. prednizolon) hozzájárulhatnak a csontritkuláshoz, azáltal, hogy a katabolikus (=lebontó) anyagcsereutakat kedvezményezik, szemben az anabolikus (=felépítő) anyagcsereutakkal. Akiknek alapbetegségeik miatt ilyen gyógyszereket kell szedniük, fokozottan figyelniük kell a csontjaik védelmére, ennek részeként elsősorban a rendszeres kalcium- és D-vitamin-bevitelre.
Recept a hosszú távon egészséges csontokhoz
A táplálkozás alapvető szerepet tölt be a csontok ásványi raktárainak kialakításában éppen úgy, mint a későbbi életkorokban a csontvesztéses folyamatok visszafogásában.
Lényeges hangsúlyt fektetni a rendszeres kalcium-bevitelre. Napi 1000-1200 mg kalcium bevitele ajánlott. Míg a nőknél már 50 éves kor fölött, addig a férfiaknál 70 éves koron túl ajánlják a napi kalcium-bevitel megemelését (napi 1000 mg-ról napi 1200 mg-ra).
Ideális esetben a kalcium táplálékkal jut be a szervezetbe. A tejtermékek, különösen a sajtok, a zsíros joghurtok a kalcium bőséges és egészséges forrásai. Több táplálkozási tanácsadó vallja, hogy a kecsketej alapú termékek egészségesebbek, mint a tehéntej alapúak. Emellett a kalciumban dúskáló, de oxálsavban szegény zöldségek (pl. rukkola) vagy magvak (pl. mandula) fogyasztása is javasolható. A több oxálsavat tartalmazó zöldségeket (pl. kelkáposzta, spenót) célszerű megfőzni, ilyen módon csökkentve le oxálsav-tartalmukat, ami egyébként a kalcium ellen dolgozik.
Tudni kell, hogy a feldolgozott élelmiszerek, a húsok és alkohol nagymértékű fogyasztása a szervezet kalciumraktárait rombolják, ezek fogyasztása minimalizálandó.
Hiába fogyasztunk kellő mennyiségű kalciumot, ha egyéb vitaminokban, ásványi anyagokban hiányos a szervezet! A kalciumon túl oda kell figyelni a D-vitamin, a K-vitamin és a magnézium bevitelére is. Ezek a vitaminok és ásványi anyagok ugyanis együttesen, egymás bélrendszerben való felszívódását elősegítve, és egymás szervezetbeni hatását fokozva járulnak hozzá ahhoz, hogy a csontok még erősebbek és egészségesebbek legyenek.
FITT.TIPP: A mozgásnak sem elhanyagolható a szerepe a csontok egészségének megőrzésében. A már gyerekkorban elkezdett és folyamatosan, rendszeresen végzett edzés erősíti a csontokat. A legjobb választás erre bármilyen súllyal történő mozgásforma, de a gyaloglás, futás, ugrálás, tánc is hatékony.
Dr. Budai Lívia PhD.
szakgyógyszerész
