A tanulási zavarok skálája sokszínű, és bár ma már sokat felismernek és kezelnek közülük gyerekkorban, mégis vannak, akiknek felnőttként kell felismerniük, figyelemzavarral élnek. Neked kell erre gyanakodnod?
Az ADD és ADHD (Attention Deficit Disorder Figyelemhiányos Zavar és Attention Deficit Hyperactiv Syndrome Disorder Hiperaktív Figyelemhiányos Zavar) fogalmak egyre gyakrabban szerepelnek a mentális és egészségügyi írásokban az utóbbi években. Nem szükséges betegségként vagy fogyatékosságként megélni ezeket a tanulási zavarokat, de ha valakinél fennáll bármelyik gyanúja, érdemes szakemberhez fordulni, hogy az eredményes és kiegyensúlyozott életvitel érdekében megbizonyosodjon annak valóságáról és szükség szerint szakszerű kezelésben részesüljön.
A figyelemzavar – hiperaktivitással vagy anélkül –, egy olyan tanulási zavar, amellyel együtt lehet létezni, sőt, kiemelkedő életszínvonalat is elérhetnek azok, akiknél ezek fennállnak. Sajnos mégis gyakran maradnak ezek a problémák szőnyeg alá söpörve vagy diagnosztizáltalanul. Pedig számos ismert ember is együtt él vele: az olimpikon Michael Phelps, a zenész, színész Justin Timberlake is az ADD/ADHD-sek táborát erősítik. Fontos azonban, hogy az ezekből a tanulási zavarokból adódó nehézségeket nem lehet félvállról venni sem, mivel a karrierre és az érzelmi életre is nagy hatással lehetnek. Sokan élik le az életüket korlátaik ismerete nélkül, kínosan próbálva megfelelni a társadalmi és környezeti elvárásoknak, bármennyire keserves is ez nekik. A mentális problémákra nagyobb figyelmet fordító országok felismerték, hogy a megfelelő ellátásban részesülő ADD és ADHD-s egyének társadalmilag kifejezetten hasznos szerepeket tölthetnek be, Amerikában tömegesen képzik az ADD és ADHD coach-okat és szakembereket. Ugyanakkor a zavarban szenvedők hajlamosak a rövidebb utat választani, ami a szabályok megszegéséhez és önpusztításhoz vezethet. A börtönökben például feltűnően gyakran visszatérő – több más pszichiátriai diagnózissal együtt – az ADD vagy az ADHD orvosi megállapítása. {idozito2}
Türelmetlen vagy figyelemzavaros?
Még ha felismerik, hogy valakinél nem stimmel valami kicsiként, a gyerekkori tünetek gyakran összekeverhetők a türelmetlenségből, neveltetésből vagy az általános kis- és kamaszkori fejlődési folyamatokból eredő változásokból. „Kicsi még, kamaszodik, majd benő a feje, álmodozó” – szokták gyakran mondani olyanokra, akiknél pedig lehetséges, hogy kezelhető problémáról lenne szó. Az érintettek gyakran számolnak be kiemelkedően magas teljesítményekről, sikerekről, akár a zsenialitás szintjét is elérik. Egyéb területeken viszont kortársaikkal szemben mindig lemaradnak, nehezen élik meg a mások számára könnyen elvégezhető feladatok kivitelezését, és hajlamosak a heves érzelemnyilvánításra, vagy frusztrációjukból adódó dühkitörésekre is.
Az ADHD-t a feltűnőbb szimptómák miatt, ami nem más, mint a hiperaktivitás, könnyebben diagnosztizálhatják.
A figyelemzavar hiperaktivitás nélkül (ADD) nem jár feltétlenül a felpörgött, izgatott állapottal, ami a hiperaktívokra jellemző. Viszont itt is jelen lehet a csökkent alvásigény, nyugtalanság, továbbá az ADD-sek szintén hajlamosak a hangulatingadozásra, az úgyszólván kóros szétszórtságra, és nehezen viselik a repetitív, precíz figyelemmel járó feladatok végrehajtását. Ezek a csökkent képességek szorongást, önbizalmi problémákat, hamis énképet hozhatnak már korai életszakaszban, de felnőttkorban különösen. A sorozatos kudarcok megélése kiégéshez, vagy akár depresszióhoz is vezethet azoknál, akiknél nincs felismerve, vagy kezelve a probléma.
Javítsunk rajta!
A ráismerés és a kognitív kezelések, életmódbeli változások eredményezhetnek egy olyan kiegyensúlyozott és az egyén lehetőségeihez mérten sikeresebb, elégedettebb életet is, mely pozitívan hat a mentális egészségre és a társadalomba való beilleszkedésre is. Míg a gyógyszeres kezelés, bár enyhítheti a figyelemzavar okozta feszültségekből adódó szorongást, nem feltétlenül szükséges, ha a környezet képes és tudja támogatni az egyént a jobb szokások, hatékony életvezetési szabályok betartására.
• Jellemző az ADD-sekre, hogy rendkívül kreatívak, gyakorlatiasak, talpraesettek, empatikusak és meglehetősen szorgalmasak tudnak lenni.
• Tudni kell viszont, hogy ezeknek az embereknek máshogy van idegrendszerük „összekábelozva”, mint azoknak, akiknél ez tanulási zavar nem áll fenn. Jellemzően nem bírják a monotonitást, hajlamosak az idegességre, túlgondolkozásra és érzékenyebbek lehetnek a mentális problémákra, mivel idegeik szenzitívek a pszichiátriai betegségekre.
• Az ADD-s és ADHD-s egyéneknél alacsony a félelemérzet, gyakran impulzívan cselekednek és nem látják át feltétlenül olyan gyorsan tetteik lehetséges következményét, mint azok, akiknél ezek nem állnak fenn. Ettől például munkavállalóként felelőtlennek vagy megbízhatatlannak is tűnhetnek. Sokkal jobb, ha olyan napi elfoglaltságot választanak, ahol ezek hasznos tulajdonságok, mint a tűzoltói pálya, vagy akár egy önkéntes mentő szervezethez való csatlakozás.
• Az ADD-sek jól terhelhetők, képesek a hatékony munkavégzésre, a multitaskingra, vagyis több feladat egyidejű végzésére, már ha az adott feladatokat képességeikből adódóan el tudják látni. Így, ha egy ADD-s gyerek időben megkapja a tünetek kezelésére a szükséges támogatást, és tudatosan, egyéniségéhez megfelelő karrier- és életutat választ, kielégítő és akár kiemelkedően sikeres tagja is lehet a társdalomnak.
• Egy ADD-s vagy ADHD-s egyént vétek hosszú időre olyan élethelyzetekbe kényszeríteni, ahol nem érik stimulusok. Nem minden ADD-s annyira kreatív, hogy színész, zenész vagy egyéb művészi pályán induljon el. Viszont a találékony, pörgős munkákban, sportokban és élethelyzetekben jobban kiteljesednek, mint a nyugodt, repetitív, mókuskerék-szerű szituációkban. Ha karrierben gondolkozunk, ezek az emberek felnőttként jól teljesíthetnek olyan állásokban, ahol az empátiájuk, energiájuk és lelkesedésük kifejezetten előnyt jelent a feladatuk sikeres elvégzéséhez. Az egészségügyi pozíciók, mint az ápoló vagy a mentős, ugyanúgy lehet jó választás, mint a vendéglátói szakmák, a turizmus területe, az újságírói és a pedagógiai pálya. Nem áll távol tőlük a saját kisvállalkozás indítása, bár a grandiózus befektetésekhez és vállalkozásokhoz általánosságban nem elég megfontoltak és precízek. Ugyanakkor itt is lehet ellenpélda erre Sir Richard Branson, a Virgin Group alapítója, aki amellett, hogy szinte a semmiből vált a világ egyik leggazdagabb üzletemberévé, íróként, filantrópusként is híressé vált. Saját elmondása szerint ő a tanulási nehézségeit úgy fogta fel, mint „A legtöbb embertől eltérő, briliáns gondolkodási módot”, és előnyt kovácsolt belőlük.
Tudjunk róla!
Hazánkban még most is meglehetősen gyerekcipőben jár a mentális problémák felismerése és kezelése. A kevés információ, a gyenge szociális háló és az anyagi korlátok miatt gyakran maradnak magukra azok, akik kezelésre szorulnának. Szerencsére van remény, hiszen már itthon is több szervezet is foglalkozik a figyelemzavarból adódó tanulási problémák kezelésével és tanácsadással. Ezek azonban jellemzően a gyerekeket célozzák meg. Sokan élik úgy le az életüket, hogy nincsenek tudatában a figyelemzavar jelenlétének, mivel gyerekkorukban nem jutottak el a diagnózisig.
Ha felnőttként (vagy akár gyerekként) fennáll a zavar bármely fajtájának a gyanúja, érdemes lehet az interneten is elérhető ADD és ADHD tesztek kitöltése. Ennek eredménye még nem feltétlenül jelenti azt, hogy biztosan jelen van-e a tanulási zavar. Ugyanakkor lehet útmutató, hogy szükséges lehet-e felnőttkori ADD és ADHD-ra specializálódott szakemberrel az együttműködés a fejlődéshez. Míg egy ADD-s vagy ADHD-s felnőtt képes megtanulni és elsajátítani a mindennapi élettel járó feladatokat, vagy a munkájához szükséges technikákat, jó eséllyel sosem fog kiteljesülni olyan helyzetekben, ahol az agyának azt a részét kell sűrűn használnia, ami gyengébben funkcionál a többihez képest.
Tesztelni érdemes!
Összegyűjtöttük azokat a jeleket, amelyeknél érdemes elvégezni akár egy interneten található tesztet is.
FELNŐTTEK ESETÉN
• Nyugtalanság: nehezen boldogulnak a monoton, adminisztratív feladatokkal, a folyamatos ülés és az ismétlődő munkakörök kimerítik őket, gyengén teljesítenek az ilyen típusú pozíciókban
• Impulzivitás és heves érzelemnyilvánítások: hajlamosak dühkitörésekre, mely leginkább a frusztrációjukból adódik és ugyanígy a meggondolatlan cselekedetekre
• Gyenge koncentrációs képességek – az átlagosnál gyorsabban elterelődik a figyelmük. Gyakori példa, hogy olvasnak egy szöveget – akár hangosan is – de utána nem tudják elmondani, hogy mi volt a tartalma
• Az alvászavarok, csökkent alvásigény és akár az insomnia is gyakori kísérőtünetek
• Kiégés, idegesség, depresszió: érzékenyek a mentális betegségekkel szemben, melyek, ha az ADD-t nem ismerik fel és kezelik, súlyosra is fordulhatnak
• Egyéb tanulási zavarok, mint a diszlexia és a diszkalkulia is, jelen lehetnek
• Hiperfókusz: látványosan magasan és jól teljesítenek azokban a feladatokban, melyeket erősebb képességeikből adódóan eltudnak látni. Például a problémamegoldást stimuláló helyzetek általában kiváltják ezt a felfokozott koncentrációt náluk
GYEREK ESETÉN
• Balesetek: gyakori sérülések, amelyek a csökkent veszélyérzetből adódnak
• Fokozott mozgásigény: nem feltétlenül hiperaktív, meg tud ülni egyhelyben akár hosszabb ideig is. De nyugtalan, nem figyel, hanem mocorog, firkál, tépked valamit vagy egyéb hasonló pótcselekvéssel vezeti le a számára kellemetlen állapotot
• Szétszórtság: elveszíti a dolgait, a környezete rendetlen lehet, nem tudja számontartani a határidőket az iskolában, nehezen priorizálja feladatait
• Nehezen boldogul a napi feladatokkal: ezek a gyerekek sokszor a kortársaiknál lassabban sajátítják és végzik el az általános napi rutinokat, mint fogmosás, öltözködés
• Türelmetlenség: szavába vág másoknak, nehezen várja ki a sorát, a rutinszerű feladatok könnyen lefárasztják
• Gyorsan megunják a dolgokat: nem jellemző az unottság, de a rendszeres sporthoz, vagy iskolán kívüli foglalkozásokhoz, melyek nem kötik le őket 100%-ban, már nincs elég kitartásuk, mivel ez már beleesik a számukra kerülendő monotonitásba
