Régen az életünk múlt azon, hogyan reagáltunk a stresszre. Manapság azonban könnyen beleragadhatunk ebbe a készültségi állapotba, ami akár egészségkárosító is lehet.
Az ősidőkből ránk maradt örökség a „küzdj vagy menekülj” nevű, veszélyhelyzetre adott válaszreakció. A modern korban azonban már korántsem tölti be olyan módon a funkcióját, mint régen, és ez sok bajt okozhat. Szerencsére megtanulhatjuk, hogyan kezeljük a stresszhelyzeteket. Bár már évezredek óta bennünk van, csak az 1920-as években jegyezte le Walter Cannon amerikai fiziológus a „küzdj vagy menekülj” fiziológiai reakciót. Ez akkor fordul elő, mikor olyan stresszhelyzetbe kerülünk, ami fizikailag vagy mentálisan veszélyérzetet kelt bennünk. Ekkor jelentős mennyiségű adrenalin és noradrenalin szabadul fel a szervezetünkben, ami kiváltja a ledermedt, a menekülési vagy épp a harci reakciót, függően attól, hogy az agyunk miképpen aktivizálja az erőforrásokat.
A „küzdj vagy menekülj” reakció tünetei
A stresszhormonok mindenkinél ugyanolyan reakciót váltanak ki, emelik a pulzusszámot és a vérnyomást, a bőr felől az izmok irányában küldik a vért, lassítják a gyomorműködést, izzadást s és pupillatágulást okoznak. Ezzel mind felkészítik az emberi testet és az izmokat – melyek megfeszülnek – a gyors reagálásra, legyen szó arról, hogy elfut a veszélyzónából, vagy éppen felveszi a harcot az őt fenyegető dologgal. Az adrenalin és noradrenalin mellett egy másik stresszhormon, a mellékvesekéreg által termelt kortizon szintje is megemelkedik stresszhelyzetben és megemeli a vércukor szintjét, valamint zsírt szabadít fel, ezzel is többletenergiát biztosítva a szervezet számára a megküzdéshez vagy meneküléshez. Mindemellett azonban az immunrendszert is elnyomja kissé, ami hosszabb távon azt eredményezi, hogy fogékonyabbá válunk a fertőzésekre. {idozito5}
Ma már akkor is előtör, ha nem vagyunk komoly veszélyben
A modern korban már meglehetősen ritkán kerülünk életveszélybe, de a felfokozott stressz nem kímél minket. A mindennapi teendők, a több szerepben való megfelelés vágya és a tömeg, a zaj, valamint a nehézségek hatása összeadódik és idővel ezt nagyon rosszul kezelik az emberek. Mindenki látott már olyat, hogy valaki csak attól ideges lett, hogy sorba kell állni a pénztárnál, netán azért kezdett őrjöngeni, mert az előtte haladó autó vezetője nem nyomta eléggé a gázt. Az ilyen esetek mind azért alakulnak ki, mert folyamatosan a stresszhormonok hatása alatt áll az illető és ez egész napos feszültséget okoz. Mivel ezekben az esetekben nem tudunk elfutni, sem pedig megküzdeni az ellenféllel, az adrenalint egyszerűen nem tudja feldolgozni a szervezetünk és nem tudunk megkönnyebbülni, az izmaink sem tudnak kellőképpen ellazulni, ezért sokáig vészhelyzeti készültségben maradunk. Ez pedig mind fizikailag, mind pedig pszichésen ártalmas állapot.
Sok bajt okozhat a feszültség
Ahogy a stressz miatt az izmok megfeszülnek, az hatással van sok mindenre. A megemelkedett vérnyomás folyamatossá válhat, a szapora pulzus sem tesz jót a szívnek, de különböző bélbetegségeket, gyomorproblémákat, görcsöket, refluxot is okozhat, ha nem tudjuk kezelni a stresszt. Az egyik leggyakoribb tünete a túl gyakori „küzdj vagy menekülj” állapotnak a szinte csillapíthatatlan fejfájás, mely a feszültségtől elmerevedett és begörcsölt hát-, váll-, nyak- és feji izmok miatt alakul ki. Álmatlanság is felléphet, de a fogaink is megsínylik ezt az állapotot, mivel éjjel, alvás közben a feszültség miatt sokan csikorgatják a fogsorukat, ezzel károsítva fogaikat.
Így hackeld meg a saját agyad
Az amigdalának nevezett szerv a felelős a „küzd vagy menekülj” reakció kialakulásért. Az agy ezen területe felelős ugyanis az érzelmeinkért és azért, hogy ha veszélyhelyzetben kerülünk, racionális gondolkodás nélkül, „ösztönösen” cselekszünk. A gond az, hogy nem különbözteti meg a valós és a vélt veszélyhelyzeteket, mindegyiket ugyanúgy kezeli. Hogy miként reagálunk a stresszre, embere – vagyis amigdalája – válogatja, van, aki üt, van, aki fut, de olyanból is akad, aki egyszerűen lefagy és moccanni sem bír.
TUDTAD? Amigdala eltérítésnek azt a reakciót nevezzük, amikor kontrollálatlanul és túlzottan reagálunk olyan helyzetekben is, amelyek nem minősülnek veszélyhelyzetnek. Ilyenkor látjuk azt, hogy a másikat elönti a pulykaméreg, apróságokon felhúzza magát, vagy épp elkezd csapkodni, mert valami épp nem sikerült úgy, ahogy szeretné.
Légy te a főnök a saját fejedben, tanuld meg kezelni a stresszt!
Ha nem akarod, hogy az amigdalád működése határozza meg az életed – folyamatos feszültséget okozva, vagy épp tönkretéve a karriered és emberi kapcsolataid a gyakori eltérítés miatt -, érdemes megtanulni néhány olyan trükköt, amelyek segítenek lecsillapodni, ellazulni. A legfontosabb, hogy be tudd azonosítani azokat a stresszfaktorokat és érzelmeket, amelyek kiváltják belőled a „küzdj vagy menekülj” reakciót. Ha ez megvan, speciális légzéstechnikai gyakorlatokkal fel tudod oldani magadban a feszültséget. Érdemes rendszeresen sportolni és meditálni, mert ezek segítenek feldolgozni az időnként téged elöntő adrenalint és fokozzák a boldogsághormonok termelődését. Ha viszont úgy érzed, egyedül nem tudsz megbirkózni a problémával, kérj segítséget! A szakembertől megtanulhatod azokat a technikákat, melyek segítenek lecsillapodni, fejleszteni az érzelmi intelligenciádat és megelőzni az amigdala eltérítéseket. Gyerekkorodban biztosan sokszor hallottad, hogy mielőtt indulatból teszel vagy mondasz valamit, számolj el lassan tízig. Eleink komolyabb biológiai és pszichológiai ismeretek nélkül is rátapintottak a lényegre. Az amigdala eltérítés során felszabaduló vegyületek ugyanis körülbelül 6 másodperc után kezdik hatásukat veszteni, így ha ebben a rövid időszakban képesek vagyunk uralkodni magunkon, esetleg valami szépre gondolni, meg tudjuk akadályozni a kontrollálhatatlan reakciót.
A fóbiák egyfajta félrekapcsolások
Akik félnek valamitől – magasságtól, állatoktól, stb. -, minden egyes alkalommal a „küzdj vagy menekülj” reakciót tapasztalják meg. Ekkor az agyuk tévesen reagál, és komoly veszélyhelyzetként értékeli a fóbia tárgyával való találkozást, ez pedig idővel már a gondolatra vagy fotó láttán is előtör a fóbiásból és akár pánikbetegséghez is vezethet. Nem meglepő tehát, hogy a fóbiák kezelésével, például a pánik elkerülésére szolgáló légzőgyakorlatokkal, illetve az indokolatlan félelem alapját képező dologhoz való hozzászoktatással, épp ezt a zsigeri reakciót írjuk felül.
Gyerekkorban már érdemes elkezdeni a tréninget
A gyerekeknél az érzelmi alapú kitörések gyakoriak és élettanilag normálisak is, hiszen épp tanulják a tudatos létezést. Az iskoláskorban elkezdett sporttevékenységek támogatják ezt a folyamatot, sőt a harcművészetek például abban is tudnak segíteni, hogy egy esetleges veszélyhelyzetben az agy ne a lefagyást válassza a megküzdés vagy a menekülés helyett.
