A félelem lebénít, korlátozza a gondolkodást és a lehetőségeket, a távlati terveket is képes megakadályozni, sőt akár el sem jutunk odáig, hogy távlati terveink legyenek. Mit tehetünk mégis? Ismerjük fel, hogy a szabadság kulcsa a kezünkben van!
Az elmúlt időszak a legtöbb ember számára a félelemről szólt. Még azoknak is, akik valami miatt nem érezték veszélyben magukat a betegségtől, de régi életünk elvesztése, a mindig változó szabályok, az anyagi félelmek mindenkire nagy súllyal nehezedtek. Most azonban itt az ideje, hogy megtegyük a lépéseket, amelyek ebből a félelemből a rég vágyott szabadságba visznek. Nem kell ahhoz világjárvány, hogy meg akarjuk változtatni az életünket, a dolgokhoz való hozzáállásunkat. Az elmúlt években egyre többen kezdték magukat rosszul érezni a bőrükben, a változás globális igénnyé vált. Természetes azonban, hogy amikor a kereteket akarjuk módosítani, az félelemmel jár, hiszen valami új, valami nem ismert, esetleg nem értett irányba indulunk. De nem kell aggódni, mivel ezt az utat sokan bejárták már. Te hol tartasz az utadon?
1. fázis: a bizonytalantól való tudattalan félelem
Mottó: jobb félni, mint megijedni
Inkább a komfortzónádban maradnál, és mindenáron elkerülnéd az ismeretlennel való találkozást? Amit nem ismerünk, az gyakran veszélyesnek tűnik, és sokszor előre nem is érzékeljük, mennyire kényelmetlennek érezzük a bizonytalannal való találkozást. Sokan vannak, akik a közelébe sem akarnak menni, nem kezdenek bele semmibe anélkül, hogy legalább fogalmuk legyen a lehetséges végkifejletről. A kockázat kerülése rengeteg energiát elvesz.
- Hogyan jussunk túl rajta?
Kezdj el odafigyelni, hogy mennyi energiát is fordítasz arra, hogy a meglévő korlátok között maradj. Tedd fel a kérdést, hogy megéri-e ez neked? Tényleg megvéd az, hogy a komfortzónádon belül maradsz? {idozito}
2. fázis: a bizonytalantól való tudatos félelem
Mottó: az életben az egyetlen biztos dolog a bizonytalanság
Amit nem ismerünk, az még veszélyesnek tűnik, de már tudatában vagyunk a félelmemnek. A bizonytalan helyzetek szorongást, aggodalmat és rémületet keltenek bennünk, emiatt kerüljük őket, és megpróbáljuk kontrollálni világunkat. Annak ellenére, hogy a biztosat jobban szeretjük, már érzékeljük, hogy a hozzá való ragaszkodás visszatart. Ellenállunk az ismeretlennek, de azt is belátjuk, hogy minden kaland esélyéből kizárjuk magunkat, ha folyamatosan a kiszámíthatósághoz ragaszkodunk.
- Hogyan jussunk túl rajta?
Ne ostorozd magad, amikor belátod, hogy a biztonságba való kapaszkodásoddal korlátozod a lehetőségeidet, és ellenállsz a bizonytalanságnak. Inkább dicsérd meg magad, hogy már elég bátor vagy és beláttad, hogy ezt teszed. Ebből a magaddal szemben érzett megbocsátásból szépen átvezet majd az utad a következő fázisba.
3. fázis: a bizonytalanság
Mottó: kíváncsi vagyok, érdekel az ismeretlen, de fenntartásaim vannak
Ebben az állapotban már nem is vagyunk benne annyira biztosak, hogy az ismeretlen veszélyes vagy sem. Nem egyértelműen megnyugtató, amit nem ismerünk, de már nem állunk neki ellen olyan határozottan. Nem keressük ugyan, de nem is rémülünk tőle halálra. Elkezdjük érezni azt a szabadságot, amit az ad, hogy lassan megbarátkozunk a bizonytalannal, így már óvatosan kíváncsiak is merünk lenni, és hagyjuk, hogy az ismeretlennel szembeni félelmünk tanítson nekünk valamit.
- Hogyan jussunk túl rajta?
Kérdőjelezz meg mindent, és maradj nyitott. Mindig legyél kíváncsi. Állj ellen annak a késztetésnek, hogy mesterséges biztonságérzetet próbálj meg létrehozni, hogy megnyugtasd magad. Ha ebben a fázisban túlságosan erősen keresed a biztonságot, akkor előbb-utóbb olyan félelmet generálsz magadban, hogy nem érzékeled a lehetőségeidet. Hagyd meg magadnak a választás lehetőségét, és közben törekedj a nyugalmad és belső békéd fenntartására is.
4. fázis: a bizonytalanság vonzása
Mottó: a bizonytalanságtól való félelem másik oldala a lehetőségek iránt érzett izgatottság
Ebben a fázisban már nem félünk a bizonytalanságtól, hanem inkább vonzónak érezzük. Észrevesszük, hogy sokkal több tudás létezik, és ha hozzá akarunk jutni, akkor bizony be kell lépni ismeretlen területekre és felfedezni őket. A bizonytalan és ismeretlen már határozottan csábító, ugye? Sokkal kényelmesebben érezzük magunkat a felfedezéseket illetően, és különösen élvezzük azt a felélénkülést, ami a felfedezés folyamatával jár. Ez még jobb is, mint a tudás maga. A felfedezés sokkal jobb, mint a biztos tudás. Ez persze járhat azzal a veszéllyel, hogy korlátok nélkül hagyjuk, hogy a bizonytalanság elcsábítson. Annyira be akarunk lépni az ismeretlen területekre, hogy nem is mindig vesszük figyelembe a praktikus érveket és veszélyeket. A cél, hogy kalandorokká váljunk, de ideje észrevenni, hogy nem jó megoldás a bizonytalanság két véglete között jojózni.
- Hogyan jussunk túl rajta?
Ebben a fázisban az a kulcs, hogy megkülönböztesd, elkülönítsd a dolgokat, benyomásokat. Amikor az ismeretlen válik vonzóvá, akkor nagy a késztetés, hogy vakon ugorjunk, de ez még bajba is sodorhat. Aki egyáltalán nem fél a bizonytalantól, az óvatlanná válhat. Ebben a fázisban az egészséges viselkedés azt jelenti, hogy tudatos döntés által közelítsük meg a bizonytalant, és ne a félelem irányítson, hanem az intuíció.
5. fázis: befogadás
Mottó: az élet gazdagságát csak úgy tapasztalhatom meg, ha befogadom az ismeretlent.
Nem tudhatom, de bízom benne, hogy jól alakul. Nem félek az ismeretlentől, de nem is csábít el korlátok nélkül. Gyakorlom a tudatos döntéseket. Érzékelem, hogy van egy szervezőelv, amit talán sosem fogok teljesen megérteni, de hiszek benne, hogy ha rá hagyatkozom, akkor biztonságban leszek. Tudom, hogy ha az ismeretlen felé indulok, jó dolgok történhetnek, bár rosszak is. De függetlenül attól, hogy mi történik, hiszek benne, hogy az univerzumnak célja van, és a dolgok nem véletlenül történnek. Nyitott vagyok, és többre értékelem a szabadságot, mint a bizonyosságot.
- Hogyan jussunk túl rajta?
Élvezd! Ez a fázis nagyon is békés tud lenni, de nem mindig marad az hosszú távon, és sokan nem is tudnak állandóan ebben a fázisban maradni. Ehhez ugyanis állandó gyakorlásra van szükség. Ha úgy érzed, kezdesz visszacsúszni a félelem állapotába, akkor emlékeztesd magad, hogy láthatatlan erők irányítanak olyan módon, amit talán nem is értesz meg, amíg nem távlatokban látod.
A folyamat a lényeg
A félelemtől a szabadságig vezető út általában nem lineáris. Lehet, hogy időnként ugrasz egyet előre, de egy trauma miatt visszalépsz. Az sem mindegy, hogy az életed melyik területét érinti a bizonytalanság, mivel mindenkinek megvannak azok a területek, ahol jobban viseli a nem tudást. Lehet, hogy a szakmai életedben már az 5. fázisban tartasz, a magánéletedben még az 1.-ből próbálsz kilépni. Próbálj nem ítélkezni magad felett emiatt, hiszen nincs jó vagy rossz fázis. A fázisok ismerete nem azért hasznos, hogy osztályozd magad és gyorsabb előmenetelre bíztasd, hanem csak segít, hogy lásd, hol is tartasz az utadon. Legyél kedves magaddal, az előre visz majd.
