Nyáron mindenki lazábban fogja fel a dolgokat. Ha valaki egész évben magányosan töltötte az idejét, tudja, hogy a forró éjszakákon milyen könnyen szerelembe lehet esni egy szexis ismeretlennel. Az emberek pedig szexuális lények, ezen nincs mit tagadni. Akkor miért fognád vissza magad?

A legtöbb ember számára a szex nem csupán az utódnemzésről szól, hanem örömforrás is, amelyet mind többször szeretnének átélni. Hogy állandó partnerrel vagy alkalmi, futó kapcsolatokban találjuk meg az orgazmust, tulajdonképpen mindegy, egyéni döntés kérdése. Van, akinek nincs ideje a hosszas ismerkedésre, ilyenkor az alkalmi szex is belefér – persze a megfelelő védelemmel –, ami után mindenki elégedett. Kivéve akkor, ha az egyéjszakás kaland után megjelenik a bűntudat és meg is marad. Ez ugyanis hosszú távon komoly problémát is okozhat, pedig amúgy a biztonságos szex egyáltalán nem befolyásolná a jövőnket. Bár úgy hihetnénk, főleg a nők azok, akik megbánják az alkalmi szexet, egy nemrégiben készült norvég kutatás szerint a férfiak éppúgy érintettek a dologban. A különbség ott van, hogy ki mit bánt meg valójában, és hogy miként dolgozza ezt fel.

Miért épp az egyéjszakás kalandot bánják meg az emberek?

Sok olyan dolog van, ami nem tesz jót az egészségünknek, vagy épp tönkreteheti az életünket. Ilyen a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás és a kábítószerek használata. Mégis, a legtöbben az alkalmi szexet bánják meg a legjobban. Norvég kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy miért van ez így, ezért megkérdeztek egy csoportnyi 18-30 év közötti alanyt az alkalmi szexszel való viszonyukról, majd 4,5 hónappal később megismételték a kérdőív kitöltését, hogy a közben szerzett élmények és tapasztalatok alapján is felmérjék az ezzel kapcsolatos esetleges érzelmeket, az elégedettséget, az undort vagy épp a megbánást. {idozito}

A kutatási eredmények azt mutatták, hogy a nők nagyobb arányban bánták meg az alkalmi szexet, ha a kiszemelt férfi rosszul teljesített, míg a férfiak számára a felkínált, de elszalasztott lehetőség, illetve a visszautasítás feldolgozása volt a nehezebb. Mindkét nem válaszaiból kitűnt, hogy a megbánást nem is maga a szex okozza, hanem az önhibáztatás, amit a „rossz döntés” miatt éreztek a megkérdezettek. Érdekes módon a kutatók azt tapasztalták, hogy a feldolgozott megbánás nem befolyásolja a későbbi szexuális aktivitást, sőt, valójában semmilyen hatással sincs a jövőbeni viselkedésre.

Depresszióba és szorongásba hajszolhat a túlzott megbánás

Lehet, hogy ez rosszul hangzik, de a nők számára a testiség csak ritkán „szükséglet”. Hiába tűnik egy lány lazának, az alkalmi szex csupán ritkán az, ami. Mivel a nők még az egyéjszakás kalandokhoz is alaposan megválogatják a partnerüket, az a férfi lesz a befutó, akivel hosszabb kapcsolatot is el tudnának képzelni. Mivel nem ez válik valóra, csak a szex egy ismeretlennel, néhány nappal később gyakran jelentkezik a megbánás. Ha ezt nem dolgozzák fel, akkor egyeseknél előfordulhat, hogy túl sokáig foglalkoznak azzal, hogy mit és miért tettek, vagy épp nem tettek egy-egy alkalommal. Ha ez a múlton való rágódás nem múlik el rövid időn belül, az krónikus stresszhez, szorongáshoz is vezethet, de nem ritka az sem, hogy valakinél depressziós tünetek jelentkeznek az önhibáztatás miatt. A túlzott stressz ugyanis erősíti a negatív gondolkodási mintázatokat, például a veszteség érzését és az önmagunkba, illetve a döntéseink helyességébe vetett hitünk csorbulását. Ez pedig tovább ronthatja az ember önértékelését.

Így juthatsz túl a megbánáson

Ahhoz, hogy az ember ne érezze sokáig rosszul magát egy egyéjszakás kaland, vagy annak visszautasítása után, érdemes kideríteni, hogy mi is az önsajnálat oka. Ezzel a módszerrel a következő alkalommal már megelőzhetők a negatív gondolatok.

Az alkalmi szexszel kapcsolatos megbánás egyik kiváltója a társadalmi és kulturális háttér, hiszen a nőket általában megbélyegzik, ha gyakran keverednek futó kalandokba, ez pedig hosszú távon komoly szorongást okozhat. Ahhoz, hogy gyorsan túllendüljünk a megbánáson, azt kell tudatosítani magunkban, hogy nem a szexuális élményeink tesznek minket azzá, akik vagyunk, nem ezek határoznak meg minket! Nem elhárítani kell a negatív érzelmeket, sokkal inkább alaposan átgondolni, hogy mit tanulhatunk belőlük. Fel kell mérni, hogy milyen pszichológiai szükségletre mutatnak rá esetünkben.

Ehhez az kell, hogy kizárjunk minden zavaró tényezőt, például mások véleményét, és csak saját magunkra, a belső hangunkra figyeljünk. Ha ez sikerül, akkor gondoljuk át a történteket, értsük meg saját motivációinkat, illetve azt, hogy mi váltotta ki bennünk a megbánást. Ekkor az is kiderül, hogy van-e valami valós alapja vagy sem a rossz érzéseknek. Ha végigmegyünk ezen az úton, nemcsak a helyükre kerülnek a dolgok, de az önelfogadásunk és önbecsülésünk is javulni fog.

Az alacsony önbecsülésnek feltűnő jelei vannak – melyek egyben okai is az állapotnak

Az önbecsülésünk nagyban függ a gyermekkorunktól, attól, hogy milyen családi közeg vett körül minket. Hasonlóan nagy hatással van rá az oktatási intézményekben eltöltött időszak, főleg a kamaszkor idején. A gyerekek, illetve a tinik ugyanis akkor kezdik kialakítani identitásukat, így igencsak befolyásolhatóak a szüleik és kortársaik által. Ha tehát ilyenkor például valakit kövérnek titulálnak, az akár egész életére kihathat és táplálkozási zavarokat is okozhat.  De lássuk, melyek a felnőttkori alacsony önbecsülés legfőbb jelei!

  • Az egyik tipikus jele az önbizalomhiánynak az, ha nem merünk kipróbálni új dolgokat a kudarctól való félelem miatt. Még akkor is hezitálunk, ha az újdonság megtapasztalása a javunkra válna, személyes fejlődésünket vagy a karrierünket szolgálná. Érdemes néha mégis belevágni, csak nyerhetünk rajta, ha mást nem, hát tapasztalatot!
  • A másik fő jele és oka az alacsony önértékelésnek, hogy mindig másokhoz mérjük magunkat. Manapság, a közösségi oldalak világában ebbe a helyzetbe sokan belecsúsznak, hiszen az influenszerek jelentős része különböző szépítő filtereket használ fotóin, amelyeken így tökéletesnek látszanak. De néha még a saját ismerőseink is olyannak mutatják az életüket, amilyen legfeljebb az álmaikban lehet. A legjobb, ha nem is foglalkozunk velük!
  • A harmadik, leggyakoribb jele az elégtelen önbizalomnak az, ha mindig azzal foglalkozunk, mit gondolnak és mondanak rólunk mások. Őszintén? Számít valamit is? Anyáinknak volt erre egy nagyon jó mondása: „ne azt nézzük, mit mondanak, hanem azt, hogy ki mondja”! Ha olyan ember fogalmaz meg velünk kapcsolatban véleményt, akinek számít a szava, akkor érdemes elgondolkodni rajta. Minden más csak alacsony önértékelést okozhat.
  • Az is biztos jele az alacsony fokú önbizalomnak, ha valaki nem tud nemet mondani, mert fél, hogy rossz benyomást kelt, illetve olyan dolgok miatt is bocsánatot kér, amelyekre nem is volt hatása. Ez a fajta önhibáztatás a lehető legpusztítóbb hatással van a személyiségre.
  • A felsoroltak mellett a már-már önostorozásba átcsapó túlzott önkritika, a saját érdekeink háttérbe szorítása, a túlzott visszahúzódás és saját igényeink háttérbe szorítása, tehát az érdekérvényesítés hiánya is azon jelek és okok közé tartozik, amelyeket minden alacsony önbecsülésű embernél tetten lehet érni.

Innen tudhatod, hogy egészséges az önbecsülésed

Egy igen egyszerű módon kiderítheted, hogy állsz az önbecsüléssel. Fontos, hogy ezen a téren egészséges szinten legyél, mert ennek segítségével tudod elérni a céljaid. Ezen kívül a megfelelő mértékű önbecsülés segít abban is, hogy egészséges határokat húzhass a kapcsolataidban és jóban legyél önmagaddal és másokkal is.

Válaszolj az alábbi kérdésekre! Ha a válaszod többségében IGEN, akkor egészséges önbecsüléssel rendelkezel!

  • Kerülöd a múlton való rágódást?
  • Ki tudod fejezni az igényeidet?
  • Ugyanolyan jónak tartod magad, mint másokat?
  • Magabiztos vagy?
  • Nemet tudsz mondani, ha akarsz?
  • Pozitív az életszemléleted?
  • Ismered és elfogadod az erősségeidet és a gyengeségeidet is?