Gyógyító tánc

Egy mozdulat olyan, akár egy pillanat, látszólag eltűnik, és nem marad más nyoma, csak az érzés, amit a mozdulat jelentett. Az izmaid azonban nem felejtenek. A tánc a mozgás legharmonikusabb, legkifejezőbb formája. Tánc közben megszűnik a külvilág, nem marad más, csak a zene és a mozgás.

Mozgás közben a figyelmet az egyes testrészekre irányítva mindenki megérezheti, hogy milyen csodálatos összhangban működik a talpától a feje búbjáig az egész teste. Teljes bizonyossággal meg lehet érezni, milyenmozdulatesne jól a lábnak, a csípőnek, a karnak, a törzsnek, a fejnek.
 
 
Határtalan örömöt, felszabadultságot, könnyedséget lehet átélni, ha táncol valaki. De a tánc nemcsak erre való. Az ősi kultúrákban még természetes volt, hogy a természeti erőket, az isteneket tánccal köszöntötték, a gyógyító táltosok, sámánok a táncot használták a betegségek legyőzésére. Napjainkban ismét kezd feléledni a tánc terápiás, gyógyító hatása.
 
Testi-lelki feszültségek
Minden betegség mögött lehet találni valamilyen lelki, érzelmi problémát, eltemetett régi sérelmeket, traumákat, el nem engedett veszteségeket. Napjaink rohanó életvitele, a munkahelyi, családi konfliktusok egyre halmozódó terhei, bizony,mély nyomot hagynak azemberen. A pszichés gondok ólomsúllyal nehezednek az egész testre. Nagyon jól látszik ez a testtartáson és a váll, a nyak, a gerinc betegségeiben. Ezek a feszültségek az izomzatban is jelentkeznek, észrevétlenül alakul ki a görcsös testtartás. Ennek számos következménye van: •fejfájás,
•magas vérnyomás,
•emésztőszervi problémák,
•mozgásszervi betegségek.
 
Hogyansegíthet a tánc?
•Tánc közben az izomzat egészen más, dinamikus mozgást végez, mint ami a napi szokásos rutin tevékenységekhez szükséges. Ezáltal az energia pályák (meridiánok) blokkjai oldódnak, a vér és nyirokkeringés normalizálódik.
•A
fizikai, élettani változásokon túl az érzelmi feszültségek, indulatok lecsendesednek, feloldódnak.
•Atáncterápiáscsoport-foglalkozásokon mindenki a saját ritmusában, érzései, gondolatai által vezetve mozog.
Nincsenek előírt, szabályosan végrehajtandó, ismétlődő gyakorlatok.
•A
zene ritmusára könnyedén, felszabadultan táncol mindenki.
•A csoport tagjaival való első találkozásra jellemző tartózkodás, feszengés észrevétlenül oldódik fel a közös táncok, beszélgetések alatt. A foglalkozások nemcsak a táncról szólnak. •Mozgás közben a figyelmet az egyes testrészekre irányítva mindenki megérezheti, hogy milyen csodálatos összhangban működik a talpától a feje búbjáig az egész teste. Teljes bizonyossággal meg lehet érezni, milyenmozdulatesne jól a lábnak, a csípőnek, a karnak, a törzsnek, a fejnek.
 
ÁLARCBAN JÁRUNK
 
„Ijesztő volt az egyik társamnak, hogy az igazi arcomat tartottam a kezemben, és valami maszkvolt az arcom helyén.
 
Andrea:
„A legnagyobb tapasztalat számomra az volt, amikor rádöbbentem, mennyire mást lát vagy érez az én szándékomból, cselekedeteimből a többi ember. Ez egy olyan alkalommal történt, amikor álarcokat készítettünk, és az volt a feladat, hogy mindenki vegye fel az álarcot. Én nem vettem fel, mert annyira jó volt, hogy álarc nélkül mutathatom meg magam, és nem kell elrejteni az érzéseimet, szabadon megjelenhet minden az arcomon. Közben táncoltunk, mindenféle zenére. Az álarcot a kezemben tartottam. Amikor leültünk a körben, és megbeszéltük a tapasztalatainkat, ez egyik csoporttársam elmondta: ijesztő volt számára, hogy az igazi arcomat tartottam a kezemben, és valami maszk volt az arcom helyén. Be kellett látnom, hiába próbálom megmutatni magamból azt, amit szeretnék, mindenki csak annyit vesz észre ebből, amennyit ő szeretne vagy képes látni. És ezért egyikünk sem hibás. A mindennapi életben sokszor emlékszem vissza erre a jelenetre olyankor, amikor viták, félreértések adódnak abból, ha valamit nem úgy tesznek a kollégáim vagy a családom tagjai, ahogy én elmondtam, vagy amire megkértem őket. Sokkal türelmesebb, és megértőbb leszek már velük, mert emlékeztetem magam arra, hogy mindenki a saját „szűrőjén” át lát vagy hall meg engem, és nem szándékosan tesznek keresztbe azzal, hogy máshogy csinálnak dolgokat, mint ahogy én gondolom.
 
Közösségi mozgás
Ahogy befelé a testre irányul a figyelem, a különböző betegségek, fájdalmak is tudatosodnak, előjöhetnek a kiváltó érzelmi okok, emlékek. Sokszor így derül ki, mi mindent hordoznak még tudat alatt az egyes szervek. Ezeknek az emlékeknek az elengedése, a rossz, negatív érzések átformálása tánc közben szinte észrevétlenül történik meg. A résztvevők nemcsak magukra, befelé figyelnek, hanem a csoport egészére is. A teremben mindenki érzékeli a többiekjelenlétét, mozgását. A csoportos gyakorlatok során fokozatosan kialakul egy egységes közös tánc, melyben mindenki egy ütemre mozdul, lélegzik. A csoport képes úgy mozogni, táncolni, mintha akkor és ott minden résztvevője egy emberként létezne. Szinte megáll az idő, észre sem lehet venni, hogy eltelt másfél-két óra.
 
SZÍNEK
 
„Csak a munkahelyemenlegyen fekete-fehér az életem.
 
Vali:
„Olyan munkahelyen dolgozom, ahol kötelezően fehér blúz és sötét szoknya a mindennapos viselet. A táncfoglalkozásokon gyakran használunk színes kendőket, selymeket, mintás anyagokat. Itt vettem észre, mennyire hiányoztak a ruhatáramból a színek. Még akkor is, ha nem dolgoztam: szürke, fehér, fekete ruhákat hordtam, még a fürdőruhám is fekete volt. Innentőlpróbálgattam, milyen más érzést adnak a színes ruhák, milyen hangulatot eredményeznek a különböző színek, és most már egyre jobban figyelek arra, hogy csak a munkahelyemen legyen fekete-fehér az életem.
 
Levezető egymásra figyelés
A foglalkozások végén mindig van lehetőségarra, hogy az ott megtapasztalt dolgokat bárki leírja, lerajzolja, elvigye magával vagy elmondja ás megossza a többiekkel is. A cél az, hogy a napi mókuskerékből kiszállva mindenki felfedezze önmagában a boldogságot, örömöt, nyugalmat és ráébredjen a saját értékeire.
A tánc mindenkinek ajánlható, nincs korhoz kötve, az ember képességei és lehetőségei szerint naponta akár otthon is táncolhat:önmagának.
 
KÖTELÉKEK
 
„Ha megállok, megnyugszom és várok egy kicsit, a megoldás is megszületik…“
 
Magda:
„Azegyik foglalkozáson a kötődésekkel, kötelékekkel foglalkoztunk. Használtunk egy nagy gombolyag fonalat, és ötletszerűen, zene és mozgás közben, egymásnak átadva „behálóztuk” magunkat. Végül, mindenki mindenkivel össze volt kötve, elég szorosan. Mozgás közben döbbentem rá két dologra:
Saját magam vagyok részese annak, hogy kötelékekbe, „gúzsba” vagyok kötve, hiszen én is aktívan részt vettem ennek kialakításában. Minél jobban és erőteljesen kapálóztam, hogy kiszabaduljak a hálóból, annál szorosabban tekeredett rám. Majd, amikor, feladtam a harcot, és egyszerűen csak megálltam, a többiek szépen leszedegették a köteleket, egyszerűen lehullott rólam az összes.
Innen a tapasztalat, hogy ha nagyon rosszul érzem magam egy szituációban, megkérdezem magamtól, mit is tettem annak érdekében, hogy ide jutottam? Aztán már nem is hibáztatok másokat azért a kátyúért, amibe magam juttattam. Ebből ered egy másik tapasztalat is, hogy ha megállok, megnyugszom és várok egy kicsit, a megoldás is megszületik, sokkal előbb, mintha erőnek erejével kapálózva szeretnék kikerülni a negatív helyzetből vagy állapotból.”

Herczeg Andrea
 
929e2733-b1f8-482f-b951-8f6363b071b2