Régen vérrel keverték, de műzliben is jó

Az amaránt a Föld egyik legősibb kultúrnövénye, amely tanúja volt az Azték és Inka birodalmak felvirágzásának és bukásának. Onnan származik, ahonnan a kukorica, a burgonya, a paprika, paradicsom és a bab érkeztek hozzánk. Amerika felfedezése előtt az ott élő népek számára alapvető táplálékforrás volt.

 

A kukoricával és a babbal együtt, akárcsak a gabonafélék a mai Európában. Tudatos termesztése 5-6000 éve kezdődött. Akkori fontosságát támasztja alá az a feljegyzés is miszerint Montezuma, az utolsó azték uralkodó, évente 5000 tonna kukoricát és 3700 tonna amaránt magot kapott ajándékba (adóba) alattvalóitól. Rajtuk kívül termesztették a maják, az inkák és más elő-kolumbiai népek is. A történelem során az amarántféléket zöld növényként és szemes terményként egyaránt fogyasztották. Az amarántmag őrleményét sütemények, kekszek, lepényfélék és kenyér készítéséhez egyaránt felhasználták.

 

A Maja és az Azték Birodalom vallási ünnepein az őrölt amarántmagot embervérrel keverve az istenek, illetve a különleges tiszteletben álló állatok alakját megformálva, vallási rítusok keretében fogyasztották el. A keresztény Európából érkező hódítók számára az amaránt barbár rituálék eszközének számított. A vallási rítusok megszűntetése végett Cortez 1519-ben betiltotta az amaránt termesztését. Az amaránt visszaszorult Dél- és Közép-Amerika eldugott hegyi falvaiba, ahol termesztésük sohasem szűnt meg, és itt vészelte át az „újra felfedezéséig” eltelt néhány száz esztendőt.

 

A 70-es évek közepén, az Egyesült Államokban John Robson inspirálására kezdődtek meg a kutatások. Napjainkban, Európában – főként Németországban és Ausztriában – termesztik és fogyasztják liszt és puffasztott amaránt formájában. Termesztési igényeit klímánk maximálisan kielégíti. Ellenállást mutat a legtöbb, a gabonaféléket veszélyeztető kártevővel szemben, így bio módon termeszthető.

 

Az amaránt táplálkozási jellemzői

 

A különböző amarántfajták magjainak átlagos fehérje-, zsír-, rost- és ásványianyag-, valamint az esszenciális aminosavak közül a lizintartalma (izomépítésben és regenerációban szerepet játszó aminosav) nagyobb, míg a szénhidráttartalma kisebb a hagyományos gabonaféléknél.

Szakirodalmi és hazai mérési adatok szerint az amarántmag lisztje a búzalisztnél kétszer-háromszor több lizint, ötször több vasat, hétszer több kalciumot, négyszer több cinket tartalmaz, s nagy a magnéziumtartalma is (Léder, 1998, Szőcs, 1995). Magnéziumtartalma azért is figyelemreméltó, mert a magnézium egyike azoknak az anyagoknak, amelyek az infarktus megelőzésében szerepet játszanak.

 

A vitaminok közül az amarántmag jó riboflavin-, niacin- és tokoferol forrás. Karotint nem, viszont a többi gabonafélétől eltérően aszkorbinsavat tartalmaz. A mag zsírtartalma az emberi szervezet számára előnyös telítetlen zsírsavakban gazdag. Az amarántmag fő szénhidrátkomponense a gabonafélékhez hasonlóan a keményítő. Keményítő tartalma révén alkalmas a kenyérsütésre. Az őrölt magot a búzaliszthez keverve 1:3 arányban   jó minőségű, kissé sötétebb színű, laza, kellemes ízű kenyér kapható.

 

Ugyancsak felhasználható teasütemények, kekszek, piskóta alapú termékek és pudingfélék készítéséhez. Az amarántőrleménnyel készített ételek és termékek, fehérje-, élelmirost- és ásványianyag tartalma mindig nagyobb, mint a kizárólag búzalisztből készített termékeké.

 

A boltokban már többféle amarántból készült élelmiszer kapható: amarántos tészta, amarántkenyér és pattogatott amaránt. A kipattogatott amarántmag igen kellemes, enyhén pörkölt ízű termék, kiválóan alkalmas reggeli müzlikhez adagolva, tejjel elkeverve. Jól használható húsok panírozásához is.