×

Figyelmeztetés

JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 62

Húsvéti hagyományok

Húsvét napja az 1582-ből származó egyházi szabályzat szerint a tavaszi holdtölte utáni első vasárnapra esik, március 22. és április 25-e közé. Ez az ünnepe napjainkban is megőrizte tavaszünnep jellegét, az ősi tavaszköszöntő népszokásokat, a termékenységgel kapcsolatos ünnepségeket, melyek mellett tovább él a keresztény ünnep gazdag szokásvilága.

 

Mit is jelent maga a szó, hogy húsvét? A negyvennapos böjti idő után csak a feltámadás ünnepén lehetett újra húst fogyasztani, húst venni magunkhoz. Ebből lett a húsvét, azaz a megszentelt ételek – melyek megvédtek a mértéktelenségtől – elfogyasztásával kezdődött újra a húsfogyasztás. Hagyomány, hogy a vasárnap délelőtti húsvéti nagymisére gondosan előkészített, kendővel letakart kosárral mentek a hívők a templomba, mely tartalmazott húsvéti sonkát, bárányt, kalácsot, tojást és bort. Hogy miért ezeket rakták a kosárba?

Nos a tojás az újjászületésnek, a termékenységnek legősibb jelképe, de sok helyen szerepelt mint szerencsét hozó amulett. Vagy azt a tojást, melyet a tyúk először tojt nagypénteken, varázsszerűnek tartották. A hiedelem szerint viszont, húsvét reggel egy tojáson átnézve meg lehet látni a benne táncoló bárányt. Jóslásra is használták, mert ha nagypéntek éjjelén feltörték, s egy pohár vízbe csurgatták, a formája megmutatta, milyen lesz a jövő évi termés. A tojás a családi összetartást is jelképezi. A hagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztani a húsvéti tojást, hogy ha valamikor eltévednének, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el, és hazataláljanak.


A hagyományos sonkát már szombat este, a böjt lezárásával megkezdik. Vasárnap a sonka mellé tojást, tormát fogyasztanak, melynek gonoszűző szerepe volt. Nagypéntek jellegzetes étele a korpából készült savanyúleves, de sok helyen ezen a napon kenyeret sütnek. A húsvéti sonkát sok helyen úgy eszik, hogy „csontot nem törnek” benne. Evése megvédi a földeken dolgozó embereket az ebéd utáni pihenőn, hogy ne másszon kígyó a szájukba. Sok helyen a sonka egy darab csontját a kémény füstjárójára akasztották, hogy megvédjék a házat a tűztől, vagy a rosszul termő fára akasztották, hogy bő termésű legyen a fa. A velőből betegségre kenőcsöt készítettek.

 

A húsvéti bárány Jézust mint áldozatot jelképezi, a bor pedig Krisztus vérét. A hagyomány szerint a juhászgazdák a húsvétkor leölt bárány vérével megkenték az ajtófélfát, hogy a gyermekeiket megvédjék a bajtól. A húsvét befejeztével az étel maradványait is megbecsülték. Volt, ahol az éget sebet kezelték vele, vagy verébkár ellen hintették a gabonaföldekre, máshol az aprójószággal etették meg.

 

Roston sült báránykaraj párolt vegyes körettel

 

Hozzávalók:

A körethez: 20 dkg újhagyma, 20 dkg kaliforniai paprika, 20 dkg sárgarépa, 20 dkg zöldborsó, 2 dl olívaolaj, 2 dl fehérbor, zsálya, rozmaring, kakukkfű.


Elkészítése: Megtisztítjuk a zöldségeket, vékony csíkokra vágjuk. Serpenyőben kevés olívaolajon a csíkokra vágott zöldségeket, a zöldborsót megfuttatjuk, kevés borban megsózva pároljuk. Kevés borssal ízesítjük.


A húshoz: 8 szelet báránykaraj, 2 evőkanál mustármag, fekete bors, 5-6 gerezd fokhagyma, olívaolaj, só, rozmaring.


Elkészítése:   A karajszeletekről a faggyús részeket eltávolítjuk. A mustármagot és a borsot finomra őröljük, a fokhagymát áttörjük, összekeverjük, melyet a húsba dörzsölünk, megsózzuk, a felaprított rozmaringgal megszórjuk. A serpenyőt olívaolajjal kikenjük, és a hússzeletek mindkét oldalát jól átsütjük.