×

Figyelmeztetés

JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 62

Halálos divat

A XXI. szá­zad­ban a táp­lá­lék­fel­vé­tel, az evés za­va­rai már jól is­mer­tek, s ezt ko­runk egyik jel­lem­ző prob­lé­má­ja­ként tart­ják szá­mon, amely el­ső­sor­ban a nő­ket érin­ti.

 

Az ét­ke­zé­si za­va­rok két fő for­má­ja, a kó­ros le­so­vá­nyo­dás­sal já­ró anorexia (tel­jes or­vo­si ne­vén anorexia nervosa, mely ide­ges ét­vágy­hi­ányt je­lent), és a túl­evé­si-ön­hány­ta­tá­si cik­lu­sok­kal le­ír­ha­tó bulimia (az­az bulimia nervosa). A szó ma­ga „ökör­ét­vágy”-at je­lent, de ta­lá­lóbb meg­ha­tá­ro­zás a far­kas­éh­ség.
A bulimia „di­va­tos” za­var­rá vált, eb­ben sze­re­pe van azok­nak a mo­dell­nyúj­tó sze­mé­lyi­sé­gek­nek is, akik ez­zel a kór­kép­pel küsz­köd­tek. Leg­is­mer­tebb kö­zü­lük La­dy Di­a­na volt, aki nem csi­nált tit­kot bulimiájából (az 1993-ban Lon­don­ban ren­de­zett evés­za­var-kong­res­­szust ő nyi­tot­ta meg, szim­pa­ti­kus meg­ha­tott­ság­gal em­lít­ve sa­ját, mú­ló­fél­ben lé­vő be­teg­sé­gét). E fur­csa za­var meg­le­he­tő­sen gya­ko­ri, a fi­a­tal nők mint­egy 1 szá­za­lé­kát érin­ti. A ki­fej­lett kór­kép mel­lett sok fi­a­tal ren­del­ke­zik a bulimia egy-egy tü­ne­té­vel. Egyes fel­mé­ré­sek sze­rint az egye­te­mis­ta nők fe­le, rend­sze­re­sen kop­lal vagy has­haj­tó­zik, töb­ben pe­dig hány­tat­ják ma­gu­kat. Ko­ráb­ban azt hit­ték, hogy a bulimia csak Nyu­ga­ton for­dul elő (ezt fe­jez­né ki a 3W: white wes­tern women, az­az fe­hér nyu­ga­ti nők kö­ré­ben). Ki­de­rült azon­ban, hogy Ke­let-Eu­ró­pá­ban is jel­lem­ző, ha­zánk­ban pél­dá­ul a nyu­ga­ti ada­tok­kal azo­nos gya­ko­ri­ság­gal. El­ső­sor­ban fi­a­tal nők be­teg­sé­gé­ről van szó, a fér­fi­ak mint­egy tíz­szer rit­káb­ban be­teg­sze­nek meg. En­nek leg­in­kább tár­sa­dal­mi-kul­tu­rá­lis okai le­het­nek, mert a nők­re szin­te rá­kény­sze­rí­tik a kar­csú­ság ide­ál­ját.
A bulimia gyak­ran rejt­ve ma­rad, mert az „ál­do­zat” nem tart­ja ma­gát be­teg­nek, nem for­dul or­vos­hoz. Nem egy olyan be­teg­gel ta­lál­koz­ha­tunk ma­nap­ság is, aki­nek bulimiás tü­ne­tei 15-20 év­re nyúl­nak visz­­sza, s fér­jük sem tud a há­nyá­sok­ról.

Néz­zük a kór­kép „szab­vá­nyos” or­vo­si is­mér­ve­it:

  • Fa­lá­si ro­ha­mok je­lent­kez­nek.
  • A hí­zás el­ke­rü­lé­sé­re, kü­lön­bö­ző ma­ni­pu­lá­ci­ó­kat al­kal­maz a be­teg: leg­gyak­rab­ban ön­hány­ta­tás, vagy túl­zott has­haj­tó­hasz­ná­lat, ext­rém test­edzés, kop­la­lás jön szó­ba.
  • Sú­lyo­sabb ese­tek­ben, he­ten­te leg­alább két fa­lás­ro­ham for­dul elő.
  • Ál­lan­dó ag­go­dal­mas­ko­dás jel­lem­zi a be­te­get, a test­sú­lya és alakja miatt.
A bulimia ál­ta­lá­ban nor­má­lis test­súl­­lyal jár, de kö­vér­ség­gel és so­vány­ság­gal (anorexiával is) egy­aránt tár­sul­hat. A kö­vér bulimiások ál­ta­lá­ban has­haj­tóz­nak. Né­ha társ­be­teg­sé­gek­kel, más vi­sel­ke­dés­za­va­rok­kal együtt je­lent­ke­zik a kór­kép: in­du­lat­ki­tö­ré­sek, ön­gyil­kos­sá­gi gon­do­la­tok vagy kí­sé r­le­tek, ön­seb­zé­sek, al­ko­ho­li­zá­lás, lop­ko­dás for­dul elő. Mi­vel az ön­hány­ta­tá­sok so­rán a gyo­mor­sav a fog­zo­mánc bel­ső fel­szí­nét erő­sen ron­gál­ja, nem­rit­kán fog­or­vos ál­la­pít­ja meg a za­vart az ön­hány­ta­tás el­tit­ko­lá­sa­kor is. Ha egy egye­te­mis­ta ko­rú lány igen le­rom­lott bel­ső fog­zo­mánc­cal megy fog­or­vo­sá­hoz, a leg­va­ló­szí­nűbb di­ag­nó­zis a bulimia. A há­nyás ve­szé­lyes, mert ál­ta­la az érin­tett, ká­li­um­io­no­kat ve­szít, ami élet­ve­szé­lyes szív­rit­mus­za­var­ok for­rá­sa le­het.

Mi okoz­za a bulimiát?
Több­fé­le té­nye­ző sze­re­pel­het az okok kö­zött. Van­nak haj­la­mo­sí­tó fak­to­rok (pél­dá­ul gyer­mek­ko­ri kö­vér­ség, a csa­lád­ban elő­for­du­ló ha­son­ló za­va­rok, vagy a fen­tebb em­lí­tett kar­csú­ság-ide­ál sze­re­pe), van­nak to­váb­bá ki­vál­tó té­nye­zők (pél­dá­ul csa­lá­di fe­szült­sé­gek: az apa al­ko­ho­li­zá­lá­sa, vá­lá­si fe­nye­ge­tett­ség stb., vagy a sze­xu­a­li­tás ku­dar­cai, sze­xu­á­lis zak­la­tás), s be­teg­ség­fenn­tar­tó té­nye­zők­ről is be­szé­lünk, ame­lyek sta­bi­li­zál­ják a ki­ala­kult za­vart. A sze­xu­a­li­tás gond­jai igen gya­ko­ri­ak bulimiások kö­zött; a két alap­ve­tő ösz­tön, az evés és a sze­xu­a­li­tás igen kö­zel áll egy­más­hoz.

Van se­gít­ség!
A bulimia ke­ze­lé­sé­ben az el­ső és sok­szor egy­ál­ta­lán nem kön­­nyű lé­pés, a be­te­gek meg­ta­lá­lá­sa, a rej­tett za­var­ban szen­ve­dők fel­ku­ta­tá­sa. A kö­vet­ke­ző lé­pés an­nak el­fo­gad­ta­tá­sa a be­teg­gel, hogy ke­ze­lés­re van szük­sé­ge. Ez ál­ta­lá­ban a csa­lád fel­ada­ta, hi­szen a be­teg – a kór­ké­pek lé­nye­gé­ből fa­ka­dó­an - nem min­dig ké­pes re­á­li­san meg­ítél­ni, hogy ál­la­po­ta men­­nyi­re sú­lyos. Az eny­hébb za­va­rok ke­ze­lé­se já­ró­be­teg-el­lá­tás for­má­já­ban is si­ke­res le­het, de ha na­pon­ta több fa­lás­ro­ham-ön­hány­ta­tás for­dul elő, ak­kor a to­váb­bi koc­ká­za­tok el­ke­rü­lé­se ér­de­ké­ben, kór­há­zi fel­vé­tel szük­sé­ges.
A ke­ze­lés­ben gyógy­sze­rek­nek – leg­in­kább de­presszió el­le­ni ké­szít­mé­nyek­nek – és a pszi­cho­ló­gi­ai ala­po­kon mű­kö­dő pszi­cho­te­rá­pi­ák­nak egy­aránt sze­re­pük van. Több pszi­cho­te­rá­pi­ás mód­szer is al­kal­maz­ha­tó a tü­ne­tek meg­fé­ke­zé­sé­re. Ki­emel­ke­dő a csa­lá­di meg­be­szé­lé­sek je­len­tő­sé­ge, mert az evés­sel kap­cso­la­tos tü­ne­tek igen gyak­ran a csa­lá­don be­lü­li in­du­la­tok ki­fe­je­ző­dé­sei. Igen lé­nye­ges a tü­ne­tek „je­len­té­sé­nek”, tu­dat­ta­lan cél­já­nak meg­fej­té­se (ez a pszi­cho­a­na­lí­zis­ből ki­nö­vő mód­sze­rek egyik cél­ja).
Az evés­sel kap­cso­la­tos szo­ká­sok, gon­do­la­tok új­ra­for­má­lá­sá­val, „új­ra­ta­nu­lá­sá­val” dol­go­zó mód­sze­rek (vi­sel­ke­dés­te­rá­pi­ák) is ha­té­ko­nyak. Sok­szor a cso­port­te­rá­pi­ák is ered­mén­­nyel jár­nak. A hip­nó­zis is hasz­nos le­het, mert a bulimiások fo­ko­zot­tab­ban fo­gé­ko­nyak er­re a meg­vál­to­zott tu­dat­ál­la­pot­tal mű­kö­dő mód­szer­re – ami nem cso­da, hi­szen tü­ne­te­ik, túl­evé­se­ik is né­mi­leg „transz-ál­la­pot­ban” zaj­la­nak le. A ke­ze­lés min­den for­má­já­ban, a ke­ze­lő­vel va­ló fo­lya­ma­tos együtt­mű­kö­dés és a csa­lád be­vo­ná­sa lé­nye­ges. Igen fon­tos, hogy ha bulimiást ta­lá­lunk a kör­nye­ze­tünk­ben, pszi­chi­á­ter­hez ke­rül­jön, mert meg­fe­le­lő ke­ze­lés­sel jó ered­mé­nyek­re szá­mít­ha­tunk.
Dr. Túry Fe­renc
egye­te­mi do­cens
Sem­mel­we­is Egye­tem Ma­ga­tar­tás­tu­do­má­nyi In­té­ze­te