Gondoltál már arra, hogy hány darab tárgyad van otthon? Elrémültél attól, amikor egy tanácsot olvastál arról, hogy a ruháid számát száz alá kellene szorítanod, aztán rájöttél, hogy tényleg több van ennél a szekrényedben? Tudtad, hogy a felhalmozott tárgyak legfeljebb ideig-óráig töltenek el boldogsággal? És azt, hogy mára önálló pszichiátriai kórképként kezelik a gyűjtögetést, felhalmozást? Sokan vannak, akik már tudatában vannak ezeknek a tényeknek, és azok is, akik az új trendet, a minimalizmust állítják maguk elé példaként, és nem az újabb és újabb dolgoktól várják az elégedettséget, hanem egyszerűsíteni szeretnének. A feladat nem könnyű, hiszen a reklámok, közösségi oldalak, lényegében az egész világ azzal az ideával bombáz minket, hogy a megszerzett dolgok tesznek majd szebbé, sikeresebbé, egészségesebbé és csinosabbá. A vásárlások, beszerzések alapja sokszor egyáltalán nem a logika és a szükséglet, hanem egészen más. És akkor még nem beszéltünk azokról a tárgyakról, amelyeket kaptunk, örököltünk, stb. Ami már megvan, attól talán még nehezebb megválni, mint nem megszerezni valami újat. A tárgyaink megtestesítik az emlékeinket, reményeinket és álmainkat, a magunkról alkotott képünket, és azt, akivé válni szeretnénk. Ezért ha megszabadulunk tőlük, az olyan lehet, mint a bukásunk elismerése. Mint amikor kidobod a rád nem jövő skinny farmert, amit tényleg nem vettél fel évek óta – hiszen így elismered, hogy nem fogsz már beleférni.

Miért nem dobod ki?
A dolgoktól való megválást komoly érzelmek terhelik, közülük is legerősebb a félelem, a vereség elismerése. Bűntudatunk van a rá költött pénz miatt. Félünk, hogy megbánjuk, félünk, hogy megbántunk valakit, ha megszabadulunk a tőle kapott tárgyaktól. Félünk a hozzá fűződő szeretet miatt. Ezek az érzelmek képesek annyira lebénítani, hogy nem tudunk döntéseket hozni a selejtezés során.

Amikor már stresszelnek a tárgyak
Egy idő után, ha elérünk a halogatás egy fokára, szinte biztos, hogy stresszt fognak okozni a tárgyak, az általuk okozott helyszűke, kényelmetlen lesz a velük való élet. Van, aki ezért nem szereti az otthonát, hiszen nem csak a fizikai helyhiány, hanem a döntésképtelenség és a halogatás is kellemetlenséget okoz neki. Amikor már tudod, hogy lépned kellene, de nem lépsz, az érzelmi stresszt hoz létre.

Miért jó a selejtezés?
Mert a házimunka mennyisége akár a töredékére is csökkenhet.
Mert a lakókörnyezeted sokkal egészségesebbé válik.
Mert utána mindent azonnal megtalálsz, és reggel nem telik olyan sok időbe kiválasztani, mit is vegyél fel.
Mert jobban érzed magad otthon.
Mert a gondolataid is jobban áramlanak egy nyugodt, letisztult környezetben.
Mert az állandó vásárlásról és gyűjtögetésről való leszokással a környezetnek és a pénztárcádnak is jót teszel.
Mert a munkahelyeden is jobban tudsz gondolkodni tiszta asztal és rendezett számítógép mellett.

A gyűjtögetés tényleg stresszt okoz!
MRI és más vizsgálatok is igazolták, hogy a túl sok összegyűjtött tárgy és zsúfolt környezet negatívan befolyásolja az agy koncentrációs és információ feldolgozási képességét. E mellett hatással van az önbecsülésre (a reklámok ígéretével ellentétben negatív hatással…) és a hangulatra is – ráadásul a nőkre még erőteljesebben, talán mert ők nagyobb felelősséget éreznek az otthon állapotáért – és ez még akkor is igaz, ha nem ők, hanem a párjuk gyűjtötte össze a felesleges holmikat. A túl sok holmi éppen úgy működik, mint a multitasking, vagyis amikor egyszerre több dolgot próbálsz csinálni. Ma már tudjuk, hogy ez a sokáig dicsőített módszer valójában rontja a hatékonyságot, és túlterheli az érzékeket, stresszt vált ki és a kreativitást is csökkenti. A zsúfoltság elrabolja a mentális energiádat, fáradttá, szorongóvá tesz, nem enged koncentrálni, és elvonja a figyelmed a fontos dolgokról.

Miért szereti az agyunk a rendet?
A kisebb káosz még jól is eshet, de az emberi agy inkább a rendezett környezetben érzi jól magát. Ennek oka, hogy ilyenkor kisebb energiával kell dolgoznia, nyugodtabb, energikusabb, koncentráltabb – nem véletlen, hogy a selejtezés sokszor egy első lépés ahhoz, hogy az életünket is rendezettebb mederbe tereljük. Sokan tapasztalják, hogy az elszánás és a kemény munka után, a letisztult környezetben képesek lefogyni, felhagyni rossz szokásaikkal, és elengedni esetleges mérgező kapcsolataikat!

Szabadulj meg!
A selejtezés van, akinek könnyen megy, van, akinek kifejezetten nehéz. Sok oka van ennek, de ha nem pszichés betegség kötődik hozzá, akkor bárki meg tudja tanulni, és megtalálni a hozzá vezető, neki legjobb utat. Nem véletlen, hogy Marie Kondo módszere is annyi követőre lelt, de nem biztos, hogy mindenkinek az ő útjára kell lépnie. A legtöbb szakértő szerint a lakásban érdemes területenként kezdeni a pakolást, mindig egy-egy kisebb részen rendet rakva és selejtezve (tehát nem átrakva a holmit egy másik szobába). Ha sikerült megteremteni a rendet mindenhol, akkor már csak arra kell figyelni, hogy ne termelődjön újra a probléma – vagyis nem felhalmozni, átgondoltan beszerezni a dolgokat, és bizonyos időközönként újra selejtezni.

Jó módszert keresel? Nem tudod, hogyan kezdj bele? Kövesd ötlépéses tervünket!
Alapfelszerelésként szerezz be sok dobozt és szemeteszsákot, majd állíts be egy időzítőt a lelkiállapotodtól függően 30 vagy 60 perces időtartamra: ilyen adagokban fogsz haladni, közte pihenőkkel, hogy megakadályozd az idő előtti kimerülést, amit nem csak a pakolás, de a döntések meghozatala és az érzelmi teher is okoz.
Ezek után csoportosítsd a holmikat a következő kategóriákba:
• Marad – Ezeket használod, örömet okoznak, szereted őket, és nem csak porfogók
• Elad – Ha még jó állapotú, és másnak hasznos lehet, akár el is adhatsz egyes dolgokat
• Elajándékoz – Tudsz valakit, akinek kellene? Esetleg van egy jótékonysági szervezet vagy gyűjtőpont, ahol olyanhoz juthat, aki hasznát veszi? Ma már adományboltokba is beadhatod a felesleges dolgokat
• Szemét – Bizony, meg fogsz lepődni, mennyi olyan dolog van körülötted, amivel mást már nemigen lehet kezdeni
• Bizonytalan – Nem tudod azonnal eldönteni? Ne hagyd, hogy feltartson, tedd félre, és majd később döntesz. Csak arra figyelj, hogy ez maradjon egy kicsi kupac!
Egy léleknyugtató tipp: amikor valamitől megválsz, gondolj arra, hogy nem tartod meg félelemből, hanem hálás vagy, hogy odaadhatod valakinek, aki vágyik rá, vagy egyszerűen azért, mert energiát és helyet szabadítottál fel magad számára. A hála pedig hatékonyan csökkenti a stresszt!