×

Figyelmeztetés

JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 62

Vonzó, mint a tiltott gyümölcs

Minden sportot kipróbált Piringer Patrícia, a TV2 Megatánc című műsorának műsorvezetője, azokat különösen, amiket nem lett volna szabad. Miért? Talán mert ami tilos, az olyan jó, mint a tiltott gyümölcs.“Úgy gondoltam, otthon nem unatkozhatom, ki kell találni megint valami mást, alapjaiban újat.”

 

MAJDNEM KÉNYSZERNYUGALOM

“Nem lehet tovább kockáztatni!”

 

- A Balettintézetbe jártál, és akik azt elvégezték, akkora szenvedélyt éreztek a lábukban, hogy tánc nélkül, ki tudja, hogyan jártak volna… Te miért nem lettél végül balettművész?

- Volt egy időszak, amikor kipróbálhattam magam ezen a területen is, az Operaház Balettkarának táncosa voltam. Aztán spannoltam magam, valami újat akartam, mehetnékem támadt, és dobbantottam. Ausztriában léptem fel musicalekben.

 

- Ez is abbamaradt.

- Ennek nem azért lett vége, mert új kihívásokat kerestem, hanem egy szimpla kis sportsérülés miatt. Porckopás lett a térdemben. Egy osztrák kórházban megvizsgáltak, de nem tudtam olyan szinten németül, hogy megértsem, mi a baj, a színházban angolul beszéltünk. Végül kerítettek egy angolul is beszélő osztrák orvost, aki elmagyarázta, ha tovább táncolok, annak komoly következményei lehetnek. Meg kell operálni a térdemet. A műtét után viszont egy év rehabilitációnak kell következnie, oda kell figyelnem a lábamra, nem lehet tovább kockáztatni. Elgondolkoztam, akkor velem mi lesz?

 

- Kibírod-e a kényszernyugalmat?

- Úgy gondoltam, otthon nem unatkozhatom, ki kell találni megint valami mást, alapjaiban újat. Akkor már két diplomám volt, az Iparművészeti Főiskolát is elvégeztem, gondoltam, túlzás lenne hozzátenni a Színművészeti Egyetemet, épp elég volt az, hogy filozófiából írtam a szakdolgozatomat. Viszont a tévézést viszonylag komolyan lehetne venni. …akkoriban kerestek műsorvezetőket a VIVA TV-hez, és elmentem a castingra. Sikerült. Örültem – perszehogy! -, de elbizonytalanodtam mégis.

 

- Miért?

- Mert két évre szóló szerződést tettek elém, hogy írjam alá.

 

- Más ujjongott volna! Neked ez túl sok volt?

- Túl hosszú távra szólt. Nem szeretem lezárni a dolgokat, a helyzeteket, beszűkíteni magamat. Dehát volt ebben valami sorsszerűség, mint mondjuk a porckopásban. Illetve abban, hogy végül nem is volt szó egy éves rehabilitációról, hisz műtét se volt.

 

BÉRES ALEXANDRA ÉDESAPJA

“Tüdőgyulladást kaptam. A nyár közepén”

 

- Hogyan úsztad meg a műtétet?

- Béres Alexandra édesapja műtötte volna a térdemet, de amikor sorra kerültem, tüdőgyulladást kaptam. A nyár közepén.

 

- Kérhettél volna másik időpontot. Igaz, az túl evidens lett volna.

- Hát, nem kértem. Így azóta sem műtöttek meg.

 

- És mi lett akkor a tánccal?

- Leálltam.

 

- A sporttal?

- Futni sem futhatok. Maradt az úszás. És bár nem lenne szabad, síelek.

 

-Amikor még művészien balettoztál, már akkor is síeltél? A balettosoknak a sérülések miatt ez tilos.

- Az volt, tilos lett volna. De én kicsit szabálytalan vagyok, és nem csak síelni mentünk, hanem a húgommal görkoriztunk is, vadul. Na, utóbbiról tényleg szó sem lehet. Ahelyett is úszom. Olyan jól úsztam valamikor, hogy a Honvéd leigazolt sportolója voltam.

 

- Nem hiányzik az igazán intenzív mozgás - a színpadi tánc, vagy a versenyszintű úszás? Egy ilyen energikus, csapongó lánynak, akit biztosan nem lehetne székben ücsörögve, unatkozáson kapni….

- Az intenzív mozgás helyett kitaláltam valami mást: táplálkozás- és wellnessfüggő lettem. Mivel nincs időm, és nem is szabad hetente háromszor egy héten mondjuk mindent átmozgató fitneszedzésre, vagy aerobik órára mennem, az aktív pihenés megszállottja lettem. Rengeteget kirándulunk a barátokkal, és a kirándulásokat wellness hotelekben való relaxálással kötjük össze. Imádom az infraszaunát például, és az is igaz, hogy még masszázsfüggő is vagyok.

 

MASSZÁZSFÜGGÉS

“Miközben masszíroz, olyan, mintha körbetáncolna”

 

- Milyen masszázst szeretsz?

- Mindegyiket. Kipróbáltam én az összeset! A sportmasszázst, a svédet, a gyógynövényest, de a csontkovácsok is nagy kedvenceim. Melyiket kedvelem a legjobban? A maurit… például.

 

- Az milyen?

- Ez egy ázsiai típusú masszázs, a masszőr, miközben masszíroz, olyan, mintha körbetáncolna.

 

- Szóval, valami kapcsolat mégis maradt a tánccal…

- …ez a masszázs különösen nagy fizikai munkát követel meg a masszőrtől, aki a teljes karját felhasználva dolgozik. A könyökét, az ujjait, a csuklóját, a karja felső részét is munkára fogja. De a shiatsu masszázs is szuper.

 

- Miért?

- Bár nagyon nagy fájdalommal jár, megszenveded, a letapadásokat, a nyirokrendszert ujjal, keményen kitapogatják, megnyomkodják, szinte sírsz, olyan. De ha vége? Az csodálatos. Maga a gyönyörűség.

 

- Mert vége a fájdalomnak végre?

- Nem, nem attól, hanem olyan felfrissülést érzel, ami nem sok mindenhez hasonlítható.

 

 

A PÁROSTÁNC HALÁLA

“Biztosan lassúztunk már…”

 

- És mi lett a tánccal?

- Nézem.

 

- Ennyi?

- Csak.

 

- És a kedveseddel sem táncolsz?

- Nem. De biztosan lassúztunk már. Szerintem a tánc szerepe az életünkben megváltozott. Nem ketten táncolunk, nem a páros táncé a főszerep, hanem csoportban, baráti társaságban tesszük.

 

- Nem hiányzik kicsit sem?

- Annyi más van! Én nem vagyok az a szomorkodós típus. Hiszek a sorsszerűségben. Ha ez így lett, akkor ebben a helyzetben a legjobbat igyekszem észrevenni, kihozni belőle, és annak örülni.

 

- Biztosan nem sokszor csalódsz.

- … mert semminek nem szoktam előre örülni. Ha biztosan megvan, akkor persze, igen! De volt olyan is, hogy csalódtam, ám ha ez megesik, akkor nem nézek vissza, hanem egy megoldandó feladatként értékelem a helyzetet, és nem nyalogatom a sebeket, hanem azonnal a megoldásokon töröm a fejemet.

 

- Erős nő lehetsz, közben kiszámíthatatlan is. Hogyan viszonyul ehhez “a” férfi?

- Az nem érdekel. Ha páromat - aki civil -, zavarja az én exhibicionizmusom, keressen magának valamit, amiben kiélheti a saját exhibicionizmusát.

 

- Szeretsz szerepelni? A balettben, a musicalekben és a tévézésben az a közös, ha nagyon különböznek is, hogy közönség előtt zajlik. Fontos a közönség. Anélkül hiábavaló az egész.

- Nem azért “tévézem”, mert ezzel ismertséget szerzek-szerezhetek magamnak. Egyszerűen azért csinálom, mert ez az, amit perpillanat kedvelek, és a feladat izgalommal tölt el. Az ismertség az vele jár.

 

- Érzed már, hogy egy kis tévéből egy nagy nézettségű tévétársasághoz szökkentél át?

- A sajtó megnövekedett érdeklődésén kívül egyelőre nem. Meglátjuk…

 

FINOM ÉS JÓ

“A maximum súlyomat elértem”

 

- Most mit csinálsz majd, ha ennek a beszélgetésnek vége?

- Főzök. A konyhának ugyanis mindkét oldalát kedvelem. Azt is, ha étterembe megyünk, és nekem főznek, és azt is, ha én vagyok a szakács, és kísérletezhetek.

 

- Igaz, mondtad, táplálkozásfüggő is vagy.

- Szerencsére nem hízom, a balettos korszakomhoz képest legfeljebb 4-5 kiló lehet rajtam. Persze, tudom, a maximum súlyomat elértem, most 28 éves vagyok, de ha megy az idő, tennem kell majd azért, hogy az alakom ilyen maradjon.

 

- Tehát fogyókúrázni még nem kellett neked sosem?

- Nem. Jól érzem magam. Ez attól is van, mert egyfelől feszíteni kell a testet, kapni kell tőle, ki kell használni, másrészt adni is kell neki, kényeztetni kell, wellnesszel, ételekkel. Tehát: feszítés - nyújtás!

 

- Milyen étkekkel kényezteted?

-Nem eszem gyorséttermekben. SOHA! Nem eszem műanyag kajákat. Nem eszem üveges ételeket. Cukor helyett kizárólag mézet használok. Ezeken kívül mindent szeretek, mindent szabad, ami finom és jó.

 

Kovács Boglárka