A klimax elkerülhetetlen – de nem elviselhetetlen

klimax3l

Előbb-utóbb minden nő életében beköszönt a klimax, vagyis a változó kor ideje. A rettegéssel vált átalakulás valóban kellemetlen lehet, de már korábban is tehetsz azért, hogy ne viseljen meg annyira. Haris Éva egészségtanár, hormontanácsadó saját tapasztalatait osztotta meg velünk.

Cecelia Ahern Ír származású írónő szavai zakatolnak mostanában a fejemben: „A korosodó nőket mintegy kiírják a világból. Ők már nem láthatók a filmekben, a divatmagazinokban, és a tévében is csak délelőttönként meg kora délután. A testi funkciók leépülését illusztrálják velük, meg mindenféle nyavalyákat. No meg kegyszereket, hogy harcoljanak az öregedés ellen, mintha az ellen harcolni kéne.” Vannak dolgok, amik megtörténnek velünk, de nem beszélünk róluk, és ilyen a klimax, a változó kor is.

Amikor már fiatal korban borul a rendszer
A női szervezetben egy havonta ciklikusan működő hormonegyensúly alakítja ki a fiziológiás létet. Sajnos egészségtanárként és hormontanácsadóként alig találkozom olyan nővel, aki hormonálisan jól működik. Az életvitelünk, a nagyon gyenge minőségű táplálékaink, a rengeteg fito-, és xenoösztrogén már szinte a pubertás korban felborítja ezt a nagyszerű, ám igen sérülékeny rendszert. A megoldás a mai európai medicinában sokszor a tüneti kezelés, vagyis a fogamzásgátló tabletták. Számtalanszor hallom a vendégeimtől, hogy 18-19 évesen kezdtek el fogamzásgátlót szedni a menstruációs panaszaikra. Tökéletesen elfedi a tüneteket, de ugye senki nem gondolja, hogy közben a szervezet – a hormon egyensúlytalanság – helyreáll? 10-15 év gyógyszerszedés után - legtöbbször mikor előtérbe kerül a babaprojekt – miután a csoda nem történt meg, súlyos vérzési rendellenességek, vagy anovuláció, de legtöbb esetben meddőség marad a következmény. Hormonkezelések, inszemináció, lombik, kudarcok, stressz és elkeseredettség. Aztán a fiatalon már szétesett hormonrendszer egyszer csak hanyatlásnak indul, elfárad, megöregszik.

klimax1Mi történik a klimaxban?
A női reprodukciós időszak a nemi éréstől (kb. 10-12 éves kor) 45-50 éves korig tartó időszak, ezt követően rövidül a peteérés és a ciklusok is. A klimax hossza 5 -15 év között változhat. Kimerül a petefészek, elmarad a menzesz és jönnek a tünetek: hőhullám, ingerlékenység, libidó csökkenés, kivörösödés, éjjeli verejtékezés, depresszió, hízás, alvászavarok. Az ok nagyon egyszerű: a hormonegyensúly felborul, a szervezetben lecsökken az ösztrogén szintje, és eltűnik a progeszteron.
HORMONOK TÁNCA
• Ösztrogén
Több mint 20 ösztrogént azonosítottak, de mindössze a 17 β-ösztradiolt (E2) és az ösztriolt (E3) határozták meg a klinikai laborban. Az E2 a leghatékonyabb ösztrogén, szinte kizárólag a petefészekben termelődik, neki köszönhetjük, hogy nők vagyunk. A terhesség alatt az ösztrogén szintézis megváltozik. A méhlepény válik a fő ösztrogén bioszintetizáló szervé, és a fő ösztrogén az ösztriol lesz, ennek szintje mennyiségileg nagyságrendekkel megugrik. Közvetlen adatok igazolják, hogy a posztmenopauza idején is folyamatos és jelentős ösztrogéntermelés zajlik a zsírszövetben, az emlőben, a vesében és a bőrben, tehát amikor a petefészek kimerül, nem marad más nekünk, csak az ösztriol (E1). Viszont az ösztriolnak vannak veszélyes metabolitjai (bomlástermékei), de erről még később lesz szó.
• Progeszteron
Az a hormon egy természetes antiösztrogén, ami a petefészekben és kis mennyiségben a mellékvesékben termelődik. A ciklus második felében van jelen, peteérés után termelődik. Az érett tüsző az ovuláció után sárgatestté alakul, ez termeli a progeszteront. Tehát ha nincs ovuláció, nincs progeszteron! Nem árt tudni, hogy könnyen kiürül a szervezetből, és stressz hatására a termelődő kortizol (stressz hormon) blokkolja hatását. Az egyensúly fenntartása érdekében napi 20 mg-ot kell, egy egészséges nő petefészkének termelnie ovuláció és menstruáció között (14 napon át).

Amikor beüt a változás
48 éves leszek a nyáron, azt hiszem, életem legjobb éveit élem, stabil vagyok anyagilag, lelkileg, szeretem a munkám, a barátaim adják a legbiztosabb támogató közegem, élnek és egészségesek a szüleim, tökéletes a viszonyom a testvéremmel és kiválóan érzem magam… és akkor egyszer csak beütött a klimax. Először a hangulatingadozás lett a domináns tünet. Reggel előfordult, hogy mosolyogva kipattantam az ágyból, a következő nap meg a síráshoz közel ébredtem, kimászni se nagyon volt kedvem. Sokszor napközben is egyik pillanatról a másikra mély depresszióba estem, és legszívesebben elrejtőztem volna egy lakatlan szigetre. Rettentően ijesztő volt, hogy a munkámat is kezdtem megutálni.
A lelki tünetek mellett megjelentek természetesen a testi tünetek is, elszaladt a nyugalmi pulzusom, kiugrált a vérnyomásom, és szinte folyamatosan szédültem. Rettentően fáradékony lettem, és az alvásom minősége is romlott. És megjelent a legnagyobb rémálmom is, elkezdtem hízni, anélkül, hogy bármit is változtattam volna az életmódomon. Elvesztettem az uralmat a testem felett. Elsőre persze szívinfarktustól féltem, aztán agydaganattól, aztán a fáradtságot hibáztattam, de miután szervileg teljesen rendben találtak, el kellett fogadnom a tényt, hogy ez a klimax.
Érdekes volt, ahogy az emberek reagáltak a tüneteimre. A barátaim szerint pihennem kell, az majd segít. A kardiológusom legalább kettő, de inkább három gyógyszert helyezett kilátásba. Távoli ismerősök legtöbbje annyit mondott, hogy az emberek jelentős hányada ezekkel az érzésekkel éli le az egész ételét. Rengeteget gondolkodtam (és azóta is gondolkodom), milyen szörnyű lehet egy olyan élet, amiben nincs vitalitás, nincs életkedv, nincs munkavágy és kontrollálhatatlan a test. Arra gondoltam milyen szerencsés vagyok, hogy nekem megadatott, hogy ismerem az ÉLETET. Aztán jött a megvilágosodás: Az ÉLETET nem kaptam, hanem megküzdöttem érte, sok munka van a testemben, az elmémben és a pszichémben is, és most ezzel is megküzdök. Sokat emlegetem, hogy az életet nem elszenvedni kell, hanem megélni, és nincs ez másképp a betegségekkel és az állapotváltozásokkal sem. Nem szabad hagyni, hogy a klimax uraljon bennünket, nekünk kell megtartani az irányítást.

klimax2nAz aktív részvétel
Egyetlen dolog tartotta bennem a lelket, hogy az edzéseim kiválóan mentek. Sosem szédültem közben, a pulzusom és a vérnyomásom is rendben volt, és a depresszióm is elszállt egy időre. Viszont volt, hogy szinte erőszakkal vonszoltam le magam a terembe, mert annyira nem volt kedvem emberek közé menni, de gyorsan felfogtam, hogy ez az egyetlen, ami feltölt és kiemel a hétköznapi káoszból.
Megfogadtam barátaim tanácsát, és pár napra elmentem teljesen egyedül pihenni. Itt rájöttem, hogy munkamániás vagyok, mert egyszerűen képtelen voltam elfoglalni magam, és dolgozatokat javítottam, meg persze étrendeket írogattam és bőszen olvastam a szakirodalmat, de a napi 8-10 pácienshez képest ez felüdülés volt.
Szétnéztem a táplálkozásom terén is. És itt jön a feketeleves. Rájöttem, hogy borzasztóan keveset lehet enni! Én közel 80 kiló vagyok, és ötször végzek súlyzós edzéseket egy héten, azt gondolom, van rajtam izom is rendesen, de 30 dkg hús és 3 tojás naponta elég, hogy megtartsam az izmaimat és ne is nőjön a zsírom. Elég magas a zsírbevitelem, de azt is lecsökkentettem 90-100g környékére, a szénhidrát pedig 30g alatt maradt. Ha ezt kiszámoljuk akkor összkalóriában 1300-1400 a napi mennyiségem (10 éve közel hasonló testösszetétellel a dupláját ettem). Hetente egyszer böjtölök egy teljes napot. Amikor a tünetek elkezdődtek, ezek a napok voltak a legjobbak. Miért is?A szervezetem ezeken a napokon nem fogyaszt energiát az emésztésre (ami az 1/3a is lehet az összenergia felhasználásnak) és így több jut az olyan luxusfunkciókra, mint a hangulat vagy a munkakedv.
Nem vagyok nagy táplálékkiegészítő rajongó, de ami kell, az kell.
• Az első és legfontosabb a progeszteronpótlás, én ezt krém formájában oldom meg.
• Aztán erősíteni kell az agyalapi mirigy és a petefészek kapcsolatát, ez a barátcserje.
• Hatalmas adag kollagént is beviszek, többnyire terápiás húslevessel.
• Magnézium, B-vitaminok (algák formájában) az agyamnak.
• Rhodiola, Ashwaganda a stressztűrő képességemnek.
• Jó alvó vagyok, de az alvási szokásaimat is átalakítottam, 22 óra után lefekszem és 6-kor már kelek, és indulok edzeni.
• Az ösztronok káros metabolitjai ellen is tenni kell. Az ösztrogén metabolitok gyors kiürülését a szervezetből segíteni lehet a Calcium-D-glucarate -al, valamint a DIM-el (Diindolylmethane, a keresztes virágú növények koncentrált kivonatával), amely enzimatikusan blokkolja azt az útvonalat, amely alapján az ösztron E1 két veszélyes metabolittá bomlik le. Szóval a CDG-t is beiktattam a mindennapjaimba.
• C-vitamin fogyasztok még 3-4000 mg-ot naponta.
• Omega3 zsírsavakat szedek, hogy a koleszterinemből ne legyen plakk.
• D3 vitamint, hogy az immunrendszerem is ütős legyen.

Ahogy ezeket a változtatásokat bevezettem, pár hét alatt jobb lett a közérzetem. Rájöttem, monitorizálnom kell, hogy a menstruációs ciklusommal összefüggenek-e a tüneteim, így elkezdtem osztályozni a napjaimat. Minden este írok 1-5 között egy számot a naptáramba, hogy összességében hogy éreztem magam (hangulat, erő, fáradtság). Már a második hónapban kiderült, a tünetek a ciklusom második felében erősödnek, amikor kellene a progeszteron, tehát az öndiagnózisom tökéletes volt. A tüneteimet a progeszteron hiánya okozza, aminek oka, hogy fárad a petefészkem, mert lassan, de biztosan öregszem.

Ez is én vagyok!
Nagyon nehéz ezzel az egy szóval megbékélni: öregszem! Már nem veszek miniszoknyát, haspólót, és rövidnacit is csak a nyaraláshoz. Pedig a koromhoz képest jól tartom magam, de már nem húsz éves feszes a bőröm! Rettentően furcsa, hogy elkezdtem vonzódni a rózsaszínhez (egész eddigi életemben gyűlöltem ezt a színt), valószínűleg az agyam akarja visszahozni a fiatalságot ezzel a színnel is. Megnézem a szép fiatal lányokat az utcán, de nem irigylem őket, csak megállapítom, hogy szépek, de már tudom, ez egy múló állapot. Hiába a plasztika, a fiatalos külső, az idő halad, és ezzel meg kell békülnünk.
Nem panaszkodom, mert látom a korom szépségeit, és rettentően szeretek élni most is, de vannak nehézségek, ahogy eddig is minden életkorban voltak. Amikor tini voltam, hiányzott a szabadság, hiszen a szüleimtől függtem. Fiatal felnőttként az anyagi biztonság hiányzott. Most, középkorú felnőttként a fiatalság hiányzik. Azt hiszem, ez az élet körfogása, ami így van rendben.

Miért született ezaz írás? Intő jelnek, hogy állj neki minél előbb rendbe tenni az életviteled, a táplálkozásod és a hormonjaid. Azért, hogy figyeld magad, és ne ess össze a tünetek megjelenésekor, hanem vedd fel a harcot. Senki nem fog helyetted küzdeni! És én azt hiszem ez az az állapot, ahol nincs választásod. Nem fog segíteni a hormonpótlás (sőt), és a legtöbb helyen azt hallod majd, ez az élet rendje. De ez nem így van: ha nem elszenveded az állapotod, hanem veszed a fáradtságot, utána jársz, és felveszed azt a bizonyos bokszkesztyűt, a jutalom egy békés és boldog öregedési folyamat lesz.
„Ahogy beleöregszünk a középkorúságba, valami más változni kezd. Csökken az energiaszintünk. Megszilárdul az egyéniségünk. Tudjuk, kik vagyunk, és elfogadjuk magunkat, azokkal a tulajdonságainkkal együtt, amelyekért nem vagyunk odáig. És ez érdekes módon felszabadító. Már nem kell szívózni mindenért. Az élet olyan, amilyen. Elfogadjuk a ragyáival együtt.”
(Mark Manson amerikai író) 

harisHaris Éva
egészségügyi szaktanár
hormonterapeuta