Be­kö­szön­tött a di­der­gős, né­ha csa­ta­kos ősz és el­ér­ke­zett az idő a bor­zas-tüs­kés vad­gesz­te­nye va­dá­szat­ra, a szín­pom­pás le­vél­sző­nye­gen foly­ta­tott hosszas csa­tan­go­lá­sok­ra. A kony­ha­ker­tek, ter­mő­föl­dek las­san fel­ké­szül­nek a té­li tét­len­ség­re, és a pi­a­cok kí­ná­la­ta is egy­re szű­kö­seb­bé vá­lik. Meg­ma­rad­nak azon­ban az év­szak jel­leg­ze­tes zöld­sé­gei, ame­lyek kö­zött az egyik leg­nép­sze­rűbb a ká­posz­ta.

A napi étkezés felét – ezen belül természetesen a zöldségfélék felét is –, nyersen célszerű magunkhoz venni, azért, hogy a létfontosságú élőanyagok ezeknél, a hőkezeléssel ne sérülhessenek.

Miközben szinte minden ember az egészséget tekinti a legfontosabb értéknek, annak megtartásáért csak kevesek tesznek valamit. A nemtörődöm többséget a legkülönbözőbb úton és módon próbálják tudatosabb „önvédelemre” buzdítani a Népegészségügyi Kormánymegbízotti Iroda által szervezett programokkal.

A tomboló meleg kezdetével minden alkalommal felidéződnek bennem, és minden bizonnyal Önök közül is sokakban, az elmúlt nyarak emlékei. Ilyenkor újra élem a vízparti homokvárépítés önfeledtségét, és szinte érzem a régi ízeket és illatokat. Az egyik ilyen íz nyári kedvencemé a harsogó húsú, lédús dinnyéé.

Bár a bor nem válik vízzé, a hal mégis szereti. Igaz, abban a stádiumban már mindegy neki, amikor az asztalra kerül. Neked azonban nem mindegy. A hagyományos halételt turbózd meg egy olyan borfajtával, amiről eddig azt hitted, nem hal mellé való. Így a halevés ünneppé emelkedik a lakoma íze egészen más lesz, mint szokott.

Korunkhoz illően viselkedünk,   korunkhoz illően öltözködünk,   korunkhoz illő partnert   választunk, de vajon korunkhoz   illően étkezünk-e? Zúdulnak ránk  akutatási   eredmények arról, hogy most   éppen mi a legegészségesebb,   vagy legdivatosabb étrend.   Legtöbbje ezeknek életkorunk   sajátosságait figyelmen kívül   hagyja.