Beköszöntött a didergős, néha csatakos ősz és elérkezett az idő a borzas-tüskés vadgesztenye vadászatra, a színpompás levélszőnyegen folytatott hosszas csatangolásokra. A konyhakertek, termőföldek lassan felkészülnek a téli tétlenségre, és a piacok kínálata is egyre szűkösebbé válik. Megmaradnak azonban az évszak jellegzetes zöldségei, amelyek között az egyik legnépszerűbb a káposzta.
A napi étkezés felét – ezen belül természetesen a zöldségfélék felét is –, nyersen célszerű magunkhoz venni, azért, hogy a létfontosságú élőanyagok ezeknél, a hőkezeléssel ne sérülhessenek.

Miközben szinte minden ember az egészséget tekinti a legfontosabb értéknek, annak megtartásáért csak kevesek tesznek valamit. A nemtörődöm többséget a legkülönbözőbb úton és módon próbálják tudatosabb „önvédelemre” buzdítani a Népegészségügyi Kormánymegbízotti Iroda által szervezett programokkal.
A tomboló meleg kezdetével minden alkalommal felidéződnek bennem, és minden bizonnyal Önök közül is sokakban, az elmúlt nyarak emlékei. Ilyenkor újra élem a vízparti homokvárépítés önfeledtségét, és szinte érzem a régi ízeket és illatokat. Az egyik ilyen íz nyári kedvencemé a harsogó húsú, lédús dinnyéé.
Bár a bor nem válik vízzé, a hal mégis szereti. Igaz, abban a stádiumban már mindegy neki, amikor az asztalra kerül. Neked azonban nem mindegy. A hagyományos halételt turbózd meg egy olyan borfajtával, amiről eddig azt hitted, nem hal mellé való. Így a halevés ünneppé emelkedik a lakoma íze egészen más lesz, mint szokott.
Korunkhoz illően viselkedünk, korunkhoz illően öltözködünk, korunkhoz illő partnert választunk, de vajon korunkhoz illően étkezünk-e? Zúdulnak ránk akutatási eredmények arról, hogy most éppen mi a legegészségesebb, vagy legdivatosabb étrend. Legtöbbje ezeknek életkorunk sajátosságait figyelmen kívül hagyja.