Orgazmuszavar vagy frigiditás

A szexuális életünk minősítését gyakran tesszük függővé az orgazmus meglététől, számától és minőségétől. Az orgazmus elmaradása vagy hiányos, nem kielégítő volta elkeseríti mind a férfiakat, mind a nőket. Mindkét nem arra a következtetésre jut, hogy nem elég ügyes, nem képes produkálni, illetve előidézni az oly nagyon áhított csúcspontot.

 

Az orgazmus tanulható, a vágy beteljesülése előtt érdemes megismerni testünket.

 

Orgazmus ABC fiataloknak

 

Serdülőkorban, de az élénkebb szexuális érdeklődésű kislányok hamarabb rájönnek az örömszerzésnek   legegyszerűbb módjára. A klitorisz (csikló) a női nemi szerv belsejében, a nagy- és kisajkaktól védve és takarva található aprócska szerv. Az orgazmus központja, melynek közvetlen ingerlését nem minden nő tudja elviselni. A klitorisz nyelvvel, az ujjakkal vagy valamilyen segédeszköz segítségével történő ingerlésével lehet legkönnyebben eljutni az orgazmusig, akár partner nélkül is.

 

Az ember szexuális fejlődésének szerves és elengedhetetlen része az önkielégítés. Minden ember él is vele gyermekkorában, legfeljebb hamar megtanulja a környezete rosszalló pillantásaitól, megjegyzéseitől kísérve, hogy nem szabad, hogy bűnös, szégyenletes dolog örömöt szerezni magunknak.

 

Egyes természeti népek felnőttjei egymás és a gyerekek előtt szeretkeznek, s a gyerekek értelemszerűen ezt is másolva nem csak főzőcskéznek, hanem játékosan gyakorolják a papás-mamás szerepjátéknak a lényegi részét is, a szerelmeskedést. Ők nem ismerik az orgazmuszavart és az egyéb szexuális problémákat…

 

Hüvelyi orgazmus

 

Hüvelyi orgazmusról akkor beszélünk, ha az elsősorban hüvelyi ingerlés következtében jön létre, általában közösülés közben. Ennek központja a sokat vitatott G-pont, amely inkább folt vagy terület, és nem is minden nő hüvelyében található meg. A hüvely hasfali oldalán, a hüvelybemenettől kb. 3-6 cm-re található, a hüvely szövetétől eltérő tapintású kis dudor. Izgalmi állapotban megduzzad, és a kezdetben különös vagy kellemetlen érzés további ingerlésre igen kéjes érzésbe, majd orgazmusba csap át. Minden nő erre vágyik. A köztudatban az „igazi NŐ” kritériuma a hüvelyi orgazmus képessége. A nők csak 40-50 százaléka képes erre.

 

Mi ennek az oka?

 

A női orgazmuszavarok több mint 90 százaléka pszichés eredetű, jórészt a szexuális fejlődésbeni kisebb-nagyobb elakadásnak köszönhető. A kisgyermek saját teste felé irányuló természetes kíváncsiságát a család sajnos még mindig nem fogadja természetesen, hanem véleményezi, rosszallja. Megtiltjuk a kislányoknak, hogy felfedezzék, simogassák magukat, ezzel bűntudatot kialakítva bennük. Sajnos a gyermekkori beállítódások tárolódnak, s ha a felnőtt nő tudatosan mást is gondol a szexualitásról, teste a tudatalatti gátlásoknak fog engedelmeskedni. Gyermekkorban viszonylag ritkán fordul elő, hogy direkt információkat kapunk a felnőttek szexuális életéről, tehát nem nagyon látjuk, halljuk őket szeretkezni, de annál több metakommunikációs jelen keresztül pontosan tudjuk, vagy inkább érezzük, hogyan viszonyulnak a szüleink a testiséghez, mi a megengedhető, és mi nem.

 

Elsősorban az anya szolgál mintaként női mivoltunk kialakulásához, úgyhogy nincs mit csodálkozni azon, ha szexuális problémában szenvedő anyának a lánya is hasonlókkal küzd.

A személyes példa a leghitelesebb a fiatalok számára. Ha azt látják, hogy boldog, felszabadult kapcsolatban élnek a szülei, kedve és igénye lesz őket követni.

 

 A zavar fajtái

• Megjelenő vágy mellett ingerképtelenség akár a teljes testfelületen, de olykor a mellek és maga a nemi szerv is érzéketlen.

• Ingerképesség, mely bizonyos idő után hanyatlik, vagy teljesen leáll. Valamilyen zavaró külső inger vagy emlékkép, negatív élmény akaratlan gondolati bekapcsolódása állhatja útját az elinduló izgalomnak.

• A nedvesedés elmaradása vagy megszakadása az előzőek másik következménye. Márpedig ha nem nedvesek a nemi szervek, hamar fájdalmassá válik a legfinomabb ingerlés is.

• Csúcs előtti megtorpanást idéz elő, ha erős kontroll alatt tartjuk testünket-lelkünket, s nem akarunk megválni az állandó irányítás adta látszólagos biztonságunktól.

• Felszínes orgazmus jön létre, ha mégis beleengedte magát a nő, de közben legátolja a teljes önfeladást, önmaga átengedését az érzésnek, illetve a partnernek.

• Vaginizmusnak nevezzük azt a szerencsére ritkán előforduló totális szexuális hárítást, mely a hüvely oly mértékű görcsös összehúzódása, mely lehetetlenné teszi az aktust, egészen pontosan azt, hogy a hüvelybe bármi is bejusson.

 

Papp Erzsébet

párterapeuta