Hevesi Kriszta: A szexélmény doppingja a szerelem

Régóta kutatják a szerelem és a szenvedély mozgatórugóit, de talán sosem fogunk választ találni erre a kérdésre. De valóban más a szex a szeretett személlyel, mint egy egyéjszakás kapcsolatban? És hogyan is őrizhető meg az extázis egy tartós viszonyban?


Freud óta uralkodó nézet a pszichológiában, hogy a személyiség működését érintő valóban fontos folyamatok többsége a tudattalanban zajlik – így nagyrészt választásaink, döntéseink, viselkedésünk irányítása sem tudatos szinten történik. Mi más lehetne ennek ékesebb bizonyítéka, mint a szerelem? A felszínen ugyan gyakran igyekszünk magyarázatokat rögtönözni választásunk indoklására, például, hogy szép a haja, kifejező a tekintete, izmos a combja – ám a valódi erotikus vonzalom nem ezen a szinten dől el, hanem egy sokkal mélyebb, kevésbé verbalizálható tartományban. Ennek az ősi, zsigeri mechanizmusnak a létét, ezt az elementáris mágneses vonzást, amelyik két embert egymás személyében kiválasztottá tesz a szerelem érzése által, el kell fogadnunk elemi létezőnek. Már persze, ha mindkét felet érinti.

Ösztöneink ösztönöznek
Szexualitásunk jellemzője, hogy a legeuforikusabb örömélmény és a legvágyottabb emberi érzés kapcsolódik hozzá, de megannyi fájdalom és szenvedés potenciális terepe is egyben. Ezért tartunk is tőle és az intimitástól – pedig így életünk egyik legtöbb boldogságot kínáló szeletétől foszthatjuk meg magunkat. Vagy pusztán „testedzéssé” degradáljuk – megtagadva az érzelmi vonulatait. S hogy milyen formában nyilvánulhat meg e félelem? Egy férfit serdülőkorában elhagyott a szerelme, ráadásul utólag megtudta, hogy már régóta csalta is. Egy világ omlott össze benne – úgy értelmezte, hogy kevés volt a lánynak szexuálisan. Azóta szinte művészi szintre emelte a szeretkezés tudományát, de folyamatosan csalja a barátnőit, és csók közben már nem hunyja le a szemét. A bizalom és az önbizalom törékeny kincs.
Egyik női páciensem tudatos döntése alapján egy érzelemmentes viszonyban későn, huszonhárom éves korában veszítette el a szüzességét egy nála tizenkilenc évvel idősebb férfi által, mondhatni, biológiai okból. A férfi szex közben folyamatosan szidta a lányt ügyetlensége miatt, s búcsúzóul még egy igen „ragaszkodó típusú” szexuális úton terjedő betegséget is ajándékozott neki. A lány valójában félt az érzelmi kapcsolatoktól, ezért várt ilyen sokáig, mivel úgy összegezte korábbi tapasztalatait, hogy „ha megnyitod a szívedet, pofán csap az élet”. Így viszont sajnos halmozottan sérült.

Félünk az intimitástól, megijedünk és elmenekülünk, ha érzelmileg érintődünk – ez napjainkban leginkább a férfiak problémája. A szexről már megtanultunk (legalább mellé-) beszélni, ám érzelmeinket szégyelljük: tartunk a megélésüktől s a lelepleződéstől. Ha megnyílsz, sérülsz. Így azonban fakóbbak maradnak a színek, hiszen az élet legfontosabb és legszebb emberi élményei szinte kivétel nélkül egy másik emberhez, egy társhoz kötődnek – általa és vele együtt élhetjük át a szerelem eufóriáját és a születés csodáját is. A szexualitásban pedig az intimitás legmélyebb szintje érhető el: a teljes testi és pszichés eggyé olvadás.

A nagy szerelmek ellen először mindenki öntudatlanul védekezni próbál. Ez természetes. Hiszen, ha belegondolunk, az igazán nagy érzelmek mindig kiszámíthatatlanok. Fenekestül felforgatják az életünket, elfeledtetik velünk a céljainkat, jól bevált szabályainkat. Cserébe viszont megajándékoznak bennünket valami gyökeresen újjal, magával az ismeretlennel, mely felfedezésre vár, akár az óceánok mélye. Ezek az új dolgok ijesztőek ugyan, de felgyorsítják a személyiség érését, fejlődését. Mindent összevetve jót tesznek velünk, még akkor is, ha az érzelmeink netán viszonzatlanok maradnak. (Miklósfalvi Mária)

Szerelem ez?
Persze minden szerelem más. Ahány partner, annyiféle érzelem, reakció és viszonyulás: érzések bonyolult egyvelegéből tevődik össze a másik iránti globális emócióm. Így például szenvedélyből, szeretetből, elköteleződésből, barátságból, bizalomból, tiszteletből, erotikus vonzalomból, féltésből és féltékenységből, önzetlenségből, önfeláldozásból. És persze mi is mások vagyunk, másképp viselkedünk mindegyik kapcsolatunkban. Sőt, olykor abban sem lehetünk biztosak, hogy amit érzünk, az valóban szerelem.
Néha magunknak is nehéz eldönteni. Van, hogy csak az üresség érzése elől menekülünk, vagy annyira vágyunk a melegségre, a valahova tartozásra, hogy már magába az érzésbe, a szerelembe vagyunk szerelmesek. Libidónk tárgya után kutat… Kiváltképp egy huzamosabb lelki koplalás után szükséges égetően a szeretetinjekció.

A szkeptikusok szerint a szerelem az, amikor a flört túl jól sikerül. Fontos azonban, hogy tudjuk élvezni a pillanatot, s a kapcsolat ideje alatt ne a végét remegjük. Hiszen ezekből az élményekből táplálkozhat a kapcsolat később, vagy akár a krízisek idején. Ezért is fontosak az évfordulók, mert felelevenítik a szép pillanatokat, újra átélhetővé teszik az érzéseket. Egy tartós kapcsolatban a másik személye beépül az identitásomba, énem részévé válik, kialakul a „mi” élménye. Az egyik legfontosabb dolog, amit a szerelem tesz, hogy elmossa a különbséget az „adok” és a „kapok” között. A szexualitás ezáltal a genitáliák ölelkezésénél jóval többet nyújthat: a teljes egybeolvadás vágyát is beteljesítheti egymás testi demarkációs vonalainak átlépésekor. A test a fizikai folyamatok hangszere, mely hallani, látni, érinteni és szagolni képes a minket körülvevő világot. Ez az érzékeny eszköz arra is alkalmas, hogy ráhangolódjon egy másik pszichére: figyelje annak finom rezdüléseit, hallja hangtalan zenéjét, és jelentés után kutasson érzelmeiben.

Szex az agyban
S hogy még miért olyan extatikus a szex? A kortikális agy (humán fejlődésünk csúcsa, a „gondolkodó agy”) kikapcsol, míg az érzelmekért felelős, alacsonyabb szintű limbikus területek be! A prefrontális kéreg (homloklebeny) olyan nagy területen deaktiválódik, mint semmilyen más emberi élmény, illetve viselkedés esetében sem. Ezt jelzi, hogy a valódi női orgazmust MRI eljárással meg lehet különböztetni az imitálttól, amikor a nő nem zárja ki a zavaró, elterelő gondolatokat, s a viselkedése tudatosan irányított marad. Az orbitofrontális kortex csökkent működése tehát a női orgazmus pillanataiban a kontroll feladásának fontosságát jelzi az orgazmus átélésében, lévén e kérgi terület az önszabályozás, az ellenőrző és gátló funkciók középpontja. E terület deaktiválódása felelős az ekkor átélt kontrollvesztettség, időtlenség és önátadás élményéért – amiért a francia „kis halálnak” nevezte el a beteljesülés állapotát.

Az akarat elengedni tudása révén a szex az öntudat tudatos elvesztése. Válhatunk tehát egymás kábítószereivé egy beteljesült szerelemben. Ez esetben tudjuk biológiai „petárdáinkat” mozgósítani, ám ennek az „óceáni állapotnak” az újraéléséhez olyanfajta feltétlen bizalom megléte szükséges, mint amikor a víztükörre fekve, a végtelenben feloldódva a hullámokra bízzuk a testünket. Képalkotó eljárással (fMRI és PET-vizsgálattal) mérve megállapították, hogy a kortikális és limbikus agyi rendszerek dopamintermelő területeinek aktivitása, amelyek kábítószer-függőség (kokain és opiátok) és euforikus állapotok esetén is jól láthatók, mind a szexuális izgalom, mind pedig a romantikus szerelem esetén kimutathatóak. A romantikus szerelem elsődleges agyi központjának a nucleus caudatus nevezhető, jelzi ezt az a húsz-húsz fő bevonásával végzett vizsgálat, amelyben szintén fMRI-vel mérve mutatták ki, hogy jelentős aktivitásbeli különbség látható e terület működésében a szerelmes és az épp szerelmi csalódást átélő férfiak és nők esetében. E terület dopamin, feniletilamin és noradrenalin receptorokban gazdag, ami a tudomány számára azért jelent fontos információt, mivel biokémiai szinten is igazolja, hogy miért esünk inkább szerelembe jellemzően a hétköznapi élményektől eltérő, extrém körülmények között. Az esemény kulcsa a dopamin, amely termelődését a stresszhormonok (kortizol, adrenalin, noradrenalin) magas szintje serkenti.

Ha nincs adrenalin, milyen alternatíváink maradtak még? A tudományos kutatók a felmérések eredményeként a következő listát állították össze a szerelem fellobbanásának tipikus körülményeiről:
• életkrízisben
• megterhelő munkahelyi időszakban
• idegenek között
• záróvizsgák idején
• új vagy szokatlan környezetben, újdonságot átélve
• egy kvázi veszélyes szituációban
• misztikus élményekkor
Tillmann Krüger, a Hannoveri Orvosi Egyetem oktatója, a téma elsőszámú kutatója ezért három szóban foglalta össze, miképp tudjuk hosszú távon is magas lángon izzítani párkapcsolatunkat: maradjon meg a kíváncsiságunk egymás iránt, éljünk át közösen sok újdonságot, s néha szükséges egy kis kockázatkeresés, izgalom. Tehát amennyiben tudatosságunkat időlegesen fel tudjuk függeszteni az élménybe való önfeledt bevonódás által, épp azok a képességeink kerülhetnek előtérbe, amelyek hálószobáink változatosságát, izgalmas erotikáját hosszú távon biztosítani tudják.

hevesi kriszta szex a psziche labirintusaban boritoRégóta kutatják a szerelem és a szenvedély mozgatórugóit, de talán sosem fogunk választ találni erre a kérdésre. De valóban más a szex a szeretett személlyel, mint egy egyéjszakás kapcsolatban? És hogyan is őrizhető meg az extázis egy tartós viszonyban? Dr. Hevesi Krisztina SZEX. A psziché labirintusában című könyvéből idézünk egy részletet