×

Figyelmeztetés

JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 62

Rekreáció, avagy a munkaképesség újraalkotása

A rekreáció megvalósulása és társadalmi szükségessége sajátos, más-más képet mutat a történelem folyamán. A rekreáció, mint pihenés, az emberrel egyidejű. Mint a szabadidő része, azóta (s akkor) létezhet, amióta (s amikor) az embernek kellő szabadideje van, s azzal többé-kevésbé maga rendelkezik. Mint szórakozás minden társadalomban jelen van (és volt), de a társadalmi rétegek sajátosan eltérő életlehetőségei és szokásai szerinti változatokban.

 

A rekreáció a munkaképesség (munkaerő) újraalkotásának tudatos igénye és gyakorlata csak akkor jelentkezik, amikor az ember életkörülményeit drasztikusan megváltoztatja a termelés és a közlekedés gépiesítése, az ipari forradalom eredményei és hatásai.

 

Forrásokat, nyomokat persze említhetnénk. Zrínyi Miklós Áfiumában panaszolja, hogy „fiaink hasztalanul élnek otthon, vagy egy magyar úr udvarában… Ott mit tanulnak? Innya! Mi többet? Pompáskodni!… Héj, mely különb vala szóval: ezt hozd haza tisztességgel, vagy ezen hozzanak meg (holtan) becsülettel.” Odébb lapozva olvashatjuk: „…a hadiserénységet az előtt kell kipróbálni, hogy a test még nem restül.”

 

Comenius, Fortius redivivusában, a restségnek az iskolából való elűzését ajánlja. Témánkhoz közelebbit találunk báró Apor Péter Metamorphosis, Transylvaniae című könyvében (1730) kolozsvári diákkoráról írván: „mikor az mezőre laptázi nem jártanak az konviktorok, recreátióra mentenek az monostori gyümölcsös szép kertben, ott az pátereknek külön tekézőhelyek volt.”

 

Alig száz évvel később, Anglia már a modern sportok hona. A költő, Byron naplója, levelezése is ezt tükrözi. Íme egy bejegyzés 1821. október 15-én: „kitűnő úszó vagyok” (korábban átúszta a Hellespontost, majd fogadásból, egy februári napon (!) végigúszta Velencében a Canale Grande-t), „tűrhető lovas, de nem bátor, mivel 18 évesen bordámat törtem egy ugratásnál. Elég jól vívok, különösen skót pallossal. És jól boxolok, amikor meg tudom őrizni a hidegvéremet… Mindezen túl, elismert krikettjátékos voltam, a Harrow-i csapatnak tagja az Eton ellen, 1805-ben.”

 

Ezt a szemléletet és életmódot követi az Angliát tanulmányozó Széchenyi, de nem csak követi, terjeszti, minden erővel. Kezdeményez és támogat vívó és csónakázó egyletet, tornatanodát, ló- és lovassportot. „Bizonyára testére is így egész személyére tökéletesb ember az, ki több gimnasztikai ügyességgel bír – írja a Hitel-ben. Majd Önismeret című könyvében: „Egészségtől viruló egyén, ugyan van-e világon ennél kellemesb látvány? Egészséges család! Minél csak egészséges község gyönyörűbb. Midőn egészséges nemzet: menynyekbe ragadó tünemény!”

 

Az egyén s a nemzet egészsége: van-e ma aktuálisabb feladatunk? Széchenyi ebben is, mint oly sok másban, időszerű. Széchenyi kora a gépek születésének és elterjedésének ideje. A gőzgép forradalmasítja a termelést és a közlekedést, ám ezt a hatást a robbanómotor megsokszorozza.

 

80 év alatt szinte kizárólagossá vált, szükségtelenné téve a mindennapos fizikai erőkifejtést. A közlekedés motorizációja fokozta e jelenséget; a fizikai aktivitás, a sport, a rekreáció már nem (csak) a nevelés része, nem csak szórakozás: a sokaság szükséglete immár, hogy helyettesítse a munkából kiesett mindennapos erőkifejtést.

 

A probléma azonban ennél bonyolultabb. Az ipari forradalmat ugyanis követte a tudományos technikai forradalom, az ipar automatizálásával, a közlekedés óriási mértékű fejlesztésével, a mezőgazdaság gépesítésével és kemizálásával, a háztartások korszerűsítésével.

Csupa jó, az ember életét könnyítő változás. A következményeiben azonban sok a károsító elem:

• A termelőmunkában nő a statikus terhelések, az egyoldalú igénybevételek, az idegrendszert fárasztó munkafolyamatok aránya;

• A felfokozott verseny, s a közlekedés gyorsulásával egyidejű tömegesedés növeli a stresszhelyzetek számát;

• Főként a jóléti társadalmakban elterjed a túlfogyasztás, a káros fogyasztások (túltáplálkozás, alkohol, dohányzás, drog) megjelenése;

• A motorizáció, a kemizálás, az erőművek nyomán ijesztő mértékben nő a természeti környezet romlása: a levegő, a víz, a talaj szennyeződése, a zajártalom, az élővilágot pusztító savas esők, a föld légkörét borító szén-dioxid búra, az ózonpajzs sérülése, a sugárártalmak gyarapodása.

 

A rekreáció – vagyis az ember munkaerejének újraalkotása, fizikai és morális egészségének védelme – a XIX. század utolsó évtizedeiben jelentkezik tudatos, szervezett formában Európa és az Egyesült Államok nagyvárosaiban. Bevezetése, működtetése és létesítményekkel való ellátása tőkés érdekeltségek, egyházak és (vagy) városi közigazgatási szervek kezdeményezése.

 

Kezdetben parkok és játszóterek építésével vélték megoldani a városok és munkásnegyedek rekreációját. London, Berlin, New York és Chicago parkjaival közel egyidőben segíti a királyi kegy a mi Városligetünk létrejöttét. Kár, hogy a 14 órás munkaidő mellett a hét egyetlen napján élvezhették a rászorulók.

 

A rekreációs szervezetek, vagy a parkok, játszóterek bázisán jöttek létre, vagy már előzőleg, azok létrehozására szövetkezve. Az Egyesült Államok – s egyben a világ – első szervezete, az American Assotiation for Health Physical Education and Recreation (AAHPER).

Németország „Ifjúsági és felnőtt játékokat támogató bizottsága” 1891-ben, a svájci „Játék és kirándulás társaság, a lengyelországi „Ifjúsági játék és szórakozásügyi bizottság” és a dániai „Játékokat támogató nemzeti bizottság” a XIX. század utolsó éveiben alakultak.

 

 Az első nagyüzemi kezdeményezés az illinoisi Steel Works „Recreation Hall”-ja 1889-ben.

Nem sokat várat magára a rekreáció elméleti megalapozása és irodalma. Hartwick Emil Woran wir leiden című könyve (1881) ismerteti elsőként az ipari civilizáció ártalmait, s a rekreációt, mint a megelőzés lehetőségét. John Dewey 1899-ben Iskola és társadalom című könyvében az iskolának a rekreációra felkészítő feladatait elemzi. Az ugyancsak amerikai H. Luther Gulick orvos (egy ideig New York állam testnevelési igazgatója) megteremti a területi rendszerű rekreációs mozgalom első modelljét. „Egy országot – úgy, mint az egyént is – a szabadidőtöltés módjából lehet megismerni” – írja egyik beszédének kéziratában.

Stewart Seth – Gulick munkatársa – 1907-ben megindítja az első rekreációs folyóiratot, előbb Playground, majd Recreation címmel.

 

A rekreációnak tehát vannak már létesítményei, szervezetei, elméleti szakemberei, s van irodalma. A rekreációra rászorulóknak azonban sem szabadidejük, sem keresetük nincs elegendő. Az I. világháborúig eltelt 2-3 évtized mégsem volt jelentéktelen. Elindított valami visszafordíthatatlant: az élet minőségének javítására való törekvést milliók között, akiknek addig sem szervezeteik, sem vezetőik, sőt, megfogalmazott igényük sem volt erre.

A világháború persze nem a lehetőségek, hanem a rászorultak számát növelte. A Népszövetség munkaügyi szervezetének 1924-es genfi szabadidő értekezletén határozatok születtek a munkások és alkalmazottak testkulturális viszonyainak rendezésére. A vállalati sportszervezetek Európa-szerte, s az amerikai kontinensen látványosan szaporodtak a II. világháborúig. Szerepük váltakozó arányban megoszlott a reklámhordozó versenysport és a munkavállalók rekreációja között, de máig követésre érdemes rekreációs modellek is működtek e szervezetek némelyikében.

 

A II. világháború után kiteljesedő tudományos és technikai forradalom együttes hatásai, a fogyasztói társadalom, a jóléti országok népességének riasztó egészségromlását hozták, sokáig érthetetlen ellentmondásként. Az ötvenes évek Amerikájában többet pusztított az infarktus, mint amennyi a háború embervesztesége volt. J. F. Kennedy egyik vezéralakja lett az USA fittségi mozgalmának. Még elnökjelöltként írt Pulitzer-díjas cikkével: „Az elpuhult amerikai”-val, majd elnökként az államok fittségi mozgalmának támogatásával példát adott a politikusok és az államfők számára.

 

Európában a gazdag északi és nyugati országok ugyancsak 1950-60 táján eszméltek és alakítják meg a „Fittness”, „Trim”, stb. szervezeteiket és programjaikat: Adenauernek, a kor NSZK kancellárjának véleménye szerint, a sport- és rekreációs létesítmények építése olcsóbb és ésszerűbb a kórházak szaporításánál. Az NSZK „Aranyterve” nyomán tíz év alatt sokszorozódtak a nyitott és fedett létesítmények, ekkor épül a müncheni olimpia szinte minden létesítménye, amelyek nagy része ma is rekreációs központként működik.

 

Hazánk az ipar és a közlekedés fejlődésében jócskán elmaradt a jóléti államok mögött, de a lakosság életét és egészségét támadó civilizációs betegségek terén túlhaladtuk őket. Az olimpiákon és világbajnokságokon nyert aranyak, ezüstök hoszszú ideig elterelték a figyelmet a lakosság mozgásszegénységéről, és más életmód-hibáiról. Ám a következmények tragikusak, és rendkívül nehezen javíthatók.

 

Dr. Jakabházy László

Testnevelési Egyetem Rekreáció Tanszék