×

Figyelmeztetés

JUser: :_load: Nem tölthető be a következő azonosítószámú felhasználó: 62

Egy csapatbajnok

Magyarországon jelenleg az egyik legjobb női kézilabda csapat minden kétséget kizáróan a Dunaferr. Dunaújvárosban remek kis gárda csiszolódott össze az elmúlt évek alatt, amelyet mi sem bizonyít jobban, mint hogy a tavalyi szezonban magyar bajnok és EHF-kupa döntős lett Kiss Szilárd alakulata.

 

A Dunaferr az egyik legjobb állóképességgel rendelkező együttes a női mezőnyben, és ráadásul nem csupán hazai, hanem nemzetközi szinten is. A lányok a sikerek ellenére szerények, kedvesek maradtak, és ugyanúgy készülnek, mint ahogyan eddig.   A győzelmekről, a kemény felkészülésről, és a csapatról Nagy Ivettel, a Dunaferr 21 éves válogatott balszélsőjével beszélgettünk.

 

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy könnyű volt az alapozásunk. Néha úgy meghajt minket az edző, hogy majd meghalunk a pályán, de tudjuk, hogy csak így lehet eredményeket elérni. Keményen készültünk erre a bajnoki évadra is, hogy megvédjük a bajnoki címünket. Ha ez sikerül, akkor a Magyar Kupában is szeretnénk minél tovább menetelni, valamint a Bajnokok Ligájában is jó lenne minimum az első nyolc közé bekerülni. Ahhoz viszont, hogy ennyi mérkőzést fizikálisan és mentálisan is bírjunk, bizony nagyon keményen kellett alapoznunk.


Remek kis gárda alakult ki az elmúlt két évben Dunaújvárosban, az idén visszatért a világklasszis Bojana Radulovics is. Megváltozott a csapat egység?

Abszolút nem. Néha még látszik Boki (Radulovics – a szerk.) játékán a kihagyás, de szerintem meccsről meccsre egyre jobb. Nagyon jó csapatember, és nekünk óriási szükségünk volt egy balkezes jobbátlövőre. Igaz a visszatérését a szakma árgus szemekkel figyeli, így minket is szemmel tartanak, de ezt is megoldjuk.


Az önök csapata adja a magyar válogatott meghatározó részét. Nem nehezebb így a bajnokság, hiszen mindenki önöket szeretné megverni?

Igen, tényleg így van, hiszen nyolc válogatott játékos nálunk játszik, és az ellenfelek úgy érzik, meg kell minket verniük. Ellenünk felszívják magukat, és úgy jönnek hozzánk, vagy úgy várnak minket, hogy na majd most megmutatják. Jóval nehezebb így, de ha bajnokok akarunk lenni, akkor mindenkit meg kell vernünk.

Néhány éve csak oldalvízen tudtuk megszerezni a bajnoki címet, akkor leírtak minket, mondván, hogy szinte minden klasszis eligazolt tőlünk, ez a fiatal gárda pedig nem alkalmas arra, hogy beleszóljon az elsőségért

folyó kűzdelembe. Rosszul gondolták. Nem készültek ellenünk, mi pedig szép lassan gyűjtögettük a pontokat, és bajnokok lettünk. A mostani csapatunkban is minden lehetőség benne van. Képesek vagyunk bárkit megverni, de ha rossz napot fogunk ki, akkor sajnos arra is, hogy bárkitől kikapjunk. Ha az utóbbin tudunk változtatni, akkor nincs megállás.


Azt hallottam, hogy önök még a szabadidejükben is sokszor összejárnak, és segítik egymást, ahogy csak tudják. Mikor marad erre idejük?

Napi két edzésünk van általában, a meccs előtti napon viszont csak egy. Edzések után, vagy hétvégén szakítunk időt arra, hogy együtt legyünk. Az edzés nekünk olyan, mint másnak a munkahely. Egy légtérben, együtt dolgozunk, de beszélgetésre, trécselésre sem lehetőségünk, sem időnk, sem erőnk nincs. Így mindig találunk alkalmat arra, hogy összejöjjön a gárda. Hol az egyik, hol a másik csapattársunknál találkozunk. Bármilyen ok jó arra, hogy összejöjjünk. Szerintem ez is sokat segít abban, hogy így együtt vagyunk, és buzdítjuk egymást a pályán. Szakzsargont használva: remek nálunk az öltözői hangulat is. Legközelebb például Mátéfi Eszterhez, a másodedzőhöz megyünk, ő látja vendégül az egész csapatot.
 

A sok edzés és mérkőzés mellett szinte elengedhetetlen a szervezetük vitaminkészletének a pótlása. Ezt hogyan oldják meg?

Ha influenza-járvány van, akkor a csapat kidőlésének megakadályozására kapunk vitamin injekciót, de egyébként mindenki maga intézi ezeket a dolgokat. Van, aki facsart narancslevet tesz a kulacsába, van, aki pezsgőtablettát iszik… Mindenki saját ízlésének, és igényének megfelelően oldja meg vitaminszükségletének pótlását. Fontos a jó erőnlét, az egészséges életmód, nem véletlen, hogy az AstraZeneca gyógyszergyár támogat bennünket és ezáltal az élsportot is, sokat köszönhetünk nekik.


Ilyen kemény edzéseknél, meccs-özönnél mit tudnak kezdeni magukkal, ha meghűlnek, lázasak, vagy megfáznak?

Ez mindig az adott szituációtól függ. Kiss Szilárd, az edzőnk megkérdezi, hogy vagyunk, és ennek fényében dönti el, kinek kell edzenie, és kinek nem. Persze lázasan nem szabad, és nem is szoktunk mozogni. De például egy egyszerű torokfájásnál, amenynyit tud, annyit edzenie kell a delikvensnek. Volt olyan, hogy én is küszködtem megfázással, Kiss Szilárd viszont azt mondta: Ivett most nem szabad betegnek lenned, majd csak később. Persze ez nem ilyen egyszerű, de mintha tényleg jobban érezném magam ilyenkor.


Jármi Hilda